Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Amikor bekerülsz egy új közösségbe, munkahelyet váltasz, elköltözöl, tanulni kezdesz, nem mindig könnyű barátokat szerezni. Még ha lesznek is ismerőseid, mi a következő lépés? Mennyi időbe telik, amíg igazán összebarátkoztok? Mit kell hozzá tenni?
Többek között ezeknek a kérdéseknek járt utána Jeffrey A. Hall. A Kansasi Egyetem kutatója két csoportot vizsgált. Egyrészt 9 héten keresztül 3 hetente vett fel kérdőíveket az egyetemre frissen bekerült gólyákkal, szám szerint 112-vel. Másrészt egy egyszeri tesztkitöltésre toborzott 335 olyan amerikai felnőttet, akik az azt megelőző fél évben költöztek új városba. A mérések során mindkét csoport kiválasztotta az új barátait, majd beszámoltak róla, mennyi időt töltenek együtt, miket csinálnak, és mennyire közeli a kapcsolatuk. Mutatjuk a tanulmány legfontosabb eredményeit.
Időráfordítás nélkül nem megy
Nem meglepő módon Hall azt találta, hogy minél több időt töltenek egymással az emberek, annál közelebbi a barátságuk. Bár a fordított irányú összefüggést ez a kutatás nem vizsgálta, joggal feltételezhetjük, hogy abban is lehet valami: vélhetőleg a közelebbi barátok töltenek egymással több időt, tehát előfordulhat, hogy egymást erősítő folyamatokról van szó. Ami ennél is érdekesebb volt, hogy Hall képes volt összesíteni, hogy az általa megkérdezett amerikai mintában a különböző barátságtípusok kifejlődéséhez mennyi időre volt szükség:
- Az egyetemistáknak átlagban 43, az idősebbeknek 94 együtt töltött óra kellett ahhoz, hogy ismerősökből laza barátokká (casual friends) váljanak.
- Az egyetemisták átlagban 57 órányi együtt töltött idő után már barátoknak nevezték magukat, az idősebbek csak 164 óra után.
- Az egyetemisták átlagban 119 óra után válnak barátokból jó vagy legjobb barátokká, az idősebbeknél ez az érték 219 óra.
Ahogy öregszünk, egyre nehezebb?
Hall szerint egyetemista vagy főiskolás korunkban azért könnyebb barátokat szerezni, mert a diákéletben egy csomó minden van, ami serkentheti ezt a folyamatot: a gólyák sokszor együtt laknak a koleszban vagy az albérletben, mindennap találkoznak az órákon, közösen elvégzendő feladatokat kapnak, szabadidős programokon vesznek részt, no meg rengeteget bulizhatnak, ha akarnak.
Ugyanakkor a kutató arra a lehetőségre is felhívja a figyelmet, hogy a fiatalok az idősebb felnőttekhez képest talán túlértékelik, hogy mi számít mély barátságnak. Lehet, hogy könnyebben nyílnak meg, de az is lehet, hogy kellő élettapasztalat hiányában olyan barátságokat is közelinek tartanak, amelyeket később más kategóriába sorolnának. Az is előfordulhat, hogy fiatalon azért megy jobban a barátkozás, mert sokan keresnek barátokat. Képlékeny időszakról van szó, míg a korosabb, akár 30-as, 40-es, 50-es éveiket taposó emberek gyakran stabil párkapcsolatban, családban élnek, leköti őket a gyereknevelés, így kevesebb lehet a tér az új barátságok befogadására.
Nem mindegy, mivel töltitek az időt
Kiderült, hogy a beszélgetés önmagában nem segíti elő azt, hogy közelebb érezzük magunkat egymáshoz. A közelmúltbeli eseményekről, állatokról, sportról, filmekről, zenéről szóló rövid csevegések például nem bizonyultak hatékonynak az egyetemisták körében. Ezzel szemben azok, akik az életükről osztottak meg valamit, viccelődtek, de komoly témákat is átbeszéltek, odafigyeltek a másikra, és ki tudták fejezni az érzelmeiket, kevésbé távolodtak el egymástól.
A kutatás egyik legizgalmasabb eredménye mégis az volt, hogy a diákoknak nem a közös utazás, edzés, vásárlás, tanulás, templomba járás, és nem, még csak nem is a közös bulizás segített, hogy intimnek éljék meg a kapcsolatukat, hanem tudod, mi? Ha együtt pihenhettek, és csak úgy lógtak. Az idősebb felnőttek esetén szintén az jött ki, hogy a legjobb barátok azok, akik együtt tévéznek vagy videójátékoznak. Ha jobban belegondolunk, talán azért lehet ez, mert az igazi barátaink azok, akiket akkor is beengedünk az életterünkbe, ha épp nagy a kupi, akik előtt teljesen oké mackónadrágban nyomulni, és akikkel akkor is jól érezzük magunkat, ha nincs strukturálva az időnk, szabadfoglalkozás van.
De persze nincs univerzális recept, és nem kell szentírásnak venni egy pár száz fős amerikai vizsgálat eredményeit. A lényeg, hogy legyenek olyan emberek az életedben, akikben megbízol, akik szeretnek, akikkel érdemes időt tölteni, és ha ők léteznek, akkor tudatosan ápold velük a kapcsolatot olyan módokon, amelyek mindkettőtök számára kivitelezhetők, biztonságosak, élvezetesek.
