Emigráltunk: Nyolc dolog, ami nem hiányzik Magyarországról

Olvasási idő kb. 5 perc

Öt hónappal azután, hogy négy gyerekkel és egy macskával magunk mögött hagytuk Budapestet és egy keletnémet városba, Freitalba költöztünk, az eddigi személyes tapasztalatok alapján összeírtuk, mik azok a dolgok, amiket egyáltalán nem hiányolunk Magyarországról. (Korábban összeszedtük azokat a dolgokat is, amik hiányoznak, arról ide kattintva olvashat.)

Lehúzás, átvágás üzletekben

Míg Magyarországon nemzeti sport a trükkös lehúzás, itt még nem vágtak át minket. A kasszánál nem húzzák le kétszer a vonalkódot, nem adnak vissza egy-két euróval kevesebbet, nem akarják a romló húsokat frissként ránk sózni. Ezzel szemben azon csodálkozunk, hogy a felvágottak nem romlanak meg a hűtőben a megszokott két nap alatt, az érett (nem, nem a túlérett) banánt pedig már féláron adják az éretlenhez képest. Nem tartozik ide szorosan, de szuperudvariasak az eladók, eleinte zavartan néztünk egymásra a férjemmel, amikor a pénztáros megkérdezte, hogy vagyunk, minden rendben van-e, megtaláltunk-e mindent, amit kerestünk. 

176975007
Bloomberg / Europress / Getty

Hírek

Azon kívül, hogy figyelemmel tartjuk a németországi történéseket, nyilván olvasunk magyar híreket, amik pillanatok alatt felzaklatnak minket. Több, külföldön élő ismerősünk ignorálta már ezeket, és nagyon helyesen teszik. Ha a kivándorolt magyarokat is érintő döntések születnek, azt a német sajtóból úgyis meg fogjuk tudni. 

Bürokrácia

A házastársi örökbefogadásunkról a magyar jogszabály szerint az erre irányuló kérelem előterjesztésétől számított 60 napon belül döntenie kell a gyámhatóságnak, ám ez a gyakorlatban nem így működik. Hat hónapot vártunk a határozatra, azóta eltelt több mint egy hónap, de a gyerekek személyi igazolványát és útlevelét még mindig nem tudtuk megcsináltatni. Az anyakönyvi hivatalhoz ugyanis nem érkezett meg a határozat, ami alapján ki lehetne állítani az anyakönyvet. Persze, senki nem tudja, miért nem. 

Ezzel szemben Németországban eddig mindent pillanatok alatt elintéztünk, a folyó ügyekről pedig meglepő mód nemcsak a határozatot kaptuk egyszer csak, hanem a hivatalok menet közben is kiküldenek egy levelet arról, hogy nyugalom, az ügyünk feldolgozás alatt áll. 

Bizalmatlanság

Míg Magyarországon a politikusok is képtelenek példát mutatni, lopnak, csalnak és hazudnak, addig az egyszeri ember is bizalmatlan lesz még az anyjával szemben is. A helyzet itt sem rózsásabb - már ami a magyarokat illeti. Egyik frissen megismert, németországi magyar ismerősöm mesélte, hogy ha meghallja, hogy valaki magyarul szólal meg mellette, inkább csendben marad, mintsem üdvözölje földijét. A helyzetet a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" mentalitással, és az egymás zsebében turkálással magyarázta. 

460921979
Bloomberg / Europress / Getty

Úthálózat

Közhelyes, hogy itt a mellékutca is jobb, mint odahaza az M6-os, de jórészt tényleg így van. Pedig mi a keleti oldalon élünk, ahol a hozott örökség nagyjából azonos volt a miénkkel. Igaz, ehhez hozzátartozik, hogy mindig dolgoznak valahol, így gyakran találunk félig, vagy teljesen lezárt utcákat, de autópálya-szakaszokat is. Ráadásul nem csak az aszfalt minősége és a kátyúk hiánya feltűnő, hanem az általános átgondoltság és rendezettség is. A mozgássérült-parkolókat nem fantomfestékkel jelzik, parkolóhelyek pedig mindig, mindenhol vannak. Gyakran egy-két órán át ingyenesen, de ha fizetős is, a történelmi belvárosban is meg lehet úszni egy euróért egy órát.

Közlekedési kultúra

Németország láthatóan másképp szocializálódott a közlekedésben, mint mi, magyarok. Borzasztóan szabálytisztelők, a sárga lámpánál nem gyorsítanak, a buszt kiengedik, és nem állnak meg "csak tíz percre" elakadásjelzővel. Ugyanakkor szinte elképzelhetetlen, hogy az elsőbbségről lemondjanak, hiszen a szabály egyértelműen rendelkezik, ki mehet először. Ebből fakadóan persze az elsőbbség átadását is bizalmatlanul kezelik, ha százméterekről lassítva jelzem, hogy mehet, akkor is csak lassan, gyanakvóan csorog ki elém. Viszont a nemhivatalos jelzéseket itt is tömegesen szarják le - a bevásárlóközpont családosoknak fenntartott parkolójába összesen egyszer tudtunk beállni, mert Smartok, pickupok, kétüléses roadsterek foglalták el. Persze, hiszen nem egy hivatalos kresz-tábla jelzi, és különben is, nekik is van családjuk. 

461663385
Bloomberg / Europress / Getty

Szomszédok

Abszolút személyes tapasztalatként mondom, hogy Budapesten nem sikerült egy olyan környékre sem költöznöm (Svábhegy, Csepel, Kispest, Óbuda), ahol ne lettek volna családi balhék valamelyik szomszédban. A panellépcsőházban ráadásul általánossá vált, hogy összefirkálják a falat, bevizelnek a liftbe, az erkélyre nem lehetett teregetni, mert a felettünk lakó minden nap kirázta a rongyszőnyegét, a stb. A legtöbbjük visszaköszönni sem tudott. 

Freitalban a legelső nap figyelmeztetett minket az egyik szomszéd, hogy a pince penészesedni szokott, így gondoljuk meg, miket tárolunk majd ott. A harmadik nap a felső szomszéd elmagyarázta az itteni szelektív hulladékgyűjtés módját, és lepénnyel leptek meg minket. Az oda-vissza ajándékozás egyébként szokássá vált, ha én sütök valamit, abból biztosan kap a szomszéd család, és ez fordítva is jellemző. A lépcsőház kövéről enni is lehetne, hangoskodásnak nyoma sincs. 

Iskolai menza

A gyerekek részéről a legnagyobb meglepetéssel az iskolai menza szolgált, soha nem fogják visszasírni a zsírtól tocsogó mócsingpörköltet és a csomós főzelékeket. Ahogyan korábban is megírtam, háromféle menüből lehet választani, ebből minden esetben van egy vega egytálétel. A kaja ízlik nekik, maradék pedig azért marad, mert nem bírják megenni, akkora az adag. 

Oszd meg másokkal is!
Ezt olvastad már?
Érdekességek