Régen nevettem annyit, mint a Kakikönyv felhőtelen ökörködésén.
Régen nevettem annyit, mint a Kakikönyv felhőtelen ökörködésén. Ahogy Szily is megmondta, a humor csúcsa a fingós vicc, és abból ebben a könyvben is bőven találunk: kedvencem, amikor kiderül, hogy a szép virágok szart esznek, és a blazírt pofájú virágok szájából egy-egy kis kaki-hurka lóg ki. De kaki-forma kategorizáció, pukihangutánzás pukibuborékfújás és kakifelhőkarcoló is van a könyvben. A poszt címét a könyvzáró javaslat ihlette, miszerint ha van egy nagy ágyunk, levetkőzhetünk meztelenre és pukikoncertet vagy pukielőadást tarthatunk a szülerinknek meg a szomszéd néninek.
Ha kedveljük az altesti poénokat és/vagy ötéves kisfiúk vagyunk, akik röhögőgörcsöt kapnak a szar szó hallatán, akkor ezt a könyvet nekünk taláták ki. Tévedés ne essék, nem valami mórickaszintű baromságról van szó. Pernilla Stalfelt könyvei egyszerűen csak kendőzetlenül beszélnek olyan fontos és komoly témákról, mint a kaki, a szerelem és szex, a halál és a bántás. Mivel mindent természetesen kezel, ezért persze rengeteg humor és abszurd poén akad mind a szövegben, mind a képekben. Ugyanakkor lexikonszerűen össze is gyűjt mindent, amit egy-egy témáról tudhatunk. A kakiról azt is megtudjuk, hogy házat lehet belőle építeni, és megmutatja a kaki útját a vécében, ami nem egy szobatisztasággal küzdő kicsinek nagy segítség – őket ugyanis nagyon is érdekli, hogy hova tűnik a kakijuk, és a rajzok alapján el is tudják képzelni.
A Szeretlek könyv sem bájolog. Nem fedi el, hogy a szerelem nem feltétlenül fenékig tejfel. Része a szégyen, a féltékenység, a megszokás. Nem isteníti a romantikus szerelmet, nyugodtan szerethetik a könyv rajzszereplői az aranyhalukat, vagy éppen egy elhízott, azonos nemű társunkat is. Kedvencem a szerelmes levél: Van esélyem nálad? – kérdi a feladó, és be kell ikszelni a megfelelő check-boxot. Ha nem is menne el a legújabb Hugh Grant-filmbe, de legalább célratörő. Ahogy a szex egyoldalas elintézése is: fütyi, lyuk, fehér folyadék, majd keresztmetszet a behatolásról. Az utolsó oldalon pedig egy profi bájital-recept található, ha netán mégsem szeret, akinek kéne. Egy szóval minden benne van, ami a gyerekeket érdekelheti, a rajzok egyértelműek és szórakoztató a szöveg – helyenként persze lehet kommentálni.
A Halálkönyvről talán nehéz elhinni, de nagyon poénosra sikeredett, és mégsem ízléstelen egy pillanatig sem. Noha a hangsúly az öregek halálán van, azért kiderül, hogy akár egy kisbaba is meghalhat. Nem ámít tuti jövővel, de viccesen bemutatja az összes vallás és transzcendens izé halál utáni tippjét a lélekvándorlásig bezárólag (minek során a madárba költözött Pistike leszar valakit). Mint látható a kellő iróniával kezeli valamennyit, csak hogy egyúttal a poronty kritikai érzékét is fejlessze. Még Lugosi is belekerült vámpírként a könyvben, bár pórul jár, és megeszik a szúnyogok. Technikákat tanulhatunk a gyász feldoolgozására: házi oltár, számunkra fontos tárgyak, temetői ekllékek és tor kerül elő. Más népek temetkezési szokásait ismerhetik meg a gyerekek rajzos-tréfás formában. Az írónő azt is ábrázolja, hogy hogyan néz ki, akibe beleszorult a bánat. Végül összegyűjti a különböző szleng kifejezéséket a halálra. Kedvencem a rajzos végrendelet, nehogy összevesszen a rokonság a korin és a táltosparipán.
A Nebánts! könyv sikeredett talán a leglaposabbra. A koncepció szerint a másság és az intolerancia vezet a gyengébb bántalmazásához, ami dühöt, haragot és újabb agressziót szül. Bár a többi könyv témája se komolytalanabb, ez mégis túl magyarázósra és kevésébé viccesre sikeredett. Persze jó dolgokat tanulhatunk belőle, de mégis csak kicsit kilóg a didaxis lólába, és a többihez képest ezért kevéssé élvezhető felnőtt szemmel.
Konkrétumok és abszurd poénkodás – a kettő együtt kifejezetten szórakoztató, informatív és nagyon praktikus kis könyveket eredményez.
Pernilla Stalfelt: Kakikönyv, Halálkönyv, Szeretlek könyv, Nebánts! könyv. Vivandra, 1995 Ft.
