Szerencsére egyre több apa csinál közös programot kettesben a gyerekeivel. Ez nemcsak a jobb szülő-gyerek kapcsolatot szolgálja, de ilyenkor az édesanyáknak is jut egy pár órájuk magukra.
Október vége felé közeledve ismét itt az obligát vitatéma. Jó mulatság vagy káros majmolás, ha itthon is bulit rendezünk október 31-én? A halloweenpártiak beöltözésestül, nyalánkságostul rajonganak ezért a lassan tényleg meghonosodó ünnepért, az ellenzők viszont csak nem akarnak megbarátkozni azzal, hogy épp azokban a napokban mulassunk, amikor mindig is a csendes emlékezés volt szokásban.
Délidőben irodisták tömegei rohamozzák meg a munkahelyük közelében lévő kifőzdéket, égnek az ételkiszállító cégek telefonvonalai, a közös étkezőkben sorra nyílnak az otthonról hozott dobozok. Ha a munkahelyeden főtt ételhez szeretnél jutni, választhatsz: otthonról hozol saját vagy legalábbis családi készítésűt, vagy az étkezdék szakácsaira és kifutófiúkra bízod magad.
Az őszi-téli megfázásos időszak első nagyobb hullámát éltük az elmúlt hetekben: szerkesztőségünkben is többen kidőltek, mások beteg gyerekük ápolása miatt maradtak otthon. A betegeskedős időszak különösen nagy terhet ró a kisgyerekes szülőkre: a közösségben gyorsan terjednek a fertőző betegségek, és a kicsik még fejlődő immunrendszere is kevesebb kórokozóval birkózik meg, mint a felnőtteké. Az eredmény: heti-kétheti rendszerességgel lerobbanó gyerek, akiknek úgy kellene a gyógyulás megfelelő körülményeit biztosítani, hogy a munkahelyünkön se mondják be az unalmast.
Álmunkból keltve is felmondjuk a leckét: az emberi szervezet szinte minden működéséhez vizet (folyadékot) igényel: testsúlytól, nemtől, fizikai aktivitástól függően napi mintegy 2-4 litert. Betéve tudjuk azt is, hogy ezt az ételeinkben lévő folyadék mellett elsősorban vízből érdemes bevinni. Abban viszont, hogy a palackos vagy a csapvíz esik-e jobban, már kevésbé széles körű az egyetértés.
A túlsúly jó néhány egészségügyi probléma kialakulásának kockázatát növeli, sőt egy bizonyos mérték felett már a mindennapi életet is nehezíti. Emellett a társadalom megítélése sokszor lelki problémát okoz a túlsúlyos emberek számára, bár egyre többen vannak azok, akik szerint a testpozitív gondolkodás, önmagunk elfogadása lenne a legfontosabb.
Ideális esetben nem is merül fel ilyen kérdés: szülők és nagyszülők örömmel működnek együtt, hogy jól gördüljön a családi élet, elég figyelem jusson a gyerekre, és a szülők is lélegzethez jussanak. De mi van olyankor, ha nagyon eltér az, hogy mit gondol elegendő vagy kívánatos segítségnek szülő és nagyszülő? Jogos elvárás, hogy a nagyszülők szálljanak be, vagy teljesen érthető, hogy vannak, akik nem unokázással töltenék a nyugdíjas éveket?
Rengeteg olyan kérdés van, amihez másképp áll az ember, miután megszületett a gyereke. Ezek közé tartozik az ovisok körömlakkozása is, ami sok gyermektelen felnőtt számára talán furcsán hangzik, de két-három év szülői gyakorlat után már nem lepődik meg rajta az ember.
Megrögzött autósok és évtizedek óta tömegközlekedők nehezen jutnak dűlőre: ki csinálja okosan? Kényelmesebb, gyorsabb autóval? Vagy épp a kocsi jelent több kötöttséget és hosszas dugóban ácsorgást? Diszkrét bája vagy roncsfilmhangulata van a reggeli buszozásnak?
Az utóbbi pár évben, hónapban rengeteg kedvencünk emberi és művészi, sportolói teljesítménye került mérlegre. És mivel lassan nem telik el úgy hét, hogy méltán elismert emberekről ne derülne ki valami teljesen vállalhatatlan vagy megbotránkoztató dolog, joggal merül fel bennünk a kérdés: rajonghatunk-e értük ugyanúgy, mint korábban?
A TikTok nevű, elsősorban tinik körében népszerű alkalmazást világszerte sok millióan használják. A rajongók jellemzően kamaszok, de 13 éves kor felett mindenki számára nyitva áll a lehetőség, hogy néhány másodperces vicces, elgondolkodtató, vagy épp teljességgel értelmetlen, csak egy-egy ismert zeneszámra tátogó videót töltsön fel magáról, illetve lájkolja, kommentelje, megossza a többiek mozgóképeit.
Michael Jackson, Marton László, Kevin Spacey, Kerényi Miklós Gábor, Morgan Freeman, Kenderesi Tamás. Csak néhány név azok közül, akik kapcsán az utóbbi néhány évben, hónapban, napban egymás mellett került mérlegre emberi és művészi, legutóbb sportolói minőség. A sort hosszan folytathatnánk, mert nincs olyan hét, amikor ne derülne ki kínos vagy vállalhatatlan dolog egy-egy elismert emberről. De vajon el tudjuk választani a magánembert az általa elért művészi vagy sportteljesítménytől? És egyáltalán szabad-e, kell-e elválasztanunk ezt a kettőt?
