Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Közismert „legenda”, hogy a látássérültek hallása kifinomultabb, mint látó társaiké – amerikai kutatók most bizonyítékot is találtak erre.
Sokan úgy vélik, csupán afféle motivációs céllal született „városi legendáról” van szó, mikor azt gondoljuk, hogy a látássérült emberek az átlagosnál kifinomultabb hallással rendelkeznek. Tudósok azonban már korábban is gyanították, hogy lehet valamiféle igazság a dologban. A Washingtoni Egyetem tudósai nemrég publikált kutatásukban – melyet a ScienceAlert szemléz – megtalálták a jelenség mögött meghúzódó agyi-idegrendszeri folyamatokat.
Agyunk kompenzálja a látás hiányát
A szakemberek öt, születésüktől fogva vak résztvevőt vontak be kutatásukba, akik közül négyen anoftalmia révén jöttek világra látássérültként, vagyis szemgolyójuk nem fejlődött ki megfelelően. Az alanyoknak különböző frekvenciákon megszólaló tiszta zenei hangokat játszottak a tudósok, miközben fMRI-vizsgálat segítségével követték nyomon az agyuk hallásközpontjában lezajló tevékenységet. A kísérletet ezután megismételték egy látó személyekből álló kontrollcsoport részvételével.
Az eredmények azt mutatták, hogy a látássérültekből álló csoport tagjai jóval szűkebb frekvenciatartományokra tudták lebontani agyukban a hallott hangokat, vagyis olyan érzékenységgel működött a hallásuk, amilyenre látó társaiké nem volt képes. Habár ennek pontos okairól csupán találgatnak a tudósok, úgy gondolják, egyfajta adaptív élettani jelenségről lehet szó. Mint a kutatócsapat egyik tagja, dr. Kelly Chang idegtudós véli, a születésüktől fogva vak emberek agya kisgyermekkortól kezdve megtanulja, miként lehet a látás segítsége nélkül információt gyűjteni az őket körülvevő világról, ehhez pedig a többi érzékszervüket hívja segítségül, minek következtében azok – elsősorban a hallási képességek – az átlagosnál magasabb szintű működésre állnak be.
A szóban forgó kísérlet természetesen csupán egy kisszámú mintát vett alapul, ezért nem is tekinthető reprezentatívnak, illetve egyértelműen bizonyíthatónak. A kutatók azonban úgy vélik, végre sikerült tudományos alapokra helyezve utánajárni egy régi „legenda” igazságtartalmának, mely ez esetben, úgy tűnik, tényleg rendelkezik valóságalappal.
