Vajon a hetvenes években mindenki tökéletesen nevelte a gyerekét vagy csak anyáink felejtették el, milyen is a kisgyerekes lét?
Mit kezdjünk a gyerekkel, ha ok nélkül agresszív? Szeressük. De soha ne alkalmazzunk olyan büntetést, amellyel biztonságot adó dolgokat vonunk meg tőle.
Zsarold a gyereket! Vagy ne. De hogy szülőként nem létezhetsz a zsarolás nélkül, az tuti (?)
Már századszorra is ugyanarról a dologról vitázol csemetéddel? Okos taktikával könnyen győztesként kerülhetsz ki a háborúból.
Bölcsis lesz a gyerek. Sok oka lehet, hogy miért. A leggyakoribb, hogy hiányzik az édesanya fizetése a családi büdzséből, és a három év letelte előtt vissza kell állnia dolgozni.
Egy hét sem kellett ahhoz, hogy Jé 2-3 méteres távolságot megtegyen a járóka szélétől a kanapéig – mindenféle kapaszkodó nélkül. Durva beszámoló egy egyéves mozgásáról.
Sziasztok, Dani vagyok, 3650 grammal és 56 centivel végre megszülettem! Erős vagyok, okos vagyok, ha megnövök, mindenben én leszek a legügyesebb, és senki ne merjen sajnálni, azért mert Down-kórral születtem.
Szeretem, amikor jön a rántotta-készítés, a nappaliban filmnézés, vagy az autóversenyzés ideje! Ahhoz ugyanis rendet kell rakni, én pedig folytonos kísérletezgetésben vagyok, vajon mi az, amire kapható közben a kicsinyem.
Soha nem is gondolunk bele annak a sok ezer nőnek az életébe, akik anyák, ám ebbéli küldetésük nem a fogantatás pillanatában kezdődött. Az ilyen anyává válásról ír nekünk Anya csak egy van című sorozatában olvasónk, Ariete.
Most akkor ki hazudik: a gyerek vagy a szülő? Mit tanítanak egy apának a tibeti mesék? És vajon Apa fejlődőképes-e annyira, hogy nem választ többet hosszú és unalmas mesét?
A társadalom egyre inkább elítéli a testi fenyítést, jobban elfogadja a jutalom megvonását büntetésként, ami azonban, nem jár olyan látványos eredménnyel, mint a durvább módszerek. Hogyan büntessük a gyereket?
Ügyeletes Apukánk meséli, milyen az élet két fiúgyerekkel. Milyen lenne? Mulatságos.
