Rögtön a kivételekkel kell kezdenünk: egy sor olyan helyzet van, amikor nemigen van választás. Ha a város szélére vagy az agglomerációba jársz dolgozni, ha csak így tudsz valóban akadálymentesen közlekedni, ha rengeteg holmit, gyerekkocsit és a nagybevásárlást kell szállítanod, valószínűleg kényelmesebb lesz, ha autóval vágsz neki, ha viszont nincs kocsid vagy jogosítványod, megint csak nem kerülsz dilemmába reggel. De vajon érdemes-e rendszeresen autóba pattanni azoknak, akik egy nagyvároson belül szeretnének A-ból B-be jutni? Heti kérdésünk szempontjainak összegyűjtéséhez magunk között kutattuk a közvéleményt és gyűjtöttünk pro és kontra érveket. Heti kérdésünk így szól: érdemes-e nagyvárosban autózni?
Nagyvárosi közlekedés
A világ nagyvárosaiban nagyon hasonló problémákkal szembesülnek a reggel munkába, iskolába, dolgukra sietők, mint amikkel mi magunk is találkozunk. Mintha mindenki egyszerre indulna és mind ugyanoda készülnénk: autók, buszok, trolik, villamosok szállítják tömött sorokban a dolgukra igyekvőket, a sorokat bicajjal/motorral kerülgetik a bátrabbak, és akármin ülünk is éppen, találhatunk okot az elégedetlenségre. Annyi biztos: útjaink, közlekedési hálózatunk teherbírásához képest túl sok jármű van reggelente és a délutáni csúcsban az utakon, és ennek hátrányait egyformán érzik autózók és tömegközlekedők, sőt a két keréken gurulók is. Sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni, nem lehet alulmúlni a mi közlekedési viszonyainkat, de Európa városaiban közlekedve azt találjuk, nagyon hasonlóan indulnak az ottaniak reggelei is. A kevesebb autó sokak szerint megoldaná a problémákat (bár jó tudni, hogy itthon még így is lényegesen kevesebb az 1000 főre jutó autók száma, mint az uniós átlag), sokan mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy reggelente kocsival induljanak el. Nézzük a téma érveit és az ellenérveket.
Amikor muszáj
Vannak, akiknek nemigen van választásuk: kénytelenek autót használni, ha azt szeretnék, hogy beleférjen az életükbe egy főállás + a családi logisztika, és még így sem teljesen komfortos az ő helyzetük sem: „sokkal több elővárosi P+R parkolóra és kiszámíthatóbb, nagyobb kapacitású és reális helyre érkező tömegközlekedésre van szükség ahhoz, hogy az ingázóknak is élhető legyen egy full time meló” – fogalmazott egyik kollégánk.
Az agglomerációból munkába járók többnyire akkor is ezt a közlekedési módot választják, amikor pontosan tudják, hogy legalább egy órájuk araszolással telik majd. „Ezt legalább ki lehet számítani” –mondják, utalva arra, hogy az elővárosi vonatközlekedés például már nem ennyire tervezhető. Rendszeresek a késések, a menetidőt nagyságrendekkel növelő vágányzárak és más kellemetlenségek, azt pedig egy munkáltató sem nézi jó szemmel, ha valaki rendszeresen később ér be. Szintén saját autójuknak vannak kiszolgáltatva azok, akik a tömegközlekedést a sok járaton, megállóban, aluljáróban még mindig nem megoldott akadálymentesítés miatt nem tudják igénybe venni, és azoknak is meggyűlhet a bajuk a tömegközlekedéssel, akik 2-3 kisgyerekkel, illetve babakocsival közlekednének: egyes járatok számukra sem megközelíthetők. A reggeli csúcsban azonban nemcsak kényszerautósok döcögnek: a kocsisorban rövidebb távokra, egyedül és csomagok vagy nehezebben szállítható holmi nélkül utazók is szép számmal akadnak. De vajon miért?
Kényelem
Az autóba pattanók egyik leggyakoribb érve a kényelem szokott lenni. Kocsival közlekedve az ember többnyire háztól házig tud menni, nincs megállókeresés, majd oda vezető hosszú séta, nincs többszöri átszállás, nincs cipekedés, és még a legzordabb időjárásban is van egy mindent bíró kabát nálunk: autók kasznija. „Amikor esőben, szar időben beül az ember az autójába, kényelmesen, hallgatja a rádiót és elvan, olyankor még a dugó is elviselhetőbb. Igazából hét közben csak emiatt használom az autót: akkor, ha munka után mennem kell még valahova, ami általában az uszoda, mert nincs kedvem cuccolni (se reggel, se este), valamint ugyanezért közértbe is autóval járok, abba is, ami tőlünk 3 perc autóút, és villamossal se több 8-10 percnél, de gyűlölöm azt a képet, hogy munka után két cekkerrel vonszolom magam haza, hogy aztán otthon nekiálljak főzni... ” – vallotta be egyik kolléganőnk, aki a fentiek ellenére sem ül minden nap kocsiba.
Az ellentábor szerint viszont épp az autómentesség a kényelmesebb megoldás. Így ugyanis nincs hosszas parkolókeresés (a belvárosban gond nélkül körözhet fél, de akár egy órát is az ember, mire megfelelő helyhez jut), és nincs egy sor, az autózással egyébként együtt járó kényelmetlenség sem. Autóval közlekedve – mondják – nemcsak a saját, de a kocsid hazajutásáért is felelsz: nincs esti spontán baráti sörözés, hiszen még haza kell vezetned, vagyis egyáltalán nem alakíthatod olyan rugalmasan a napodat, mint elsőre gondolnánk. A belső kerületekben meg tényleg vitán felüli, hogy rövid távokra sokkal gyorsabb tud lenni az ember, ha tömegközlekedik vagy két keréken gurul. A frekventáltabb viszonylatokon néhány perces időközökkel jön jármű, és ma már többé-kevésbé nyugodtan lehet alapozni a menetrendre is. Ráadásul ha békávézunk, figyelmünket akár az olvasásnak is szentelhetjük, sokan vannak, akiknek a buszon/villamoson töltött percek jutnak csak napi szinten olvasásra. Ahogy egyik kollégánk fogalmazott: „A fél világirodalmat a villamoson olvastam ki”.
Te is kérdeznél?
Van olyan téma, ami erősen foglalkoztat, és amivel kapcsolatban már régen el szeretnéd mondani a véleményed?
Írd meg nekünk, és legyen a te kérdésed a hét kérdése! Ötletedet a balazs.barbara@divany.hu címre várjuk, és ha bennünket is megmozgat, a hét kérdése rovatunkban a többi olvasónak is bemutatjuk.
Kiszolgáltatottság
Az autópártiak egy része is elismeri, hogy egészen jól el lehet közlekedni autó nélkül is a városban, ugyanakkor nem szeretik a tömegközlekedésnek való nagy kitettséget. Míg egy átlagos napon (ha épp nincs forgalomelterelés, felújítás) többé-kevésbé üzembiztosan lehet számítani a tömegközlekedési eszközökre, sokunk napi tapasztalata, hogy elég 1-2 csepp eső vagy más rossz időjárási viszony, és máris óriási járműkimaradásokat tapasztalhatunk. Kiemelik azt is, hogy nem mindig megbízható a járműpark sem: rendszeresen érkeznek hírek lerobbant, sőt korábban akár kigyulladt járművekről. Ők azt mondják, nem szeretnék reggel munkába sietve egy ilyentől függővé tenni, beérnek-e. Az sem komfortos nekik, hogy más döntsön arról, merre menjenek: míg buszon ülve esély sincs egy torlódással járó forgalmi helyzetet alternatív útvonalon kikerülni, autóban (de tegyük hozzá: bicajon, robogón ülve is) legalább a remény megvan, hogy valamilyen közlekedést segítő alkalmazással mégis zöld ágra vergődjünk.
A tömegközlekedés pártján állók viszont azt mondják, ha eső esett, vagy más lassítja a forgalmat, autóban sem lesz gyorsabb a közlekedés, sőt a kötöttpályás járművek és a sávjukban közlekedő buszok ilyenkor még egérutat is nyerhetnek az autósokkal szemben. És azt is kiemelik, hogy amikor áll a város, az elkerülő utak is pillanatok alatt megtelnek, hiszen minden autós azokon kezd próbálkozni, így valódi előnyt az azokon való közlekedés sem jelent.
Gyorsaság
A rendszeresen autózok sokszor hivatkoznak arra, hogy autóval gyorsabban tudnak közlekedni, és ebben igazuk is lehet, ha, mondjuk, egy egész várost átszelő túrában kell gondolkodniuk. Azokra a helyekre, ahol megoldott megfelelően a tömegközlekedés, sokszor egyszerűbbnek tűnik autóval utazni, mert a megállókeresgéléssel, az átszállással és várakozással könnyen lehet, hogy összességében több idő megy el, mintha BKV-val mennénk. „Mivel az agglomerációban lakom (Szigethalom), és csak heti 1-2 alkalommal járok be Budapestre, olyankor autóba ülök. Ha tömegközelekedve akarnék bejutni a szerkesztőségbe, akkor az durván 2 óra lenne, kocsival ennek kb. a fele” – magyarázza kolléganőnk, majd hozzáteszi: „Ha naponta kéne ingáznom a Lajos utcába, akkor valamilyen P+R-es megoldást keresnék, de rengeteg időm menne el az utazással, annyi, amennyi számomra tartósan már nem vállalható a két gyerek mellett.”
A BKV-zó tábor szerint viszont nem kérdés, hogy a tömegközlekedés a gyorsabb. Ők úgy vélik, hogy a kötöttpályás lehetőségeket választva a belvárosban mindenképpen gyorsabban és dugómentesen juthatunk el A-ból B-be. Emlékeztetnek, hogy az utóbbi időben kiszámíthatóbb is, tervezhetőbb lett a közlekedés, a járatokat mobilapplikációban is nyomon követhetjük, így tényleg akkorra sétálhatunk ki a megállóba, amikor a busz is bekanyarodik, így nincs hosszabb, felesleges várakozás. Hozzáteszik azt is, hogy autóval is csak a legritkább esetben tudunk úti célunk közvetlen közelében parkolni, így pedig már igazán mindegy, hogy megállóból vagy a parkolóhelytől sétálunk-e odáig. A legjobb közelítéssel pedig bicajjal vagy autóval érhetjük el célunkat.
És a környezet?
Az autómentes közlekedést szorgalmazók közül sokan érvelnek azzal, micsoda óriási terhet jelent a környezetre nézve, amikor a nagyvárosi utakon egy autóban csak egy-egy ember ül, és a sok gépkocsi csak úgy pufogja ki a sok káros anyagot. Ennél sokkal gazdaságosabb, ha többen utaznak egy járműben. Arra, hogy a reggeli csúcsban mennyire vannak kihasználva a tömegközlekedési viszonylatok, magunk is meggyőződhetünk. „Én abszolút pártolom a tömegközlekedést, mert sokkal környezetkímélőbb, mint egyedül beülni egy négyszemélyes kocsiba” – mondta kollégánk.
Mások szerint ugyanakkor erre nem feltétlenül az autómentes közlekedés lenne a megoldás, hanem az, ha többen vállalnák be az autómegosztást, azaz ha összehangolva úti céljukat, a munkába igyekvők megosztanák egymással autójukat és a munkába járás költségeit. Erre az utóbbi időben egyre több lehetőség nyílik: a különböző telekocsiszervező-oldalak nemcsak a vidéki utakra, de városon belüli közlekedésre is odafigyelnek már. Vannak ugyanakkor, akik szerint a telekocsizás érdemben nem csökkenti a CO2-kibocsátást.
Anyagiak
Sem tömegközlekedni, sem autóval járni nem olcsó, és az elkövetkezőkben nem valószínű, hogy bármelyiknek is csökkenni fognak a költségei, az utóbbi években ugyanis rendre emelkedtek az üzemanyagárak. Viszont összehasonlítva egy munkába járásra, városban használt autó költségeit egy havi BKV-bérlet vagy kerékpárbérlés díjával, már egészen egyértelmű, hogy autózni kerül többe. Az autós közlekedés költségei a városban ráadásul igazán az egekig emelkedhetnek. Nemcsak a fogyasztás alakul kedvezőtlenül, amikor percenként meg kell állni és újraindulni, de nagyon nagy költséget jelent a rendszeres városi parkolás, a jármű karbantartása, a különböző adók stb. Nagyon sokan vannak, akik szerint ez extra nagy anyagi áldozat azért, hogy az ember kényelmesebben utazzon. Mások szerint viszont semmi sem túl sok a kényelemért és a függetlenségért, és ők úgy vannak vele: még mindig jobb így, mint havi tízezret fizetni egy szerintük piszkos, zsúfolt járaton való zötyögésért.
Státusz
Vannak, akik számára egyfajta státuszt is jelent, hogy reggelente egy tiszta autóból szálltak ki, és a minden nap rendszeresen viselt öltönyt vagy kiskosztümöt nem gyűrték, piszkolták tömegközlekedési viszonylaton. Érthető, ha azok, akiknek a munkaköre rendszeren elegáns megjelenést kíván, kevésbé rugalmasak akkor is, amikor a kerékpárra való felpattanásról van szó. Az ő számukra a telekocsi-szolgáltatások jelenthetnének például megoldást, illetve javasolják nekik, vegyenek példát a tőlünk nyugatabbra élőktől: Hollandiában például gond nélkül pattan kerékpárra öltözetétől függetlenül bárki, és hozzáteszik azt is: aki a ruháját félti, annak nem muszáj leülni. Utóbbi érvre ugyanakkor jogosan jön az ellenvetés: azért fizessek, hogy egy számomra nem vonzó környezetben állva utazzak?
Közösség
Az irodai közvélemény-kutatáson több kolléga is említette, hogy egy kiadós BKV-túra komoly ön- és társadalomismereti terepmunkává nőheti ki magát, ezt pedig volt, aki üdvözölte, volt, aki inkább hátrányként érzékelte. Vannak, akik szerint igenis kell ennyi, hogy az ember kicsit észrevegye, élnek emberek a saját szubkultúráján kívül is, sőt az sem hátrány, ha az ember esetleg a gyerekének is meg tudja mutatni: nézd, így néznek ki az emberek. Ahogy egy másik kolléganőnk fogalmazott: „A lakás–autó–munkahely háromszög olyan, mint egy elefántcsonttorony. Ebből szerintem megéri kijönni. A tömegközlekedés ehhez szorosan kapcsolódó előnye még, hogy gyerekkel utazva nagyon sok mindent meg lehet neki tanítani az együttélés szabályairól, az emberekről. Szerintem ez elég hasznos.”
Igaz ugyanakkor, hogy nem egyszerű mássággal találkozni a járműveken: nagyon sok elhanyagolt állapotban van, koszos, a belvárosi járatokon este rendszeresen látni ittas vagy drog hatása alatt álló utast, sok az agresszió is. Kolléganőnk szerint például: „Itt Pesten az emberek A-ból B pontba igyekeznek, képesek megfeledkezni olyan dolgokról, mint a kedvesség, az udvariasság vagy egyáltalán a másik testi épségének a figyelembe vétele”.
Az agresszió, az idegeskedés, a legalapvetőbb érintkezési normák felrúgása azonban nem köthető szorosan a tömegközlekedéshez. Akik autóval járnak, szintén hasonlóról számolnak be. Ha lábukat verdeső szatyrokkal vagy kellemetlen szagú útitárssal ők nem is találkoznak, frusztrált közlekedési partnerekkel annál inkább. „Végig kellett mennem a Hungárián, hát mint az éhezők viadala, tele van ideges, agresszív sofőrrel, villognak, a fenekedbe állnak, cikáznak két centire a másik autó elejétől, hogy aztán a következő piros lámpánál már előrébb legyen a másik, mert mégis rosszul számolták ki, melyik lesz a jó sáv.”
És te mit gondolsz?
A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik:
