Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hogy miért? Mert innentől egyre elégedettebbek vagyunk az életünkkel. Nem úgy az angolok vagy az amerikaiak, nekik jó. Tényleg.
Hogy mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel? Egy friss nemzetközi kutatás szerint minél idősebbek vagyunk, annál kevésbé. Legalábbis ez igaz az ex-szovjet kelet-európaiakra, sőt, ránk, magyarokra is.
A 160 ország adatait vizsgáló kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a különböző országokban milyen a viszony a szubjektív jól-lét (vagyis az, hogy ki mennyire érzi jól magát) és az életkor között. Az eredmények szerint a magas átlagjövedelemmel bíró, angol anyanyelvű lakosság élettel való elégedettsége fiatal felnőttkortól kezdve folyamatosan csökken, aztán 45 és 54 éves kor között éri el a mélypontját, hogy aztán újra vígan szárnyalhasson felfelé. Az adatok szerint tehát az átlagos brit és amerikai tinik és nagypapák is mosolyogva szemlélik az életet. De nincs ám ez így mindenhol.
A szovjet utódállamok népességének körében az elégedettséggörbe kezdetben ugyan hasonlít az angolszászokéhoz, de úgy tűnik, ebben az esetben a középkor helyett a halál a mélypont. Ők az életükkel fiatalon vannak a leginkább kibékülve, aztán ahogy idősödnek, egyre kevésbé érzik magunkat jól a bőrükben. Ebben egyébként hasonlítanak a latin-amerikai lakosokhoz. Afrikában egyébként rosszabb a helyzet: mindegy, melyik korosztályt kérdezték a kutatók, senkinek sem volt jó a bőrében.
Hasonló a helyzet Magyarországon is,egy 2014-es KSH-jelentés szerint a magyarok élettel való elégedettsége általában közepes (10-es skálán 6,15), a fiatal felnőttek körében a legmagasabb, majd az életkor előrehaladtával, a 45-54 éves korcsoportig jelentősen csökken.
A nemzetközi kutatók szerint az angolszász boldogságalakulás magyarázata az, hogy 45-54 éves kor között vannak az emberek karrierjük csúcsán, rengeteget dolgoznak, hajtják a pénzt, később azonban a klassz egészségügyi ellátásnak köszönhetően már nyugodtan élvezhetik a pénzük nyújtotta örömöket. Hát, nálunk az utóbbi fordulat az átlag népesség körében nem következik be. Abban mondjuk kételkedünk, hogy ez elegendő indok a boldogtalanságra vagy éppen a boldogságra. Az ugyanis nem lehet ennyire egyszerű.
