Nincs olyan kisgyermek, akinek ne lennének álmai, vágyai, különösképpen karácsony közeledtével. De vajon mi után epedezik egy nyolc-tíz éves kisdiák? Talán sok szülő meglepődve tapasztalná, milyen teljesítésre váró ábrándjai vannak a gyermekének, ha csak egy gondolat erejéig is beleláthatna a buksijába.
Amikor a gyerekmunkára gondolunk, távoli, ázsiai országok textilmanufaktúrái ugranak be a legtöbbünknek – Magyarországot ritkán kapcsoljuk össze ezzel a fogalommal, a múlt kapcsán sem révedezünk azon, hogy vajon milyen körülmények közt dolgoztatták hazánkban a legkisebbeket.
Azok, akik az elmúlt évtizedben váltak szülővé, unásig hallgathatták a korai fejlesztés áldásos hatásainak sorát: a legkülönbözőbb tornákra, masszázsokra, mozgásos órákra hordjuk gyermekeinket, ha idegrendszeri érettségüket vagy izomtónusukat szeretnénk javítani, esetleg valamilyen veleszületett sajátosságuk miatt tartjuk fontosnak, hogy extra figyelmet kapjanak. A zenéről mégis a legtöbben elfeledkezünk annak dacára, hogy bárki által elérhető formában, előképzettség híján is tudjuk vele fejleszteni gyermekeinket!
Egy olyan világban, ahol az empátia és az együttérzés egyre kevésbé tűnik értéknek, fontosabbá válik, hogy a következő generációt mégis úgy neveljük, hogy megismerje és magáévá tegye ezeket az értékeket. Az elfogadás, a szeretet és az egymásra való odafigyelés nemcsak emberi, hanem más élőlényekkel való kapcsolatainkban is elengedhetetlen. Miért fontos az állatokkal való együttélés helyes szabályainak megtanulása már gyerekkorban?
A kisfiúk és kislányok élete rohangálásból, térdelésből, mászásból és hasonló aktív cselekedetekből áll – mégis, mintha a gyerekruhák tervezői csak az egyik nem tagjai számára terveznének olyan ruhadarabokat, amelyek kompatibilisek mindennapjaikkal.
Száz éve a cukorbetegség még kezelhetetlen állapot volt, ma orvosi készítményekkel és odafigyeléssel boldogan élhet az érintett teljes értékű életet. Ennek megvalósításában segít egy édesanya, aki lánya hatására lett a cukorbetegek őrangyala.
Sem a gyereknek, sem a szülőnek nem tesz jót, ha folyamatos aggódás az élet. Ha az anya vagy az apa túlfélti a gyereket – legyen csecsemő vagy a felnőttkor küszöbén álló kamasz –, azt mindenki megérzi a családban.
Nem érted, hogy a gyereked miért nem szeret mezítláb járni, miért tiltakozik, ha megölelik, miért érzékeny a szagokra, az ízekre, és miért nem akar megenni bizonyos ételeket? Ha eddig azt gondoltad, hogy „csak hisztizik”, amikor zavarják az éles hangok, vagy a tömeg, esetleg dühít, mert szelektív a hallása, érdemes szakemberhez fordulni, mert lehet, hogy ez nem szimpla érzékenység, hanem szenzoros integrációs zavar.
Sorozatunk, mely bemutatja, milyen volt gyereknek lenni a múltban, utolsó cikkéhez érkezett: most a közelmúltra, a huszadik századra és annak vívmányaira tekintünk vissza, magyarországi fókusszal.
Az üveghegy, a szuperszülő, a mártír. Csak néhány azokból a szülőtípusokból, akikre ráismerhetsz a saját szüleidben, vagy akár önmagadban is. Ha nem szeretnéd a rossz mintát továbbvinni, dolgozhatsz magadon, mert képes vagy fejlődni és a gyermekkori traumáidat letenni – de ehhez tudnod kell, te milyen szülő vagy.
Bár a gyakori pislogás általában nem ad komoly aggodalomra okot, nem szabad félvállról venni, mert akár a gyerek látásproblémájának jele is lehet.
Amikor a gyereknevelésről beszélünk, általában azt vitatjuk meg, mi mit taníthatunk meg, adhatunk át gyermekünknek – pedig fordítva is érdemes szemlélni a helyzetet, hiszen előítélet-mentesség terén nekünk van tanulnivalónk gyermekeinktől.
