a hét kérdése - Dívány

Az állatok szenvedése iránt a legtöbben nem vagyunk közömbösek. Tömegek mozdulnak meg az anyjától elszakított pónicsikó vagy a kidobott, bántalmazott állatok ügyében, részvéttel vegyes lelkiismeret-furdalással, sokszor haraggal nézzük az állatkísérletek világát bemutató PETA-filmeket. Csakhogy eközben világszerte sokan használnak olyan kozmetikai cikket, szednek életük során olyan gyógyszert, vagy vesznek igénybe olyan terápiás eljárást, aminek a kifejlesztésekor állatokkal is folytattak vizsgálatokat.

Folyamatosan változó világunkban a nemi szerepek sem maradtak érintetlenül. Ahogyan a fejlett világ országaiban egyre több, korábban a férfiak számára fenntartott területen bontakozhatnak ki a nők, úgy vállalhatnak az apák is egyre nagyobb szerepet a gyerekek nevelésében és gondozásában, és ismerhetik meg egyre többen az aktív szülőség örömeit és nehézségeit.

Nem vagyunk egyformák. Valakinek teljesen oké, hogy a boltban megszomjazva kinyit egy üdítőt, és magától értetődik, hogy az előbb kerek szemekkel kérlelő, majd teli torokból hisztiző gyereknek felbont egy rudit – úgyis kifizetik majd. Mások számára viszont már az ötlet is hajmeresztő, ők ugyan hozzá nem nyúlnának olyasmihez, ami nem az övék. De hol az igazság?

Szerencsére egyre többen vagyunk, akik figyelmet fordítunk a környezettudatosságra, igyekszünk minél kevesebb hulladékot termelni, a maradékot pedig a lehetőségeinkhez mérten szelektíven gyűjtjük. Vannak olyan egyszer használatos termékek, amik nélkül, köszönjük, jól vagyunk, más dolgokról viszont nehezebb lemondani. De le kell-e egyáltalán? Hol húzzuk meg a határt a szívószálak, műanyag zacskók és tamponok tengerében?

Tényleg javítja a teljesítményünket, ha zenével futunk? És ha igen, milyen zene lehet a leghatásosabb doppingszer? Utánajártunk, mit mond a szakirodalom a zene futásra gyakorolt hatásáról, de kíváncsian várjuk olvasóink véleményét is. Te zenével vagy zene nélkül szoktál futni? – így szól heti kérdésünk, mellyel kapcsolatban a Facebook-oldalunkon megosztott poszt alatt tudod elmesélni saját tapasztalataidat.

Gyereknek, felnőttnek, a kisebb és nagyobb közösségek minden tagjának érdeke, hogy tisztában legyenek az együttélés alapszabályaival: azokkal a normákkal, amelyek gördülékennyé és elviselhetővé teszik a mindennapokat. De kitől tanulják meg mindezt a gyerekek?

Menjünk vissza kicsit az időben. A boldog békeidőkben, azaz a tinikorodban járunk. Vasárnap reggel tíz óra harminc perc. Te még a szombati bulit nyögöd és mérgesen dörrensz mindenkire, aki megzavarja a szendergésed – egy zaj van csak, ami a hét utolsó napján is zene a fülnek. A konyhából szűrődik ki, anyukád a felelős érte, és papírvékony hússzeletet eredményez.

Ahány ház, annyi szokás: nagyon nem vagyunk egyformák az ünnepekkor sem. Vannak, akik a csendes, meghitt, szűk körű karácsonyozást szeretik, mások akkor érzik jól magukat, ha hatalmas asztalt oszthatnak meg a népes rokonsággal. Nem egyezünk az ünnepekkor kötelező viselet kérdésében sem.

A suliban mintha egyre nagyobb lenne a hajtás. Egy csomó tantárgy, kőkemény osztályzás a készségtárgyakból is, mindemellett tonnányi különóra, korrepetálás, felzárkóztatás. Csoda, hogy a téli szünet úgy kell a gyerekeknek, mint egy falat kenyér?

Az utóbbi hetekben klasszikus konyhatechnikai eljárások kapcsán kérdeztük olvasóinkat. Arra voltunk kíváncsiak, hogy anyáink, nagyanyáink nyomdokain haladva használnak-e leveskocát és ételízesítőt, illetve régi jó szokás szerint klopfolják-e a húst. A héten újabb demarkációs vonalat lépünk át. Belekötünk a rántásba!

Ha szoktál főzni, biztos tudod, micsoda óriási különbség van egy hétköznapi főzelék, párolt zöldség vagy épp rizsétel íze között attól függően, hogy egyszerűen vízzel vagy alaplével készíted. Utóbbi esetben – legyen akár zöldség- vagy húsalaplé, esetleg csontlé a segítségedre – az ízek sokkal gazdagabbak, teltebbek lesznek.

Tűzzel-vassal óvod a gyereket attól, hogy az édességipar karmai közé kerüljön? Vagy jóval megengedőbb vagy, és úgy gondolod, egy kis nass még nem ártott meg senkinek? Vagy esetleg az a fajta szülő vagy, aki szigorúan csak fektetés után esik neki egy nagy üveg nutellának?