Hogy mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel? Egy friss nemzetközi kutatás szerint minél idősebbek vagyunk, annál kevésbé. Legalábbis ez igaz az ex-szovjet kelet-európaiakra, sőt, ránk, magyarokra is.
A 160 ország adatait vizsgáló kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a különböző országokban milyen a viszony a szubjektív jól-lét (vagyis az, hogy ki mennyire érzi jól magát) és az életkor között. Az eredmények szerint a magas átlagjövedelemmel bíró, angol anyanyelvű lakosság élettel való elégedettsége fiatal felnőttkortól kezdve folyamatosan csökken, aztán 45 és 54 éves kor között éri el a mélypontját, hogy aztán újra vígan szárnyalhasson felfelé. Az adatok szerint tehát az átlagos brit és amerikai tinik és nagypapák is mosolyogva szemlélik az életet. De nincs ám ez így mindenhol.
A szovjet utódállamok népességének körében az elégedettséggörbe kezdetben ugyan hasonlít az angolszászokéhoz, de úgy tűnik, ebben az esetben a középkor helyett a halál a mélypont. Ők az életükkel fiatalon vannak a leginkább kibékülve, aztán ahogy idősödnek, egyre kevésbé érzik magunkat jól a bőrükben. Ebben egyébként hasonlítanak a latin-amerikai lakosokhoz. Afrikában egyébként rosszabb a helyzet: mindegy, melyik korosztályt kérdezték a kutatók, senkinek sem volt jó a bőrében.
Hasonló a helyzet Magyarországon is,egy 2014-es KSH-jelentés szerint a magyarok élettel való elégedettsége általában közepes (10-es skálán 6,15), a fiatal felnőttek körében a legmagasabb, majd az életkor előrehaladtával, a 45-54 éves korcsoportig jelentősen csökken.
A nemzetközi kutatók szerint az angolszász boldogságalakulás magyarázata az, hogy 45-54 éves kor között vannak az emberek karrierjük csúcsán, rengeteget dolgoznak, hajtják a pénzt, később azonban a klassz egészségügyi ellátásnak köszönhetően már nyugodtan élvezhetik a pénzük nyújtotta örömöket. Hát, nálunk az utóbbi fordulat az átlag népesség körében nem következik be. Abban mondjuk kételkedünk, hogy ez elegendő indok a boldogtalanságra vagy éppen a boldogságra. Az ugyanis nem lehet ennyire egyszerű.
