Azok, akik az elmúlt évtizedben váltak szülővé, unásig hallgathatták a korai fejlesztés áldásos hatásainak sorát: a legkülönbözőbb tornákra, masszázsokra, mozgásos órákra hordjuk gyermekeinket, ha idegrendszeri érettségüket vagy izomtónusukat szeretnénk javítani, esetleg valamilyen veleszületett sajátosságuk miatt tartjuk fontosnak, hogy extra figyelmet kapjanak. A zenéről mégis a legtöbben elfeledkezünk annak dacára, hogy bárki által elérhető formában, előképzettség híján is tudjuk vele fejleszteni gyermekeinket!
A babák hallgassanak Mozartot: rajtam kívül biztosan szülők milliói szembesülnek ezzel a tanáccsal, amikor altatási nehézségekkel küzdenek. Az én lányom ugyanolyan részvéttelenséggel sírta végig a világ egyik legismertebb zeneszerzőjének összes művét, mint a mi próbálkozásainkat, így elkönyveltük:
mi Mozarttal biztosan nem fogunk esti rutint kialakítani.
Ettől azonban még érdemes klasszikus zenét bekapcsolni a kicsiknek, mert ha nem is spórolja meg ez a műfaj a ringatást, simogatást, éneklést és összebújást, nagyon sokat ad a gyerekeknek.
A zene segít a térben tájékozódni
Ma már kutatások bizonyította tény, hogy az agy fejlődése más azoknál a gyerekeknek, akik komolyzene mellett nőnek fel, mint azoknál, akik nélkülözik ezt. A térben való gondolkodás fejlődésére komoly hatást gyakorol, ha ilyen zene festi alá a kicsik mindennapi tevékenységeit. Térben való gondolkodás alatt a tárgyak elhelyezkedésének, egymáshoz való viszonyának, távolságának, illetve mozgási irányának felfogását értjük:
ezek mind fontosak ahhoz, hogy a gyerekek magabiztosan meg tudják különböztetni később a jobb és bal irányt, illetve az írás és az olvasás terén is jobban boldoguljanak.
Ennek hátterében az áll, hogy a komolyzene ugyanazokat az agyi pályákat aktiválja, amelyek a térbeli gondolkodáshoz is fontosak: ha Mahlert, Bachot vagy Rahmanyinovot hallgatunk, azonnal készenlétbe kerülnek.
Mindez fantasztikusan hangzik, viszont a zene ilyen jellegű hatása csak rövid távú, mindössze egyórás intervallumban jelentkezik. A jó hír az, hogy aki beíratja valamilyen hangszeres órára gyermekét, megtette a következő lépést: aki nemcsak hallgatja, hanem lejátszani is képes a komolyzenét, annál megnyúlik a térben való gondolkodásra gyakorolt hatás hossza. Érdekesség, hogy ez a hatás más műfajok esetén is jelentkezik, viszont nem olyan erőteljesen, aminek magyarázata a klasszikus zene komplex struktúrájában rejlik.
Fejlesztésnek sem utolsó
Érdemesebb tehát komolyzenét betenni a közös zenehallgatás alkalmával, lemondva saját, esetleg szókimondó szövegeik révén egyébként sem gyerekkompatibilis kedvenc dalaidról. A komolyzene tagadhatatlan előnye az is, hogy minden életkorban élvezetet jelent hallgatása, nem fogod te sem tehernek érezni, ha egy szimfónia vagy versenymű szól otthon. A Psychology Writing tanulmánya a térben való gondolkozással kapcsolatos fejlesztő hatás mellett a további előnyöket sorolja még fel a komolyzenével kapcsolatosan gyerekeknél:
- változatos tempója révén segít relaxált állapotba kerülni, közösségben hallgatva elősegíti a negatív érzések feloldását, pozitív élményt nyújtva;
- mindenféle képi kíséret híján is vizuális választ képes kiváltani hallgatójában, ez pedig segíthet a tanulásban, főként a kisebb gyerekeknek, akik térben való gondolkodása még fejlődőben van;
- komplexitása révén elősegítheti a gyermek mentális fejlődését;
- a hangszeres zenetanulás pedig a motoros és ritmussal kapcsolatos képességek fejlesztésében nyújt nagy segítséget.
Az élő előadás varázsa is komoly
Érdemes lehet azt is fontolóra venni a zene fejlesztő hatásának maximális kiaknázása érdekében, hogy valamilyen hangszerrel a kezében próbálja ki magát gyermeked: ezzel növelheted önbizalmát, javíthatod szociális készségeit, érzelmi intelligenciáját, megszeretteti vele a tanulást, önfegyelemre szoktatja, segíti agya nyelvfeldolgozási képességét, fejleszti koncentrációját és koordinációját is egyéb előnyök mellett.
„A zenetanulás egyrészt kifejezetten terápiás jellegű, zeneiskolában személyes oktatással, nem pszichologizálva, hanem a különböző darabokon keresztül lehet a gyerekeket megtanítani fókuszálni, hallani, hallgatni, meghallgatni.
Másrészt egy hangszer tanulásakor rá lehet vezetni a gyereket, hogy önmagát tudja érzékelni, és ha kell, korrigálni. Beállítjuk a tükör elé, és megmutatjuk, vezetjük, elöl járunk, nem csak magyarázunk.
Ebben a folyamatban alakul a gyerek önképe, ami javítható, értékes és produktív: végrehajt valamit, aminek van egy megszabott útja, van értelme, és közben elképesztő fejlődésre ad lehetőséget. Tudományos eredmények szerint a zenetanulás segít összekötni a bal és a jobb agyféltekét, támogatja az apró finommotoros mozgások fejlődését, és így tovább. A mai korban a szülők számára szerintem az elérhető legnagyobb lehetőség rejlik benne” – sorolta a Dívány kérdésére Illési Erika hegedűművész, a Budapesti Fesztiválzenekar Zenevár programjának vezetője, valamint a Kakaókoncertek házigazdája. Az utóbbi, a legkisebbeknek szervezett eseményeken beavatják a kicsiket a koncerthallgatás etikettjébe is: nemcsak viselkedni tanítják meg őket egy ilyen eseményen, de figyelni is.
Erika a fent idézett kutatásoknál továbbmegy: ő azt mondja, mindegy, mit csinál a gyerek, ha az mozgással, ritmussal és énekléssel kapcsolatos, az biztosan fejleszti, a zene pedig általánosságban véve ilyesmi.
„A gyerek zenei mindenevő, mindent örömmel vesz, ami megmozgatja.
Amit klasszikus zenének, minőségi klasszikus zenének hívunk, az minden korosztályt képes megfogni.
Ezt a Zenevár tapasztalatai jól alátámasztják, mert bárhová is megyünk el, akár olyan nehézségek közé, mint ami Toldon vagy Tarnabodon van, ahol a gyerekek nemigen láttak még hangszereket sem, és akár a legfinomabb lassú zenét kezdjük játszani, tátott szájjal hallgatják. Csak olyan kontextusba kell helyezni nekik, hogy otthonos legyen. Hogy hogyan lép innen tovább a gyerek zenei érdeklődése, azt már a szülők irányítják, ők adhatják a gyerek kezébe a hangszert” – fogalmaz.
A zene tényleg mindenkié
A BFZ háza táján azt tapasztalják, a generációk egymásnak adják a kilincset, azaz a bérletet: a Kakaókoncertek látogatói később a délutáni koncerteken jelennek meg, lelkesen hangoztatva, hogy ők mióta járnak már koncertekre.
„Mire való a zenehallgatás? Teljesen mindegy, milyen műfajú zenére gondolunk, szerintem alapvetően annak a legelső útja, hogy megnyissa az ember érzelmeit, képessé tegyen arra, hogy megéljük és kifejezzük az örömünket, a csalódásunkat, a csodálatunkat.
A komolyzene mint kultúra kérdése persze a képzéssel, társadalmi környezettel, családi szokásokkal függ össze. Ha az étkezést vesszük hasonlatnak, paprikás krumplival is jól lehet lakni, de ahhoz, hogy megszeressük a fine dining ételeket, ahhoz kell egy megfelelő életkor, szokásrendszer, érdeklődés. A klasszikus zenének nem célja, hogy minden társadalmi réteget egyformán megszólítson.
A zenetanulás, az éneklés, a zene persze mindenkié, a gyerek úgy születik, hogy benne van a zene.
De hogy milyen műfaj iránt fog elköteleződni, illetve hogy azon belül milyen minőségi szinteket hall majd meg, az képzés, szokás kérdése, és például a zenei tehetség erős mobilizáló tényező lehet ehhez” – vélekedik Erika.
Ha végül nem is köt ki gyermeked egyetlen hangszer mellett, akkor is érdemes életkorának megfelelő koncertekre vinned őt. Egy 2018–2019-ben végzett kutatás azt mérte fel, mit éreznek a gyermekek klasszikus zenei előadások alatt: nyugalom árasztotta el a programba bevont gyerekeket, koncentrált állapotba kerültek, tanáraik pedig arról számoltak be, hogy
jóllétükre pozitív hatást gyakorolt az, hogy eljuthattak egy koncertre.
A programban részt vevők kétharmada nyilatkozott úgy, hogy felmerült benne: szívesen kezdene el hangszeren játszani.
A szakemberek úgy vélekednek: talán megfosztjuk gyermekeinket egy lehetőségtől, ha nem vezetjük be őket a komolyzene világába.
