Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Két férfi, egy eset. Azaz egy teli pelenka, cseréletlen. Férfiak. Egymás közt.
Fiúk egymás közt: móka, kacagás, csak a lényeg van elfeledve. Mondjuk a pelenkacsere. Darabos Enikő írását a Librariusnak köszönhetjük.
Gyereknevelés ide vagy oda, meg annak a szívmelengető szépségei, anya is csak ember, és szívesen meginna már egy sört a barátokkal. Csak úgy lazán, önfeledten. Órákon át, nemanyaként, vagy nem elsősorban akként. Megbeszélem a pasikkal, kispasi, nagypasi, férfiak egymás közt, ez lesz a hétvégi program. Anya elhúz. Cicistől.
Szóval, anya behajigál cserebugyit, fogkefét, és vonattal elhúz a múltba. Füstös kocsmába, jó beszélgetésbe. Még a pesti tömeg is, ami máskor heves csömört és fejfájást okozott, jótékonyan hat nemanyai énemnek. Krisztinaváros, Tabán, rakpart. És a könyvfesztivál előtt a Márkus vendéglő. Jókai bableves. Ha már, legyen tömény.
Pasik meg itthon négyszemközt. Napirend felmondva, reggeli, alvás, uzsonna, csavargás, ebéd, játék, szundi, uzsonna stb. Menni fog? Aha, oké, de látom, hogy homály üli meg a ház urának tekintetét, ezek úgyis azt csinálnak majd, amit akarnak. És ez így rendjén is van, csak legyen meg mindenük, mire hazajövök. Néhány telefon, hatalmas, vidám lamentációk, dededededede, pfffff. A fiúk jól elvannak. Ettől anya még jobban elvan. És ez mindenkinek nagyon jó. Remek programszervezés.
De például ne üljön a gyerek sokáig a szarban. Nem? Ez alap. Volt már olyan, hogy jó egy órás férfias hancúr, repülés és cocókázás után keveredett ki a laposra ült kaki a pelusból. Illetve a pelus a popsiról. Illetve hát..., az kész katasztrófa. Csak képzeld magad a helyébe, ülsz a szarban, lapítod, megülöd a kakit, hogy úgy mondjam. És közben dobálnak, höcögtetnek, csiklandoznak, marhára kell röhögnöd, és ezért nem tudsz jelezni, hogy apu, picike gáz van, hallod-e, hé, atyám, teli a gatya! Mert apu jobban élvezi a hancúrt, mint te. Akkorákat röhög, szakad le a... jádáddáddádá, mondja Máté, mert nem jut eszembe a kifejezés arra, amikor hajópadlóból van a plafon.
Mire hazaérek, Máté mélyen alszik, és csak reggel veszem észre, hogy a nagypasim szemérmes vallomása, miszerint kicsit benne felejtődött a gyerek a szaros pelusban, mert kicserélte ugyan, de az a sumák nem rányomott még egyszer, vagyis óvatos szavai milyen csípős érzéseket takarnak. Végeredmény: kipirult, kimart töki és popsi, és ne nyúljak hozzá, mert fáj. Fáááj, mondja Máté. De most tényleg ne, mert nagyooon fáááj! Óvatosan kenegetem, ej-ej, mikor ezt épp nektek, férfiaknak kellene tudnotok.
Mennyire tud fájni a gyenge pontotok, ugye?
Darabos Enikő – Librarius.hu
