Nem kell drámát csinálni abból, ha a barátok miatt egyre jobban kiszorul gyereke életéből. Szakértőnk elmagyarázza, hogyan kezelheti ezt a helyzetet.
Hiszel az örökké tartó barátságban, de érzed, hogy valami már nem a régi köztetek? Ezek a szempontok segítenek tisztábban látni.
Rengeteg időt töltünk a munkahelyünkön, és barátságos emberi lényekként legtöbben igyekszünk nemcsak dolgozni, de emberként is közelíteni egymáshoz. Pláne ha a munka és a család annyi energiánkat leköti, hogy más barátainkra nem is igazán marad idő. De talán sokan tapasztalhattuk, hogy a szoros munkahelyi barátság vissza is üthet. Ha túlságosan bevonódunk egy ilyen kapcsolatba, akkor előfordulhat, hogy több érzelmi energiát fordítunk rá, mint amennyink van. Hogyan lehet észrevenni, ha egy munkahelyi barátság már túl sokat kivesz belőlünk, és mit tehetünk ez ellen?
Akár az óvodát, akár valamelyik iskolás osztályt kezdi a gyerek, szülőként nemcsak a beszerzendő tárgyak listája felett aggódunk, de azon is, vajon hogy fogadja az új közösség csemeténket. Vajon szeretni fogják?
Teljes erejével dübörög a nyár, az idei évben kétszeres erővel, hiszen a gyerekek március közepétől nyár elejéig a szokásos iskolai közösségüktől is meg voltak fosztva. Ám a régi nyarak bandái már nem verődnek össze, nem látni csapatnyi gyereket a legközelebbi tó felé rohanni... mintha az idő múlásával a gyerekközösségek is eltünedeztek volna.
Ismerős a szituáció: halálosan szerelmes vagy valakibe, de az illető visszautasítja a közeledésedet, és felajánlja, hogy inkább maradjatok barátok. De ugyanez a mondat hangzik el gyakran az egyik fél szájából szakításkor. Persze ilyenkor az ember a legszívesebben elsírná magát vagy megpukkadna a méregtől. De miért nem működhetnek az efféle barátságok?
Mióta az egyik barátomnak pár évvel ezelőtt gyereke született, teljesen eltávolodtunk egymástól. Én nem vagyok szülő, és néha úgy érzem, mintha két külön bolygón élnénk: más az időbeosztásunk, más témák érdekelnek minket, más hullámhosszon vagyunk. Valamikor nagyon közel álltunk egymáshoz, de már semmi sem ugyanaz. Mit lehet tenni?
Megint belementél egy kapcsolatba annak ellenére, hogy a fejedben folyamatosan zúgtak a vészharangok? Mégiscsak kikérted azt a kör felest, majd másnap fejfájósan, meggyötörten, depressziósan ébredtél és átkoztad önmagad? Újra részt vettél egy vég nélküli online vitában, amivel csak azt érted el, hogy napokig rosszul érezted magad? Mindannyiunk életében vannak olyan momentumok, amiket ideje lenne máshogy csinálnunk. Minél inkább tudatosítjuk a problémás voltukat, annál nagyobb eséllyel kerülhetjük el, hogy legközelebb ismét ezekbe a hibákba essünk.
Petőfi Sándort és Arany Jánost a Toldi hozta össze, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső szabadidejüket telefonbetyárkodással töltötték, Szabó Lőrinc pedig átengedte Babits Mihálynak a menyasszonyát. Ezek voltak a magyar irodalom legkülönlegesebb barátságai.
Vannak emberek, akiket a legtöbben szeretnek. Akikkel öröm együtt lenni. Szeretnéd megismerni őket, szeretnél a közelükben lenni, örömmel válaszolsz, ha kérdeznek tőled valamit. Ez azon is múlik, hogy mennyi közös van bennetek – de van itt még valami más is. Carol Dweck kognitív terapeuta gondolatai nyomán ismerjük meg azt a titkos összetevőt, ami a szerethetőségünket is meghatározza.
Mikor beszéltél utoljára a legjobb gyerekkori barátaiddal? Azokkal az emberekkel, akikkel megosztottad az összes titkodat, különböző kalandokba keveredtetek, talán még vérszerződést is kötöttetek? Könnyen lehet, hogy pár évtizede is van már annak. Noha tele vagyunk ismerősökkel a közösségi médiában, legtöbbünknek csak kevés közeli barátja van, és belőlük is egyre többet hagyunk hátra, ahogy telik az idő. Elkerülhetetlen ez a folyamat? Lássuk, mit gondolt róla több mint 2000 évvel ezelőtt Arisztotelész, a bölcs görög filozófus.
Majdnem mindennap látjuk őket, fontos feladatokon dolgozunk együtt, belső poénjaink is vannak. Az irodáktól a raktárakig, az éttermektől a szalonokig, az iskoláktól a hivatalokig, sokszor több időt töltünk a kollégáinkkal, mint a saját családunkkal. Nem mindegy tehát, hogy miként viszonyulunk ezekhez az emberekhez. De érdemes barátkoznunk is velük?
