Az egyik pillanatban minden rendben, aztán soha többé nem hallunk a másikról, akár szerelemről, akár barátságról van szó. Ismerős? Ha igen, azt is tudod, milyen nehéz feldolgozni a ghostingot.
Tinédzserkorban úgy tűnhet, a gyerek úgy cserélgeti a személyiségét, ahogy a ruháit vagy stílusait. Ez persze csak a látszat: bár a kamaszok bátran kísérleteznek, személyiségük alapjegyei állandóak, és idővel vissza fognak térni hozzájuk.
Amint az iskolás gyerek eléri a kiskamaszkort, bizony már saját baráti kört épít, aminek alakulásába nem sok beleszólásunk van. Elkezdődnek az egymásnál alvások, a bandázások, mi pedig csak hüledezünk, mit hoznak ki a gyerekek egymásból.
Egy gyerek érkezése egyértelműen hatást gyakorol az újdonsült szülőkre, de közvetlen vagy közvetett módon befolyással lehet a barátok viselkedésére is. Az eltávolodás, a szülők elszigetelődése pedig napjainkban nagyon gyakori. A szülők baráti viszonyai, az egymásra való támaszkodásuk és az egymás iránti bizalmuk viszont remek mintát nyújt a gyereknek. Éppen ezért érdemes értük küzdeni.
Amikor a fiatal rendező, Badits Ákos leült Zalatnay Saroltával szemben az olasz étteremben, és előadta neki a készülő film cselekményét, az énekesnő hirtelen azt hitte, a Kész Átverés! show-ban van. Egy bilifrizurás, kerekded, életvidám földönkívüli érkezik Budapestre, hogy őt megmentse, mielőtt elpusztul a bolygó? Hát, dióhéjban erről lenne szó, igen. És akkor (vagy később) Cini úgy döntött, 47 év után visszatér a nagyvászonra, hogy Árpa Attila, Walters Lili és Takács Zalán társaságában részt vegyen ebben a sci-fi-elemekkel átszőtt drámai vígjátékban, amelyhez hasonlót aligha találni a magyar filmtörténetben. Az Űrpiknikről a társ-forgatókönyvírót, Benedek Ágotát kérdeztük.
Nem könnyű nézni és tűrni, amikor a gyerekünket kirekesztik az óvodás barátai. Szeretnénk cselekedni, megvédeni vagy buzdítani őt, hogy mihamarabb véget érjen a bánata. Pedig a legnagyobb támogatást sokszor éppen azzal adjuk meg, ha hagyjuk szomorkodni. Ha megteremtjük azt a biztonságos hátteret, ahol ezt megteheti.
Talán te is hallottál már a varázslatos 5:1 arányról. A népszerű párterapeuta, John Gottman által hangoztatott szabály szerint a jól működő kapcsolatok nyitja, hogy minden egyes negatív interakcióra jusson legalább öt pozitív. Miért ez az eltolódás? Azért, mert az elménk arra van előhuzalozva, hogy a negatív irányba torzítson. Annak, hogy hajlamosak vagyunk a rosszra összpontosítani és azt felnagyítani, megvan az az előnye, hogy érzékenyek leszünk a veszély jelzéseire. Míg ez a beállítódás nagyon hasznos az állati vagy emberi ragadozókkal szemben, addig olyan helyzetekben is kritikussá tehet minket, amikor nem kéne annak lennünk. Hogyan érjük el, hogy a problémák ne takarják ki előlünk a jó dolgokat?
Emlékszel, ki Anne Shirley kebelbarátnője? Hogy kivel indult útra Zsákos Frodó a Megyéből? Vagy hogy kivel barátkozott össze Vitay Georgina a Matulában? Kvízünkben tesztelheted a tudásod!
A legkönnyebben a középiskola és az egyetem évei alatt kötünk új ismeretségeket. A közös bulik, tanulások, szabadidős programok, utazások sokféle embert sodornak elénk, és viszonylag könnyen alakulnak akár évtizedekre szóló barátságok. Ám ahogy anyává válunk, mintha egy másik világban találnánk magunkat, amiben legrosszabb esetben még a párunk és a gyerekünk is magányos.
Ami egyetemista korunkban még simán ment, az felnőttként sokszor már kihívások elé állít – nincs ez másképp a barátkozással sem. Amíg pár évvel ezelőtt egy fröccs fölött ülve szinte bárkivel képes voltál megtalálni a közös hangot, ez most, stabil kapcsolatban, egy-két gyerekkel, napi 8-10 óra munkával már nehezebben megy.
Időnként talán minden szülőt elfog a vágy, hogy milyen jó lenne, ha ő és a gyereke barátok lennének. Végül is közel állnak egymáshoz, közös céljuk, hogy jól teljen az együtt töltött idő, nem? Akkor mi baj lehet belőle?
Ugyan már, nekünk is elsőre összejött, ne aggódj! Semmi baj, majd a következő hónapban gyakrabban szeretkeztek. Örülj neki, legalább nem lóg rajtad máris egy gyerek, én is megőrülök tőle! Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal tulajdonképpen csak a kést forgatod annak a nőnek a szívében, akinek még nincs gyereke.
