Rengeteg az ismerősöd, szereted a társaságot, vicces és jó fej vagy, még sincsenek valódi, közeli barátaid, akiket tényleg érdekelne a hogyléted, és őszintén megosztanák veled az életüket? Van rá megoldás: ne félj megmutatni az embereknek a gyengeségeidet és a gondjaidat.
Sten Sootla, a Medium szerzője úgy véli, sokan félnek közel engedni magukhoz másokat, ezért megmaradnak a felületes ismeretségek szintjén, és sosem szereznek igazi barátokat. Akkor leszel képes közeli emberi kapcsolatok kialakítására, ha megtanulod, hogy ne palástold el a valódi énedet, és a rossz dolgokat is megoszd másokkal.
Szívesebben nyílsz meg másnak, ha ő is megnyílt neked
Természetesen nem arról van szó, hogy folyamatosan panaszkodnod kéne az ismerőseidnek, nem kell rájuk zúdítanod minden kisebb-nagyobb gondodat. A lényeg annyi, hogy lássák, te is valódi ember vagy, nem egy tökéletes robot, akinek egyébként esetleg próbálod beállítani magad. Sokan abba a hibába esnek, hogy annyira tökéletesnek akarnak látszani, hogy szinte megtagadják saját érzéseiket és emberi gyengeségeiket mind saját maguk, mind mások előtt.
Jellemző tünet, hogy félsz belemenni egy részletes beszélgetésbe, és néhány rövid szóval vagy egy vállrándítással reagálsz, amikor ismerőseid a hogyléted felől érdeklődnek. Ez a fajta jégcsapmagatartás eltaszít másoktól, azt jelzi számukra, hogy felületes vagy, és valószínűleg őket is csak felületesen akarod megismerni.
Beszélgetés alatt folyamatosan próbáljuk felmérni a partnerünket, és azt, mennyire bízhatunk meg benne. Az emberek sokkal szívesebben bíznak meg olyanban, és kezdeményeznek vele valódi ismeretséget, akiben azt látják, hogy könnyen megnyílik. A gondok és hibák megosztása egymással pedig akár közösséget is teremthet a két fél között, hiszen ilyenkor gyakran rájövünk, mennyi közös van bennünk. Azzal pedig, hogy megpróbálunk segíteni egymás problémáin, elindulhat egy őszinte párbeszéd.
A kölcsönös, őszinte párbeszéd a kulcs
Fontos viszont, hogy ne ragadj le túlságosan a saját gondjaidnál, mindig igyekezz meghallgatni a másikat is. Sokan abba a hibába esnek, hogy azt gondolják, csak nekik vannak problémáik, mások pedig csupán arra hivatottak, hogy végighallgassák őket. A hangsúly a párbeszéden és a kölcsönös megértésen van. A jó beszélgetőpartner ismérve, hogy ugyanúgy képes másokat meghallgatni, mint saját mondandóját előadni.
Ha őszintén beszélsz a problémáidról, a beszélgetőpartnered úgy fogja érezni, hogy fontos a számodra, hiszen különben nem engednéd ilyen közel a személyes szférádhoz. Emellett minden bizonnyal azt is gondolja majd, hogy intelligensnek tartod, illetve bízol az ítéletében, különben miért pont neki mesélnéd el mindezt? Ezzel egyfajta tudatalatti vállveregetést küldesz neki, ami jót tesz az egójának, arra ösztönzi, hogy ő is megnyíljon számodra.
Az a lényeg tehát, hogy ne zárkózz be, ne próbáld a tökéletesség látszatát kelteni. Az emberek legszívesebben olyanokkal barátkoznak, akik ugyanolyan emberiek, ugyanolyan tökéletlenek, mint ők maguk. Ahelyett, hogy folyamatosan lepattintanád magadról a feléd érkező labdákat, inkább kapd el és lődd vissza őket.
