barátság 6 - Dívány

Mikor beszéltél utoljára a legjobb gyerekkori barátaiddal? Azokkal az emberekkel, akikkel megosztottad az összes titkodat, különböző kalandokba keveredtetek, talán még vérszerződést is kötöttetek? Könnyen lehet, hogy pár évtizede is van már annak. Noha tele vagyunk ismerősökkel a közösségi médiában, legtöbbünknek csak kevés közeli barátja van, és belőlük is egyre többet hagyunk hátra, ahogy telik az idő. Elkerülhetetlen ez a folyamat? Lássuk, mit gondolt róla több mint 2000 évvel ezelőtt Arisztotelész, a bölcs görög filozófus.

Majdnem mindennap látjuk őket, fontos feladatokon dolgozunk együtt, belső poénjaink is vannak. Az irodáktól a raktárakig, az éttermektől a szalonokig, az iskoláktól a hivatalokig, sokszor több időt töltünk a kollégáinkkal, mint a saját családunkkal. Nem mindegy tehát, hogy miként viszonyulunk ezekhez az emberekhez. De érdemes barátkoznunk is velük?

Rengeteg az ismerősöd, szereted a társaságot, vicces és jó fej vagy, még sincsenek valódi, közeli barátaid, akiket tényleg érdekelne a hogyléted, és őszintén megosztanák veled az életüket? Van rá megoldás: ne félj megmutatni az embereknek a gyengeségeidet és a gondjaidat.

Hogyan magyaráznád el a piros színt valakinek, aki sosem látott olyat? Persze tudod mihez hasonlítani, és felismered, ha találkozol vele. De a pirosság lényegét nehéz szavakkal megragadni. Így vagyunk a szerelemmel is. Ahogy az a társadalmilag túlmisztifikált jelenségekkel általában lenni szokott, talán közelebb jutunk hozzá, ha sorra vesszük, mi mindennel szoktuk összetéveszteni.

Hétről hétre ugyanazokra a dalokra ugráltunk összekapaszkodva. A péntek esti diszkóban mindenki keresett valamit. Legtöbbször persze szerelmet, de egyéb sorsfordító élményekkel is beértük volna. Akkoriban a dolgoknak még magától értetődő módon volt tétje, súlya, jelentése. Hogy pontosan mi, azt persze csak vég nélküli beszélgetésekkel lehetett kihámozni. Így igyekeztünk egymást támogatva felnőtté válni, mielőtt végleg megöregedtünk volna.

Arról, hogy lehetséges-e egy férfi-nő barátságban csak és kizárólag barátságról beszélni, az egyéni tapasztalatoktól függően erősen megoszlanak a vélemények. De mit mond a tudomány?

Nem feltétlenül azért választunk valakit barátnak, mert közös az érdeklődésünk, tiszteljük egymást, jó vele együtt lógni. Nem feltétlenül azt választjuk párnak, aki reális szempontjaink alapján illik hozzánk, vagy akivel jó lesz. Választásainknak néha egészen más, mélyebb okai vannak.

Dőlj hátra egy pillanatra, helyezkedj el kényelmesen, és idézd fel életed legszebb pillanatait. Biztosan olyan emlékek is eszedbe jutottak, amiket a barátaiddal osztottál meg. Ők azok a választott szeretteid, akik odafigyelnek rád, gazdagítják az életedet, jókedvre derítenek. Vagy mégsem? Mit tegyünk azokkal a barátokkal, akikben csalódtunk?

Egyre jobban érti a világ az introvertáltakat, és talán ők is magukat. Tudjuk, hogy a társas események leszívják az energiáikat, és azt is, hogy szükségük van az egyedüllétre. És hogy ritkán veszik fel a telefont, hogy felhívjanak valakit. De akkor hogy tudnak barátságokat fenntartani?

Azok az emberek hajlamosak nyomtalanul felszívódni az életünkből, akik erősen hisznek a sorsban. A hiedelmeinken túl számos tényező magyarázhatja a ghosting (azaz szellemezés) jelenségét, amely korántsem csak a romantikus kapcsolatokban figyelhető meg: barátságokban vagy a munkahelyünkön éppúgy megtörténhet. Miért bánunk ennyire kegyetlenül egymással? Mit lehet tenni, hogy ez ne így legyen?

Ha türelmesek és megértőek vagyunk, akkor segíthetünk neki abban, hogy felismerje, milyenek valójában az állítólagos barátai. Az eltiltással viszont csak rontunk a helyzeten.

Manapság egyre inkább lazul a szülők és a helyi közösség szerepe a párválasztási folyamatban, legalábbis a nyugati kultúrákban. Ennek pedig jelentős hatása van az intim kapcsolatok fejlődésére. Sokszínűbb párválasztás jellemzi a 21. század emberét? Hogyan hat a kapcsolatra, ha a munkahelyen, a neten vagy közös barátokon keresztül ismerkedtetek meg?