FÉRFI kell nekünk. Tovább megyek: A FÉRFI. S bár a nőknek nem ildomos stírölni, pláne egy tisztes családanyának, remélem azért mindenki bevallja, hogy olykor-olykor megesik, hogy elakad a lélegzete néhány pasi láttán. Mert a szemünket az esküvőn nem műti ki a pap, bizony. Ettől pedig egy cseppet se érezze magát senki cudar cédának, a világ már csak ilyen, működik bennünk mindenféle ösztön, de azért vagyunk ugye homo sapiensek, hogy ezeket leküzdjük. Elméletben viszont játszadozzunk most egy kicsit, érezzük magunkat úgy, mintha egy könnyed női lapocska pasimustráját olvasgatnánk! Emlékeztek még? Valaha mi is játékosok voltunk a húspiacon.
A múltkor eljutottam egy egészen jó kis szórakozóhelyre, ahol nem csak 20 alattiak voltak, sőt, nem csak tingli-tangli zenét játszottak, szóval helyén volt minden. Ne szépítsük a dolgokat, otthondolgozó nőként, néha be tud az ember szűkülni, a levegő pedig tele volt tesztoszteronnal, jó ötletnek tűnt a mégegypohár is. És elgondolkodtam azon, hogy vajon mi is az, ami megfogja a nőket.
Biztosan hasonló mechanika szerint működik a két nem, én a férfiakkal úgy vagyok, hogy akit megnézek, közel sem biztos, hogy rá is csapnék, vagy hagynám, hogy rám csapjon. Vannak ugyanis a szépséges palik, akik pont akkor léptek ki egy divatlapból, mielőtt elsuhantak előttünk. Nem lehet őket nem megcsodálni, de az esztétika győzedelme mellett elgondolkodhatunk már rögtön a nulladik percben, hogy kié lesz hosszú távon a fürdőszoba és ki birtokolja majd a nagyobb piperekészletet. Eztán pedig lapozzunk, mert ez a típus maximum szórakozásnak jó, komolyabb viszonyba ne keveredjünk! Halkan jegyzem csak meg, hogy ők azok, akik inkább esztétikailag választanak, s nagy valószínűséggel nem mi vagyunk azok a szőke, hosszúcombú, nagymellű istennők, akik felhívják magukra a figyelmet. De talán túléljük valahogy.
Vannak az értelmiségi típusú palik, akik tulajdonképpen akkor kapnak csak esélyt, ha képesek vagyunk rájuk koncentrálni negyedóránál többet, s meglátjuk bennük a lehetőséget. Nekik talán hosszabb idő kell, amíg a szikra bepattan, de ne írjuk le őket semmiképpen. Főleg azért sem, mert hosszútávon rájuk lehet számítani igazán, gyakorlatilag sérülésmentesen kerülhetünk közelebbi viszonyba velük, minden a fantázián múlik. Ők a jolly joker, bármikor bárhová behelyettesíthetőek: jó barát, jó pasi, jó szórakozás. Itt jegyzem meg, férjet belőlük érdemes választani, ahogy régen a mondás szerint csúnya nőt vett nőül a férfi, mert azt nem szerették el tőle. De hát nem is mondtam, hogy az értelmiségi pasi feltétlenül csúnya. S ha találkozik az értelem a külsővel lehet, hogy az illető rögtön átkúszik egy másik kategóriába.
Vegyünk egy mély levegőt, s beszéljünk a nagy vadakról! Nekem speciel mindig a rosszarcú palik jöttek be, bár igazság szerint soha nem lehetett tudni, hogy mi alapján választottam. Sosem volt típusom, talán az egyetlen fix pontom a nagy orr volt, isten tudja miért, lehet, ez is valami ősi, genetikai úttábla. Tehát vannak a Férfi Férfiak, akik a Camel-reklámból léptek ki, kicsit borostásan, s látszik rajtuk, hogy veszélyesen élnek. Legyen ez számunkra intő jel, sajna ránk is is veszélyt jelentenek. Ezzel a típussal tuti nem könnyű az élet, de a kihívást kedvelők azért megpróbálhatják. S nem mellesleg értük dobban a szívünk majd még nagyikorunkban is.
Mire idáig eljutottunk, néhány pohárkán túljutottam, s csak néztem a különös párokat, ronda férfi-gyönyörű nő, isteni pali-iszonyat csaj, s kezdtem azt gondolni, hogy nem olyan egyszerű ez az egész, mint ahogy én hittem. Talán az egész csak kémia, szag. Elég egy mély szippantás és készen vagyunk, elvesztünk, s akkor már tökmindegy, hogy milyen is a másik. Meg aztán gondoljunk arra is, hogy mennyit számít a sziporka, stílus, amivel a világ legrondább palija egy pillanat alatt vonzóvá válhat. Ne keressük a sztereotípiát, keressük inkább a Férfit! A szerencsések, ha benéznek a nappaliban, ott találják őt, s bizonyára nem történt régen semmi különös, csak beleszipákoltak a levegőbe egy nagyot. A tesztoszteron, vagy csak a kémia meg ott volt.
