Aludni jó. Lenne. De kicsi gyerekekkel sokáig csak álom a nyugodt alvás. Van ami ellen lehet tenni, van amivel érdemes próbálkozni, és van ami úgy van, ahogy van. Ráadásul minden gyereknél máshogy. Hiába az elvek, meg a következetesség.
Sorozatunkban egy gyakorló Apa mesél gyermekes mindennapjairól (előző rész).
Az alvással kapcsolatban voltak és vannak elképzeléseink, amik persze nem eredetiek, de többnyire beváltak. A gyerek feküdjön le nagyjából azonos időben, a saját szobájában, a saját ágyában. Legyen meg a hozzá kapcsolódó rituálé, kiszámíthatóság, biztonság. Az elsőszülött, Eff esete meg úgy tűnt, igazol is minket. Hamar végigaludt éjszakák, egy órácska szunyókálás délelőtt, majdnem kettő délután. Így ment amíg kicsi volt, aztán maradt a jó kiadós délutáni alvás. Még most is kifejezetten jó alvó, az oviban kiszabott mennyiség majdhogynem kevés is neki. Vele még minden egyszerűbb volt olyan szempontból, hogy nekünk is csak hozzá kellett igazodnunk. Második gyerekkel már nem ilyen egyszerű a képlet.
Aludni tanulni
A megfelelő mennyiségű alvás állítólag befolyásolja az intelligenciát. Ha sokat alszik a gyerek, vagy legalábbis eleget, akkor okos lesz. Ez alapján Jével sem lesz gond, de vannak kisebb nehézségek. Azzal, hogy igyekszünk ideális körülményeket teremteni a gyereknek, segíthetünk, de van egy csomó olyan összetevő, ami nem igazán rajtunk múlik. Egy darabig úgyis altatni kell őket, de aztán meg kell tanulniuk egyedül elaludni. Ehhez meg sokszor segédeszköz kell. Na persze nem a mákteára és a pálinkáskenyérre gondolok, bár azok bombabiztos módszerek. Cumizni – mármint cumi cumival – se Eff, se Jé nem szokott. Felkínáltuk a lehetőséget, de nem éltek vele. Eff a kezét, egészen pontosan a jobb keze két középső ujját használja, a másikkal meg a saját haját szokta csavargatni. Vagy Ká, a kutyánk szőrét. Jé viszont még nem találta ki, mi legyen.
Jé esete
Vele sajna nem annyira tudjuk tartani a szigorú napirendet. Ő még kétszer alszik, illetve kellene aludnia. A délelőtti általában nem is probléma. Fél hét körül kel reggel, és fél tizenegy körülre kidöglik, és alszik két órát. Néha pedig elalszik magától, játék közben akár. De a délutáni sokszor lerövidül, vagy ki is marad, főleg hétköznap, mert Á pont akkor megy Effért az oviba, és utána meg a játszótéren folytatódik a program. És nem is annyira nagy alvó, mint a bátyja. Sokat szenved még most is a fogaival, legalábbis mi arra gondolunk. Meg taknyos is volt eleget, és az sem kedvezett a nyugodt pihenésnek – nekünk sem. Ha minden rendben van, akkor az éjszakát amúgy végignyomja. Néhány napja pedig sikerült magától is elaludnia az egyik délután. Egy darabig mantrázgatott magában az ágyában, aztán kuss. Nem láttuk, mi lehetett a módszer.
Mindig minden változik
Ahogy meg nő a gyerek, átalakulnak a dolgok. Eff mostanában találta csak ki, hogy szeretne néha a mi ágyunkban aludni. Így hiába az elvek, esetenként, tényleg csak havonta kb. egyszer engedünk neki. Mert azért az egy kicsit jó. Csak kényelmetlen. Esténként újabban eleve egy kicsit nehézkesebben megy az elalvás. Fogmosás, mese, dumcsi az ágyban. És utána vagy halljuk, hogy motyorászik, énekelget meg játszik magában, aztán elalszik, vagy nagyon fáradt és leharcolt, és akkor azonnal vége. De sokszor negyed óra múlva a frászt hozva ránk hangtalanul leoson, jót röhög az ijedelmünkön. bár mostanában már számítunk az akcióra. És azt mondja, hogy csak inni akar, vagy éhes, vagy kakilni, pisilni kell. Általában mindegyik kamu. Öt perc múlva fel lehet paterolni, és tényleg véget ér a nap.
Kisebb korában is megesett és most is előfordul egy érdekes, kicsit riasztó jelenség. Főleg pörgősebb, ingergazdagabb napok után sírva ébred az éjszaka közepén. Illetve nem is ébred fel igazán, mert úgy tűnik, olyankor nincs is tudatánál. Próbálunk beszélni hozzá, kérdezzük, hogy fáj-e valami, de csak artikulálatlanul motyog, sírdogál, majd néhány perc alatt megnyugszik, és alszik tovább, mintha mi sem történt volna. És persze nem is emlékszik másnap semmire. Eleve az álmaira nem annyira emlékszik ritka kivételektől eltekintve.
Logisztikai meg praktikus meg mit tudom én még milyen okokból azt tervezzük, hogy két fiú hamarosan egy szobába kerül. Kíváncsi vagyok, akkor hogy mennek majd a dolgok. Szinkronba kerülnek-e, és egyszerre alszanak el, vagy végidumálják meg szórakozzák az éjszakát?
Majd tudósítok.
