A tudomány jelenlegi állása szerint az, hogy melyik vércsoportba tartozunk, nagy szerepet játszhat abban, hogy mennyire vagyunk egészségesek.
Régóta ismert jelenség, hogy a tét növekedésével a teljesítményünk is javul, azonban egy ponton túl az izgalmi állapotunk túlcsordul, és a növekvő nyomás mellett hibázni kezdünk, de akár teljesen le is blokkolhatunk. Egy új sportpszichológiai trükk segítségével most te is tehetsz azért, hogy a legélesebb helyzetekben is fókuszált tudj maradni.
Évek óta halljuk a figyelmeztetéseket, hogy a deréktáji pluszkilók károsabbak a szívre, mint a csípő vagy a comb körüli extra centik, ennek okairól azonban ritkán esik szó.
Minél jobban beleássák magukat a kutatók az elhízás témájába, annál több bizonyítékot találnak arra vonatkozóan, hogy nem csak a fizikai egészségünket kockáztatjuk a pluszkilókkal.
Életünk közel egyharmadát alvással töltjük. Néha azt képzeljük, hogy ilyenkor teljesen lekapcsol a rendszerünk, és áldásos módon egyáltalán nem vagyunk tudatában annak, mi zajlik körülöttünk. A legújabb idegtudományi vizsgálatok szerint azonban ez óriási tévedés: mindannyiunkban ott él egy nindzsa, aki ilyenkor is monitorozza a környezetét.
Közismert „legenda”, hogy a látássérültek hallása kifinomultabb, mint látó társaiké – amerikai kutatók most bizonyítékot is találtak erre.
Biopszichoszociális kényszerzubbonyba tesz minket, hogy egy nemileg felosztott világban kell élnünk – vallja Gina Rippon kognitív idegtudós. A magzati korban elkezdődő nemi szocializációnk az agyunk fejlődésére is hat. Ez azonban csekély mértékű különbségeket eredményez a nemek között: a férfi agy – női agy létezése egy olyan mítosz, amelynek hátterében szisztematikus tudományos torzítás áll. Mutatjuk!
Ha egy űrlény a Földre érkezne, nagyon elcsodálkozna, hogy az emberek miért vannak annyira oda a zenéért. A daloknak első ránézésre semmilyen túlélési haszna nincsen, ráadásul sokszor nem is a minőségi nótákat dúdoljuk naphosszat. Min múlik, hogy melyik dalból lesz kedvenc, és mi történik ilyenkor az idegrendszerünkben?
Abszurd dolog meghatározni, hogy mikor van vége a gyermekkornak, és mikor kezdődik a felnőttkor, mert ez valójában egy folyamat, ami sokkal tovább elhúzódik, mint gondolnánk. Az biztos, hogy biológiai szempontból 18 évesen még nem számítunk felnőttnek.
A kíváncsiság a tanulás, a felfedezés, a teljesítmény motorja. Ám ellenállhatatlan hatalma időnként rossz útra viszi az embert: kinyitjuk Pandóra szelencéjét, tiltás ellenére szakítunk a tudás fájáról, beleolvasunk egymás üzeneteibe. Hasonló agyi folyamatok játszódnak le, amikor egy új információra, mint amikor egy finom falatra vagyunk éhesek?
Jó hír azoknak az idősödő embereknek, akik a kognitív hanyatlás veszélyének vannak kitéve, hogy heti háromszor 35 perc gyaloglással, kocogással vagy kerékpározással/szobabiciklizéssel is megállítható vagy visszafordítható az agy öregedése, ennyi mozgás ugyanis már lényegesen javítja a végrehajtó funkciókat. Legalábbis erre a megállapításra jutott egy hat hónapon át tartó vizsgálat, melybe 160, átlagosan 65 éves, kognitív nehézségekkel küzdő férfit és nőt vontak be.
Tanulmányok tömkelege mutat rá a kegyetlen igazságra, hogy 45 éves korunk körül az alapvető kognitív képességeink hanyatlásnak indulnak. Az emlékezetért, figyelemért, észlelésért felelős agyterületek zsugorodni kezdenek, kevésbé hatékonyan kommunikálnak egymással, mint hajdanán. Ez már a vég kezdete, vagy meg tudjuk őrizni mentális gyorsaságunkat?
