Az éhes elme, avagy a kíváncsiság pszichológiája

A kíváncsiság a tanulás, a felfedezés, a teljesítmény motorja. Ám ellenállhatatlan hatalma időnként rossz útra viszi az embert: kinyitjuk Pandóra szelencéjét, tiltás ellenére szakítunk a tudás fájáról, beleolvasunk egymás üzeneteibe. Hasonló agyi folyamatok játszódnak le, amikor egy új információra, mint amikor egy finom falatra vagyunk éhesek?

Sophie von Stumm munkatársaival számos kutatást tekintett át, hogy megtalálja a sikeres tanulmányi előmenetel titkát. Azt találták, hogy az intelligencia és az erőfeszítés mellett a kíváncsiság az a fő tényező, ami bejósolja, kiből lesz jó tanuló az egyetemen. Ez az eredmény egybecseng Albert Einstein, a 20. század egyik legnagyobb tudósának híres mondásával is:

Nincsen különösebb tehetségem. Csak szenvedélyesen kíváncsi vagyok.

Azonban sokszor olyan helyzetekben sem tudunk ellenállni kíváncsiságunknak, amikor tisztában vagyunk a negatív következményekkel. Például beleolvasunk más emberek üzeneteibe, amivel azok privát szféráját sértjük, vagy kipróbálunk ránk nézve potenciálisan veszélyes dolgokat is, hogy megtudjuk, milyen érzéseket keltenek bennünk.

Miért ennyire ellenállhatatlan a kíváncsiság hatalma? A tudásvágy hasonló agyi folyamatokkal jellemezhető, mint az ételek iránti sóvárgás?

King Lau és munkatársai több vizsgálatot végeztek a kérdés tesztelésére, amelyről röviden a Research Digest is beszámolt. A kutatás teljes szövege az alábbi linken érhető el. A tanulmány tudományos közösség által történő elfogadása jelenleg is zajlik, így egyelőre előzetes eredményekről beszélhetünk.

Mi történt a vizsgálatok során?

A kísérletekben olyan személyek vettek részt, akik két órával a vizsgálat kezdete előtt vízen kívül nem fogyasztottak más ételt, italt. A résztvevők egy csoportja bűvésztrükkökről nézett felvételeket, a másik ételek széles választékáról tekintett meg képeket (pl. zöldségekről, gyümölcsökről, édességekről, hústermékekről). Ezt követően az emberek hétpontos skálán értékelték, hogy mennyire kíváncsiak a bűvészmutatványok megfejtésére, illetve mennyire tartják kívánatosnak az ételeket.

Ezt követően egy olyan szerencsekereket mutattak nekik, amin két szelet volt látható, amelyek nagysága a győzelem/vereség bekövetkezési valószínűségével arányosan változott. Ha a győzelem mezőn állt meg a kerék, akkor a résztvevők zsetonokat kaptak. Azt mondták nekik, hogy a zsetonokat a kísérlet végén beválthatják arra, hogy megtudják a trükk titkát / ehessenek a képen látható ételekből.

Azonban, ha a kerék a vereség mezőn jutott nyugvópontra, azért szintén zsetonok jártak, amik növelték annak a valószínűségét, hogy a résztvevő enyhe áramütést kapjon a kísérlet végén (a valóságban senki nem részesült áramütésben, az ettől való félelem elég volt a kutatók számára, hogy vizsgálódni tudjanak). A vizsgálati személyek dönthettek minden fordulóban arról, hogy megpörgessék-e a szerencsekereket. 

A hűtőszekrény kinyitása olykor a kíváncsiság és az éhség közös pillanata
A hűtőszekrény kinyitása olykor a kíváncsiság és az éhség közös pillanataFotó: Shutterstock

Mik a legfontosabb eredmények?

  1. Mind a kíváncsiság, mind az éhség hatott a döntéshozatali folyamatokra. Az aktuális nyerési esélyeken túl azok a résztvevők, akiket jobban érdekelt a trükk megfejtése, illetve akik jobban vágytak a képeken szereplő ételekre, hajlamosabbak voltak megpörgetni a szerencsekereket, még ha ez egy lehetséges áramütés fizikai kockázatát is jelentette.
  2. A vizsgálatot később agyi képalkotó eljárásokkal kiegészítve ismételték meg. Mind az éhség, mind a kíváncsiság esetén megnövekedett aktivitást mértek az ún. striátumban. A striátum a nucleus caudatus és a putamen funkcionális egysége, az agykéreg szinte minden területéről ezen keresztül érkezik információ az agyféltekék mélyén található szürkeállományba. A striátum az agy jutalmazással és motivációval összefüggő területe.
  3. A játékban való részvétel során a kutatók gyengébb kapcsolatot találtak a striátum és a fali lebenyben elhelyezkedő szenzomotoros kéreg között. Más vizsgálatok a szenzomotoros kéreg szerepét mutatták ki az averzív ingerek (például fájdalom) elővételezésében. King Lau és csapatának magyarázata szerint amikor a résztvevők kíváncsiak a trükk megfejtésére, a fizikai kockázatok félelmét legyőzi a tudásvágy – ennek a neurológiai jele a két terület disszociációja. Az interpretáció igazolása azonban további vizsgálatokat igényel, hiszen az fMRI-vel kapott agyi felvételek nehezen feleltethetők meg egy az egyben mentális folyamatoknak.
  4. A fokozott striatális aktivitás, illetve a szenzomotoros kéreggel való kapcsolat gyengülése akkor is kimutatható volt, amikor a bűvésztrükkök keltette vizuális kíváncsiság helyett fogalmi kíváncsisággal dolgoztak a tudósok. Ebben az esetben találós kérdésekből álló listát kaptak a résztvevők, amiknek a megoldásait a zsetonok gyűjtésével tudhatták meg.
Az éhség és a kíváncsiság hasonló neurobiológiai folyamatokkal jellemezhető
Az éhség és a kíváncsiság hasonló neurobiológiai folyamatokkal jellemezhetőFotó: Shutterstock

A kíváncsiság olyan, mint az éhség?

A kutatás eredményei szerint az éhség és a kíváncsiság hasonló neurobiológiai folyamatokkal jellemezhető állapot. Bár a pontos mechanizmusaik feltárása további vizsgálatokat igényel, gyűlnek a bizonyítékok a tekintetben, hogy a tudás elsajátítása önmagában is jutalmazó értékű az agyunk számára. Az új információk pedig gyakran olyan fiziológiai sóvárgást váltanak ki belőlünk, mint a legínycsiklandóbb falatok. Megszerzésük érdekében nem ismerünk lehetetlent. 

Mustra