Az agyi kapcsolatok 20 százaléka nem létezik vagy fejletlen, ezért felejtik el levinni a szemetet, és vállalnak sok kockázatot.
Bizalmi teszt is a kamaszkor: tudtunk olyan jó szülők lenni, hogy a gyerek nem megy bele őrültségekbe, és jelzi, ha segítségre van szüksége?
A rendes gyerekünk egy nagyhangú taplóval barátkozik? A pszichológus arról ír, mit tegyünk, és mit ne a kamaszkapcsolatokban.
A kamaszkor tényleg nehéz, nemcsak a PR-ja rossz. És nagyon káros cél, ha könnyűvé akarjuk tenni.
Avagy: hogy lehet étvágyat mesélni egy rákos kisfiúnak, és kimesélni egy csapat kamaszlányból a fejfájósságot?
Nem rángatjuk ki, nem erőszakoskodunk, hogy jöjjön velünk ilyen-olyan programra, de ha kidugja az orrát a szobájából, jelezzük, hogy észrevettük.
A szülők úgy gondolják, a vita megtépázza a kapcsolatot, a kamaszok éppen a tisztelet jelének tartják, ami erősíti a kapcsolatot szüleikkel.
Csak figyelmen kívül kell hagyni, ki kell kapcsolni a gépet, ki kell menni focizni a friss levegőre és kész? Nem!
Alig néhány év alatt szédítően sok lelki feladattal jár, hogy a gyerekből létrejöjjön a felnőtt. Gondoljunk erre, amikor épp nagyon sok türelem kell.
A kiskamaszoknál is egyre gyakoribb anorexia halálozási aránya eléri a 8-9 százalékot. Gyógyszer nincs, hatékony kezelés viszont van.
Minden szülőnek van gyenge pontja, és a kamaszok értenek a megtalálásához. De tartsuk észben, hogy sosem kizárólagos cél a szülőre gyakorolt hatás.
Hagyjál! Utállak! Kuss! Nem könnyű, ha a gyerek kommunikációja ennyire korlátozódik, de nincs is minden veszve.
