Német szomszédunk gyalázkodó levélben kifogásolta, miért élősködünk az állam nyakán. Aztán kiderült róla: magyar.
Család. Napi rutin. Túró. Csak néhány dolog azök közül, amelyek három hónap máshol élés után hiányoznak.
Az őszi szünet után a matekot és az angolt tanulják majd a normál, német osztállyal, majd hat hét után még két tárgyat.
Sok szempontból érdekes és lenyűgöző dolog egy működő demokráciában élni. Nyolc dolog, ami itt jobban megy.
A keletnémetek is lusták, a kutyaszar mindent beterít, szelektív hulladékgyüjtés pedig csak elméletben létezik.
Elcuccolunk a négy gyerekkel, és ehhez már nem kell gyámhatósági engedély, csak a volt férjem beleegyezése. Nagycsalád emigrál.
Menni, menni, el innen. A négyből három ősszel már kint kezdi az iskolát, a férjem céget alapít, és megvan a lakás is. Júliusban indulunk!
Hiába ajánlottam fel, hogy előre fizetek egy évet, német munkahely híján az összes lakásból elhajtottak. Másnap reggel aztán megtört a jég.
Kiderült, a hivatalos, 60 napos határidő valójában 160 is lehet, úgyhogy ingázunk majd ügyintézni.
Az indulás előtti este kilyukadt a teherautó turbócsöve, így majdnem meghiúsult a költözés. Nagycsalád Németországba emigrál.
Freitalba cuccoltunk, kismacskával és palacsintával könnyen beilleszkedtünk. Viszont ennyi kutyaszart még Magyarországon sem láttunk, és részeg vendégmunkásokkal is találkoztunk.
A körzeti suli tíz percre van, viszont a bevándorlók integrálására külön iskolát tartanak fent, mi ide járunk majd, legalábbis eleinte biztosan.
