csecsemő 17 - Dívány

Az e heti kérdés igen prózai.

Végre egy függődísz, amit nem forgat kis motor körbe-körbe, nem bocsát ki borzalmas tinglitangli dallamot, nem csinál semmit, csak lágyan mozog a szélben, illetve szél híján még azt sem.

- Figyi, este kilenc, Nyugati, óra alatt! - OK, csőkutya! Nos, ez a beszélgetés, ily röviden, cirka 7 éve nem zajlott le.

Képzeljünk el egy csapat apukát, akik összejönnek csemetéikkel egy kis szórakozásra.

Az immunrendszer zavaraira utaló panaszok szaporodásával egy időben egyre több családban merülnek fel olyan típusú kérdések, amelyek jelentkezésekor érdemes szakorvoshoz fordulni.

Békés vasárnap délután, Apa sajnos a munka nehéz igája alatt nyög, így hát logikusan adódik az ötlet: séta a környéken – talán ha alaposan megcsodálta a környék galambpopulációját, alszik egy kicsit az én örökmozgóm a babakocsiban és én is olvashatok egy kicsit.

"Jó napot kívánok, én vagyok a célcsoport!" – ordítom le a biztonsági őrnek az első emeletről, a MOM Park átriumába.

Olyan a bőre, mint a babának – szokták mondani.

Ezerháromszáz dollárnyi, vagyis mintegy 250 ezer forintnak megfelelő készpénzt talált egy amerikai bébiszitter abban az ócska könyvben, melyet az általa felügyelt bébi unszolására vett meg 25 centért.

Akinek van már minimum egy gyereke, akivel végigbohóckodta a szobatisztaság göröngyös útját, egészen biztosan felkapja a fejét arra a témára, amely a pelenka nélküli létet boncolgatja, egészen a baba születésétől fogva.

Anyukám kenyérhéjat adott nekem, amikor jött a fogam: nagyjából féléves koromban azt rágicsáltam lelkesen, nyálas kenyérmaszattal terítve be mindent.

Nyilván minden anyuka gügyög otthon a gyerekének, főleg a szülés utáni időszakban.