Buli a bölcsiben vagy az oviban, csalódás vagy nagy öröm, görcsölés a jelmez miatt, főleg a szülőknek. Mindenesetre Effnek meg nekünk ismét sikerült kihagyni, betegség miatt.
A bezártságot a gyerekek is, meg mi is eléggé unjuk már. Persze lehet otthon is rengeteg jó dolgot csinálni, de mennyivel jobb rövidgatyában rohangálni meg mászókázni.
Igaz, hogy az anyák vannak otthon a gyerekekkel a legtöbb mindennapos dologgal ők foglalkoznak. Én meg egy csomó mással - íme a mai apák félelmei.
Az biztos, hogy a wc a végállomás, de nem olyan könnyű eljutni odáig. Pisi, kaki és az első sikerélmények egy apa szemszögéből.
Amikor az ember A-ból B-be indul egy gyerekkel, az elindulás módja szinte mindig nagy dilemma: babakocsival? Hordozóban? Netán kendővel?Ha pedig nem egy, de több gyerekről beszélünk, hát csak sokszorozódik a probléma.
Van, amikor a gyereknek nem képzelt barátja, hanem képzelt családtagja van. Mindent megtudunk Gorilla nagybácsiról.
Ezzel akarják megóvni a kicsiket attól, hogy nemük miatt meghatározott életük legyen.
Tinédzsereket ritkán fogadnak örökbe. Afgán kamaszt meg valószínűleg csak történetünk főhősei.
Közös fogadalmat tenni gyerekünkkel izgalmas és mókás dolog, sőt a családi kötelékek erősítésére is alkalmas.
A gyerek nem kis felnőtt, a felnőtt pedig – jó esetben – nem nagy gyerek. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne lazulna le, amikor a gyerekekkel játszik.
Össze-vissza fogok csapongani bölcsőde- és óvodaválasztás, meg mindenféle pedagógia módszerek között.
Eff születésekor elég szigorúan betartottuk az etetési, altatási időket, a fürdetés, meg ami csak lehet, többé-kevésbé mindig ugyanabban az időben történt. Egy kisgyereknek is sokat számíthat a rendszeresség.
