Van remény! Egy kutatás szerint semmivel nem elégedetlenebbek a távkapcsolatban élők, mint azok, akik közel élnek egymáshoz!
Kemény munkával elérhető a boldogság, de elmélyülésre, pozitív gondolkodásra is szükség van a megtapasztalásához.
Unja magát otthon a gyerekkel, egyre szorongóbbá, szomorúbbá válik? Ez az állapot a gyes-neurózis.
Legalábbis akkor, ha valaki boldog és elégedett szeretne lenni. Coelhói mélységeket mutatunk.
Hogy buszon fecsegni egy vadidegennel nyomasztó lenne? Elsőre talán. De sokkal jobb kedvünk lesz tőle.
A kutatók megint kimondták a nagy igazságot: nem a pénz számít. Sokkal inkább boldogít a tisztelet és a megbecsülés.
Egy új tanulmány szerint kevésbé elégedettek a kapcsolatukkal azok, akik nem szingliségből indultak, hanem szeretőjükért hagyták el párjukat.
Kiderült, hogy a boldog élethez és a környezetvédelemhez is ugyanaz kell. A világgazdaság működéséhez mondjuk pont nem.
Szeretne vidámabb hétköznapokat? Akkor költsön inkább élményekre, mint tárgyakra, és menedzselje jól az anyagiakat. És van még pár dolog.
Főleg, ha képesek vagyunk emlékezni rájuk. Kár, hogy a többség inkább a különleges élményeket égeti az agyába.
Hogy miért? Mert innentől egyre elégedettebbek vagyunk az életünkkel. Nem úgy az angolok vagy az amerikaiak, nekik jó. Tényleg.
Igazunk van? Vagy lehet az ember elégedett a párkapcsolatával szerelem nélkül is? És ha nincs idő egymásra? Vagy ha semmilyen közös érdeklődési körük sincs? Na, akkor mi van?
