Az orvosok azt ajánlják, a gyermek hat hónapos kora előtt semmiképpen ne adjunk a csecsemőnek kenyeret, tésztát vagy más gluténtartalmú ételt. Alapesetben erre nincs is szükség, hiszen ha minden jól megy, akkor féléves koráig csak anyatejet illetve tápszert kap. Ha a családban nincs lisztérzékeny, esetleg más allergia, akkor is 8-10 hónapos korig azt javasolják, várjunk a kenyérrel, mivel a kialakult lisztérzékenység már nem gyógyítható. Ha van allergiás rokon, akkor még később ajánlják a gluténtartalmú ételek bevezetését.
Szűk körű felmérésemből kiderült, hogy kisgyermekes ismerőseim többsége óvatos, nyolc hónapos kora előtt egyikük se adott a gyereknek tésztát és kenyeret, de volt olyan is, aki egyéves koráig várt.
(Zárójelben jegyezném meg, hogy Amerikában tradicionálisan gabonapehely a csecsemő első eledele, többnyire árpa vagy zab, illetve újabban rizs. Náluk a gyümölcs csak ezután következik.)
A lisztérzékenységben (coeliakia) szenvedők a gabonafélékben található fehérjékre érzékenyek. Gluténtartalmú étel elfogyasztása náluk a bélrendszer károsodását okozza, így egyre kevésbé szívódnak fel a tápanyagok. Ez csecsemőknél növekedési zavart, felnőtteknél fogyást, hajhullást, fáradtságot, nőknél meddőséget okozhat, de kialakulhat cukorbetegség, bőrbetegség, skizofrénia is. Kezelése egész életen át tartó gluténmentes diétát jelent, ebben az esetben a bél regenerálódik, és a lisztérzékeny ember egészséges életet élhet. Nekik egyébként a sörről is le kell mondaniuk (árpa, illetve búza, ugyebár), és a vallásgyakorlással is gondjaik lehetnek, az ostya ugyanis tradicionálisan búzából készül.
A lisztérzékenység örökölhető, többnyire a hozzátáplálás során a gluténtartalmú étel bevezetésénél alakul ki, de később is jelentkezhet. Minél később történik a tészta- és kenyérfélék bevezetése, annál kisebb az esélye annak, hogy gluténérzékennyé válik a gyerek.
