A székletünk színe megváltozhat, ha az egészségünk rossz állapotban van. Bizonyos szín akár még bélrákot is jelezhet.
Aki ismeri a datolyaszilva másik nevét, a kakit, már biztosan nevetett rajta jót néhányszor, de a gyümölcs messze nem csak vicces: előnyeinek sora is hosszú.
Van, aki naponta egyszer, mások többször is ellátogatnak a mellékhelyiségbe nagydolgukat végezni. De vajon a nap melyik szakában ideális vécézni, és milyen gyakori székelés számít ideálisnak? A szakértők ezekre is tudják a választ.
Bizonyára feltűnt már, hogy míg a pisiléshez – szerencsére – nem társul minden esetben kakilás is, fordítva viszont már nagyon is nagy az összhang: a jóleső megkönnyebbülést majd minden esetben követi a levezetés is. De vajon miért van ez így?
A paleolit reneszánsza nem csak a táplálkozástudományban érezteti a hatását. Az már fel sem tűnik, ha újabb ételeket kell kizárnunk az étrendünkből, mert őseink se ették, vagy a főtt ennivaló keveredik gyanúba, mert sok tízezer évig nyerset kajáltunk, de úgy néz ki, vécézni is jobban tudtunk, amíg nem volt vécé.
Ha gepárdok lesnének ránk a vécén, valószínűleg mi is változtatnánk a szokásainkon.
Vannak olyan szerencsétlen emberek az univerzumban, akik kénytelenek egyedül tölteni azokat a hosszú perceket a vécén.
Régen nevettem annyit, mint a Kakikönyv felhőtelen ökörködésén.
A héten harmadszor kerülök elő könyékig kakis kézzel a pelenkázásból.
Freud szerint felnőtt életünkre is kihatással lehet az, hogyan viszonyulunk kiskorunkban a vécézéshez.
Két férfi, egy eset. Azaz egy teli pelenka, cseréletlen. Férfiak. Egymás közt.
Nyáron lehet a legjobban a gyereket szobatisztaságra nevelni. De hogyan?
