Nem biztos, hogy mindenkinek belefér a világképébe egy naturista hétvége a szabadban teljes családi létszámmal, ettől függetlenül lehet, hogy az otthon biztonságában nem okoz problémát kivillantani a fenekünket, vagy a mellünket, hímtagunkat a gyerek előtt.
Nézem a Balaton-parti meleg szobából a húsvéti szakadó hóesést, közben a tojásokat festem.
Amikor régen a több gyerekes anyukák elkalandozó tekintettel mondták, hogy el nem tudják képzelni, mit csináltak, amikor még csak egy gyerekük volt, én magamban a hirtelen felindulásból elkövetett emberölést fontolgattam.
Elhatároztuk, hogy népes társasággal elmegyünk hétvégézni, gyerekkori cimborákkal, kölykökkel, s „nyaralásra” költjük az utazási csekkünket.
Az már eleve kiszúrás, hogy ahogyan elmúlik a kamaszkor, rögtön kezdhetjük keresgetni a drogéria polcain a legtutibb krémet, ami szerintem olyan, mint halottnak a csók.
Ha egy gyerekünk van, ő az univerzum középpontja, s nehéz elképzelni, hogy majd ennek a kis világnak akár lehet kettő atommagja is.
Vége a hosszú hétvégének, tele a fejem a családdal.
A múltkor Máraival borzoltam anyanapló gyanánt a kedélyeiteket, most pedig igazán húsbavágó, s egyben elég bugyuta szenzációhajhász kérdéssel jöttem.
- Aaaanya gyeeeere!!!- üvöltve hívnak.
A helyzet az, hogy megszültek a csajok, én meg mentem babát, sőt, babákat nézni.
- Aaaandris! - hosszú kiáltás hallatszik két gumicsizmás lábacskától a sövény mögül.
„A semmi a minden, a minden az semmi, ahogy az első percben, csak úgy szabad szeretni.” (Gyurkovics Tibor: Örök) Hogy ez mennyire igaz, nem is tudjuk igazán, mint ahogy azt sem, hány elkótyavetyélt évet halmozunk fel magunk mögött egy rossz házassággal.
