A keletnémetek is lusták, a kutyaszar mindent beterít, szelektív hulladékgyüjtés pedig csak elméletben létezik.
Sokan úgy vélik, ha egy külföldre szakadt magyar rácsodálkozik arra, hogy máshol jobban működnek a dolgok, az egyenlő a hazaköpködéssel. A korábbi cikkemet ellensúlyozva ezért most összeszedtem azokat a dolgokat is, amik lehangolóan hatottak ránk Németországban az elmúlt öt hónap alatt. Átlátunk a rózsaszín ködön: keletnémetország bizony bűzlik a kutyaszartól, és a közhiedelemmel szemben nagyon lusták az emberek.
A bérbeadók nagyon bizalmatlanok a bérlőkkel szemben
Panaszra semmi okunk (nem is panaszképp mondjuk), hiszen 24 óra alatt találtunk lakást Drezda közvetlen közelében, mégis abból a 24 órából 23 óra masszív ellenállással telt. A keletnémet bérbeadók a magyarokhoz képest rettentően bizalmatlanok: nem elég a kölcsönös szimpátia, nem elég a kaució és a szóbeli biztosítás arról, hogy van munkahelyünk és fizetőképesek vagyunk, keresetigazolást kérnek.
Mivel júniusban a férjemnek még nem volt meg a bejelentett német munkahelye (ezzel szemben mondjuk magyar igen), ráadásul előtte még sosem rendelkezett német lakcímmel, esélytelen volt ügynökségen keresztül lakáshoz jutnunk.
Az elővigyázatosság egy bizonyos fokig érthető, hiszen Németországban a bérlők jogai nagyon erősek, ám a későbbiekben olyan szürreális dolgokkal is találkoztunk, amire mindez gyenge magyarázat.
A cégalapítás utáni üzlethelyiség keresgélésekor az ügynökök nagyjából az öreganyánk vércsoportját is lekérdezték, azt elénk tolt szerződést pedig el sem akartuk hinni. Az egy dolog, hogy az ingatlankezelő kitalálta, hogy hat évre szerződjünk, de jegyzői felelősségvállalás címszó alatt 40 ezer euró került az egyik pontba. Ez azt jelenti, hogy ha a későbbiekben bármilyen pontját megszegjük a szerződésnek, akkor nem csak a hathavi kauciót bukjuk, hanem plusz 40 ezer euróra perelhetőek vagyunk. Az ügynök azt is kitalálta, hogy a szerződés teljesítéséért a cég teljes törzstőkéjével és teljes vagyonával, valamint a férjem teljes privát vagyonával vállaljon felelősséget. Igen, itt még mindig egy 70 négyzetméteres, full lepukkant, felújításra szoruló üzlethelyiség bérléséről beszélünk.
Az egész hajcihő akkor vált teljesen komolytalanná, amikor visszakültük a szerződést, hogy ezt így nem írjuk alá, és azonnal módosították a hat évet határozatlan időre, a 40 ezer eurót 5 ezer euróra, majd röviddel később az újabb reklamáció hatására teljes mértékben törölték a jegyzői felelősségvállalásról szóló pontot és a teljes vagyoni felelősségeket. De azért szép próbálkozás volt.
Lusták a német emberek is
Miközben férjem a cégalapítással és az üzlethelyiség bérlésével kapcsolatos kötelező köröket futotta, az is nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a keletnémet emberek minden közhiedelemmel ellentétben ugyanolyan lusták és nemtörődömök, mint a magyarok. Pedig Drezda és környékén sem jellemző, hogy dübörögne az ingatlanüzlet, a közvetítők mégis napokig nem válaszolnak az email-ekre, akár egy hétig sem telefonálnak vissza, vagy pedig egyáltalán nem telefonálnak vissza. De ugyanez jellemző, ha árajánlat-kérést kapnak, vagy bármilyen megbízást.
Nincs felszedve a kutyaszar
Ezen a környéken kétségkívül tisztábbak az utcák, mint Magyarországon, pedig nincsen több köztéri szemetes a járdák mellett. Ezzel szemben a kutyaszar-probléma valami oknál fogva megoldhatatlannak tűnik, mindig belebotlunk egy-egy méteres/kilós végtermékbe.
A legdurvábbat eddig Moritzburgban tapasztaltuk, ahol a turisták által közkedvelt kastély parkjában lépni nem lehetett, úgy elaknásították, és ott nem egynapi kutyaszar-adag lapult a fűben, hanem minimum egy heti. (A kutyatartási kultúrájukkal kapcsolatban viszont meg kell említenem, hogy egyetlen ebet sem láttam még póráz nélkül közterületen, még bokáig érő fajtákat sem, ez elég dicséretes.)
Valójában nincs szelektív hulladékgyűjtés
A magyar zöldek sokszor Németországgal példálóznak, ahol sok házban még a háztartási maradék szemetet is kettéválasztják, és a komposztálható háztartási hulladékot külön gyűjtik. Ahha, szép elképzelés. A valóságban viszont az van, hogy eddig bárhol jártunk, a szállításra kipakolt speciális, sárga színű (átlátszó) szemeteszsákban - amibe elvileg csak fém- és műanyag csomagolások kerülhetnek - van minden azokon kívül is, mint egy átlag magyar család nem szelektív szemetesében.
A nemhivatalos jelzéseket leszarják
A mi tapasztalatunk alapján a keletnémetek szabálytisztelők a közlekedésben - már amennyiben hivatalos jelzésekről van szó. A nemhivatalos jelzéseket viszont magasról leszarják, többször is bosszankodtunk már azon, hogy a Kaufland családosoknak fenntartott parkolójában Smartok, pickupok állnak, vagy pedig a családi autóval egyedül csak az anyuka ugrott el vásárolni.
Vasárnap nincsenek nyitva az üzletek
Mivel több rokonunk is él Németországban, így nem ért minket váratlanul, hogy minden egyes szombaton fel kell készülnünk arra, hogy a következő nap maximum a benzinkúton tudunk vásárolni, de ez a rendszer így is okozott kellemetlenségeket. Éjjel-nappali sincs, 22 óráig mindenki bevásárol, akkor zár a hipermarketek többsége. Egyébként meg lehet szokni, a németeknek meg tök természetes - nekik a magyarok többségével szemben van idejük a munka mellett. Nekünk még szokni kell, legutóbb egy magyarországi látogatás után hazafelé menet esett le, hogy vasárnap van, vagyis még gyorsan be kell ugrani a csepeli Tescoba, ha a freitali otthonunkban friss kenyeret szeretnénk vacsorázni.
