Sophie von Stumm munkatársaival számos kutatást tekintett át, hogy megtalálja a sikeres tanulmányi előmenetel titkát. Azt találták, hogy az intelligencia és az erőfeszítés mellett a kíváncsiság az a fő tényező, ami bejósolja, kiből lesz jó tanuló az egyetemen. Ez az eredmény egybecseng Albert Einstein, a 20. század egyik legnagyobb tudósának híres mondásával is:
Nincsen különösebb tehetségem. Csak szenvedélyesen kíváncsi vagyok.
Azonban sokszor olyan helyzetekben sem tudunk ellenállni kíváncsiságunknak, amikor tisztában vagyunk a negatív következményekkel. Például beleolvasunk más emberek üzeneteibe, amivel azok privát szféráját sértjük, vagy kipróbálunk ránk nézve potenciálisan veszélyes dolgokat is, hogy megtudjuk, milyen érzéseket keltenek bennünk.
Miért ennyire ellenállhatatlan a kíváncsiság hatalma? A tudásvágy hasonló agyi folyamatokkal jellemezhető, mint az ételek iránti sóvárgás?
King Lau és munkatársai több vizsgálatot végeztek a kérdés tesztelésére, amelyről röviden a Research Digest is beszámolt. A kutatás teljes szövege az alábbi linken érhető el. A tanulmány tudományos közösség által történő elfogadása jelenleg is zajlik, így egyelőre előzetes eredményekről beszélhetünk.
Mi történt a vizsgálatok során?
A kísérletekben olyan személyek vettek részt, akik két órával a vizsgálat kezdete előtt vízen kívül nem fogyasztottak más ételt, italt. A résztvevők egy csoportja bűvésztrükkökről nézett felvételeket, a másik ételek széles választékáról tekintett meg képeket (pl. zöldségekről, gyümölcsökről, édességekről, hústermékekről). Ezt követően az emberek hétpontos skálán értékelték, hogy mennyire kíváncsiak a bűvészmutatványok megfejtésére, illetve mennyire tartják kívánatosnak az ételeket.
Ezt követően egy olyan szerencsekereket mutattak nekik, amin két szelet volt látható, amelyek nagysága a győzelem/vereség bekövetkezési valószínűségével arányosan változott. Ha a győzelem mezőn állt meg a kerék, akkor a résztvevők zsetonokat kaptak. Azt mondták nekik, hogy a zsetonokat a kísérlet végén beválthatják arra, hogy megtudják a trükk titkát / ehessenek a képen látható ételekből.
Azonban, ha a kerék a vereség mezőn jutott nyugvópontra, azért szintén zsetonok jártak, amik növelték annak a valószínűségét, hogy a résztvevő enyhe áramütést kapjon a kísérlet végén (a valóságban senki nem részesült áramütésben, az ettől való félelem elég volt a kutatók számára, hogy vizsgálódni tudjanak). A vizsgálati személyek dönthettek minden fordulóban arról, hogy megpörgessék-e a szerencsekereket.
Mik a legfontosabb eredmények?
- Mind a kíváncsiság, mind az éhség hatott a döntéshozatali folyamatokra. Az aktuális nyerési esélyeken túl azok a résztvevők, akiket jobban érdekelt a trükk megfejtése, illetve akik jobban vágytak a képeken szereplő ételekre, hajlamosabbak voltak megpörgetni a szerencsekereket, még ha ez egy lehetséges áramütés fizikai kockázatát is jelentette.
- A vizsgálatot később agyi képalkotó eljárásokkal kiegészítve ismételték meg. Mind az éhség, mind a kíváncsiság esetén megnövekedett aktivitást mértek az ún. striátumban. A striátum a nucleus caudatus és a putamen funkcionális egysége, az agykéreg szinte minden területéről ezen keresztül érkezik információ az agyféltekék mélyén található szürkeállományba. A striátum az agy jutalmazással és motivációval összefüggő területe.
- A játékban való részvétel során a kutatók gyengébb kapcsolatot találtak a striátum és a fali lebenyben elhelyezkedő szenzomotoros kéreg között. Más vizsgálatok a szenzomotoros kéreg szerepét mutatták ki az averzív ingerek (például fájdalom) elővételezésében. King Lau és csapatának magyarázata szerint amikor a résztvevők kíváncsiak a trükk megfejtésére, a fizikai kockázatok félelmét legyőzi a tudásvágy – ennek a neurológiai jele a két terület disszociációja. Az interpretáció igazolása azonban további vizsgálatokat igényel, hiszen az fMRI-vel kapott agyi felvételek nehezen feleltethetők meg egy az egyben mentális folyamatoknak.
- A fokozott striatális aktivitás, illetve a szenzomotoros kéreggel való kapcsolat gyengülése akkor is kimutatható volt, amikor a bűvésztrükkök keltette vizuális kíváncsiság helyett fogalmi kíváncsisággal dolgoztak a tudósok. Ebben az esetben találós kérdésekből álló listát kaptak a résztvevők, amiknek a megoldásait a zsetonok gyűjtésével tudhatták meg.
A kíváncsiság olyan, mint az éhség?
A kutatás eredményei szerint az éhség és a kíváncsiság hasonló neurobiológiai folyamatokkal jellemezhető állapot. Bár a pontos mechanizmusaik feltárása további vizsgálatokat igényel, gyűlnek a bizonyítékok a tekintetben, hogy a tudás elsajátítása önmagában is jutalmazó értékű az agyunk számára. Az új információk pedig gyakran olyan fiziológiai sóvárgást váltanak ki belőlünk, mint a legínycsiklandóbb falatok. Megszerzésük érdekében nem ismerünk lehetetlent.
