Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az őszi szünet után a matekot és az angolt tanulják majd a normál, német osztállyal, majd hat hét után még két tárgyat.
Magyarországon sem volt gond a tanulmányi eredményükkel, Freitalban pedig osztályelsők lettek a gyerekek. Felváltva írják a legjobb teszteket, még Bendegúznak is folyamatos sikerélménye van, pedig neki nehezebben megy a tanulás az átlagnál: figyelemzavaros. A kis létszámú csoportban könnyen haladnak az anyagokkal, ráadásul szinte minden gyerek törekszik arra, hogy minél hamarabb elsajátítsa a német nyelvet. Egy kivétellel: a görög származású bolgár kisfiú öt hónap iskola után sem tud se írni, se beszélni egyáltalán. Vele nem tudom, mihez fognak kezdeni, hiszen még csak a szándéka sincsen meg arra, hogy bármit is megtanuljon. A többieket az őszi szünet után elkezdik integrálni a normál osztályokba.
Mindenki két tantárgyat választhat majd, ezekre az órákra fognak beülni leendő osztálytársaik közé. Botond már szeptember óta jár angolra is, ezt fogja felvenni a másik két gyerekem is, illetve a matematikát. Hat hét elteltével újabb tantárgyi órákra kell majd járniuk, így év végére teljes mértékben integrálódnak a német tanulók közé. Lemaradásuk szinte alig van, Magyarországon ugyanis jóval előrébb van a korosztályuk az anyagokkal, de hogy még nagyobb eséllyel induljanak, a két nagyobbik srác osztályt ismétel. A tizenegy éves lányomnál úgy vélték, erre nincsen szükség, így ő ötödikben folytathatta a tanulmányait.
Bendegúz egyedüli bevándorlóként kerül a hetedik osztályba, Botond a portugál kisfiúval megy hatodikba, ahol már van egy két éve érkezett magyar srác, és oda jár a szomszéd fiú is. Rozi az újdonsült portugál barátnőjével fog integrálódni. A külföldiek száma az elosztást tekintve elenyésző, maximum hárman vannak egy-egy osztályban.
A gyerekeim lelkesedése minden erőfeszítést megér, három hónap elteltével ott tartunk, hogy sokszor itthon is németül beszélnek egymást között és a legkisebbnek. Ez egyrészt szórakoztató, másrészt muszáj leszek határt szabni. Nem akarom ugyanis, hogy elfelejtsék a magyar nyelvet, igenis kell az a szabály, hogy családon belül kizárólag magyarul beszélünk. A különböző nemzetiségű csoportjuknak köszönhetően folyamatosan hozzák haza a dari, portugál, lengyel, román szavakat is, és sokat tanulnak egymás kultúrájáról és országáról. Természetesen a csoporttársak egymás között már németül kommunikálnak, az a közös nyelv.
Ami a gyerekeim számára meglepő volt:
- Az ebédet interneten keresztül rendeljük, háromféle menüből választhatnak. Egy bankkártyához hasonló kártyát kaptak, azt tudják lehúzni az étkező bejáratánál lévő terminálnál. Akkora az adag, hogy nem bírják megenni, és eddig csak kétszer fordult elő, hogy nem ízlett nekik. Nincs probléma, legközelebb nem rendelünk olyat
- Azonnal, még a beiratkozáskor megkapták a háromnyelvű diákigazolványukat.
- Otthoni tisztaságú az iskola vécéje, mindig van vécépapír, vécékefe, folyékony szappan és papírtörlő. A gyerekek vigyáznak a körülöttük lévő dolgokra, nem firkálják össze a falakat, nem dugítják el a lefolyót.
- Mernek a gyerekek mások lenni. Nem cikizik szét azt, aki rózsaszínre festeti a haját, és azt sem, akinek nincsen pénze márkás cuccokra.
- A buszbérletet a szolgáltató az iskolába küldi minden hónapban (aki nem egész évre vette meg), a befizetéssel nem kell bajlódni, levonják a bankszámláról. A két fiúnak 14 eurót fizetünk fejenként, Rozinak már nem kell semmit, mivel a harmadik gyereknek automatikusan ingyenes. A bérlet Freital egész területén használható.
- A könyvek mindenki számára ingyenesek.
- Külön van a karácsonyi és a téli szünet. Decemberben két hétig lehetnek itthon az ünnepek alatt, és februárban is van két hét tanítási szünet. Áprilisban ismét kettő, nem beszélve arról, hogy október végén is itthon lesznek több mint tíz napot. Ennek fejében egy hónappal később kezdődik a nyári szünetük, mint Magyarországon, de ez egyelőre egy cseppet sem zavarja őket.
- Őrizetlenül lehet hagyni a táskákat, dzsekiket, senki nem lopja el a cuccaikat.
- Sok gyerek még a bicaját sem láncolja le az iskola előtt.
Itt szeretnének maradni, az van.
Folyt.köv.
