kölyök pszichológia 9 - Dívány

Minden szülő száján kiszalad néha a "toronyóra lánccal nem kéne?" Okok, magyarázatok és következmények.

Amíg a gyerek sok feladatot ad, talán fel sem tűnik, a kapcsolat kiüresedett, felgyűltek a sérelmek, a csalódások, egyre kevesebb köti össze a párt.

A legfőbb iránytű, ha végiggondoljuk, amit mondani készülünk, vajon nem készteti-e védekezésre, nem támadásnak hallja-e.

A megoldást két részre kell bontani: van-e objektív ok ami megakadályozza, hogy jól teljesítsen. A másik az, mi mit kezdjünk vele, ha a botladozik.

A tüskésség csak látszat, a figyelem viszont nem (csak) számonkérés és logisztikai készenlét. A pszichológus arról ír, mit jelent "látni" a gyereket.

A tininek is szüksége van szülőkre, még ha nem is tud egyértelmű igennel felelni mindig, hogy szereti-e őket. De ennek már nincsenek egyértelmű jelei.

Nehéz volt nem észrevenni, milyen sok ember önbizalma hasonló a lufihoz: nagy, mégis sérülékeny. Ők azok, akikre azt mondjuk, elkényeztették őket.

A választ ne a tantárgyak közt keresgéljük, az élet sem azok köré rendeződik. Fontosabb, tudjuk-e, mik az igazi erősségei.

Ha zavarban vagyunk, hogyan bánhatnánk jobban magunkkal, gondoljunk arra, mit mondanánk egy jó barátnak! Az emberek általában tudják, hogyan kell támogatóan viselkedni, kivéve, ha önmagunkról van szó.

Ha szembeszegül a szülőkkel, még nem jelenti, hogy más helyzetben is felismeri, hogy a másik átlépett egy határt, amit nem lett volna szabad.

A gyereknevelés nem különösebben bonyolult dolog - amíg nincs gyerekünk. Aztán minél több van, annál világosabb, mire megyünk az elméleteinkkel.

Így tudjuk elérni, hogy a tini annál nagyobb szabadságra tegyen szert, minél inkább betartja a szabályokat. Win-win!