Éttermekben, könyvtárakban, bevásárlóközpontokban, rendelőkben és még templomokban is alakítottak ki Magyarországon bababarát területet, azaz olyan helyiséget, ahol az édesanyák megszoptathatják és tisztába tehetik gyermeküket.
Néha úgy érzem, menekülnöm kell, el innen, mindegy hova, olyankor nincs megállás, egyik pillanatról a másikra foglalom le a szállást, és már indulunk is, a kölykök meg én, messze, világgá.
Hozhatja úgy az élet, – és a statisztikák szerint elég gyakran – hogy a család felbomlik.
Ülök a kertben, nézek ki a fejemből, tudom, bármelyik pillanatban megszakíthatja gondolataimat, valamelyik gyerek „Anya, kakilni kell, Anya hol van a...” mondatával.
Mondja nekem Apa, hogy ő bizony jönne majd velem papás tornára.
Elgondolkodtam: vajon hogy fogok kijönni a lányommal tíz esetleg húsz év múlva? Most kedves és tündér, bármit mondunk neki, meghallgatja és ugyanez fordítva, várom, hogy elmondja a napját. De ha úgy leszünk évek múltán, mint most vagyok a távol élő anyámal, akkor bizony még kicsit barátkoznunk kell egymással, megalapozandó a későbbi súrlódásokat.
Minden ősszel elvarázsolnak a narancsos-pirosas színben pompázó fasorok, valamilyen oknál fogva vonz a látványuk. Klikk! Ilyenkor felpakolom az egész családot és irány az erdő.
Voltak elképzeléseim a szülés előtt, hogy mi fog a legjobban hiányozni, - már persze az alváson kívül.
Hétfői írásunk, amelyben egy család felbomlását mesélte el egy apuka, arra késztetett egy másik kétgyerekes apukát, hogy ő is megossza a Poronty olvasóival történetét és tanácsot kérjen az anyukáktól.
Hétvégére megörvendeztetünk minden felfokozott érzelmű kismamát és közzétesszük egy olvasónk love storyját, amelyben leírja, hogyan ismerte meg férjét, hogyan alakult a kapcsolatuk és alapítottak családot.
Ez a poszt eredetileg egy hozzászólásból született.
Mi a közös a kisgyermekes anyukákban és a kutyatulajdonosokban? Mindketten szívesen elegyednek beszélgetésbe az utcán vadidegenekkel.
