Mire december közepére érünk, a gyerekek három és fél hónap sulin vannak túl. Ebben az évben nehezített terepen: a korábbinál is több előíráshoz, szabályhoz kell alkalmazkodniuk, még a gyerekbarát iskola is ridegebb és megkövetelőbb, mint máskor. A tanulmányi elvárások ugyanakkor nem csökkennek, így az ünnepi időszak érkeztével a gyerekek már hullafáradtak: tényleg utolsó pillanatban jön a pihenés lehetősége.
Már ahol: sajnos vannak olyan iskolák és olyan élethelyzetek, ahol és amikor a téli szünetben sem mindig úszható meg a tanulás. Jól van ez így? Normális, hogy még a szünetben is tanulniuk kell? Te mit gondolsz?
Kezdjük egy alapvetéssel. Szakértők szerint a szünetre a gyerekeknek igenis nagy szükségük van, és nem helyes, ha ehelyett ebben az időszakban is tanulnak, vagy azon stresszelnek, hogy miért nem tanultak még eleget.
Vekerdy Tamás egy cikkben így fogalmazott a témával kapcsolatban:
„Egyszóval sem házi feladatot, sem semmiféle egyéb leckét, feladatot ne adjunk a gyereknek a szünidőre. Tanuláspszichológiai tény – bár mindmáig nem igazán akarjuk tudomásul venni –, hogy az igazán fontos dolgokat akkor tanuljuk meg, amikor nem csináljuk őket, illetve alvás közben. Mégpedig nem a mélyalvás, hanem az álmodás fázisában dolgozzuk fel, építjük be, rendezzük személyiségünk részévé a tanultakat.”
Mindeközben egy felmérés adatai szerint a tavalyi évben minden negyedik gyerek kapott valamilyen leckét a téli szünetre is.
A kérdés eldöntését mi most is az olvasókra bízzuk: szerkesztőségünk tagjai ehhez szülői szempontjaikat adják, egy ezzel kapcsolatos netes fórumból pedig jellemzően középiskolás diákok kommentjeit csatoljuk. Nézzük, milyen okai lehetnek annak, ha a téli szünetben mégis a tanulásé lesz a főszerep!
Van, amikor muszáj
Ha gyereked épp felvételi előtt áll (legyen az ötödik, hetedik vagy kilencedik osztályba történő felvételi), a téli szünet után pár héttel fogja írni a felvételijét. Könnyen lehet, hogy szeptember óta valamilyen előkészítőbe jár, és emiatt úgy vagytok vele, hogy ezt a két hetet se lenne jó csak úgy ellébecolni: muszáj legalább egy-két feladatot megcsinálni. A felvételire készülő gyerekek jó része a téli szünetben sem áll le teljesen a tanulással, mert úgy érzi, ebben az időszakban nagy lemaradást szedhet össze.
Más iskolákban életkortól függetlenül kapnak házit a gyerekek a téli szünetre, hiszen a pedagógusok egy része úgy gondolja, ez a két hét éppen alkalmas lehet arra, hogy egy-egy kötelező olvasmányban elmélyedjenek, és ha már arra járnak, naplót készítsenek belőle.
Holott a szakember szerint:
„Arany János mondta idős korában, amikor megtudta, hogy a Toldi kötelező olvasmány lesz, hogy »Úristen, ezentúl magyar ember nem fogja élvezettel olvasni!« De tréfán kívül, a kötelező olvasmányokat már előbb, akár a szülővel együtt érdemes elolvasni, nem pedig muszáj-jelleggel. A »kötelező« ugyanis mindig ellenállást, elutasítást szül. Az viszont igenis nagyon fontos, hogy a szülő minél többet olvasson fel a gyermekének, jóval többet, mint év közben.”
Persze nemcsak magyarból jellemző, hogy olvasnivalót vagy faladatot kapnak a gyerekek. Sok iskolában a matematikagyakorlás, vagy éppen a rajzbeadandó is erre az időszakra csoportosul.
Nem véletlenül érzik soknak a gyerekek is:
„Mindenképpen osztva fogok tanulni, minden nap egy kicsit, eléggé le vagyok maradva, nagyon sokat kell pótolnom, javítanom kell. Az utolsó pár napra nem szeretnék mindent összecsapni, mert akkor egyrészt nem tanulom meg jól, másrészről csak stresszelni fogok az egészen, hogy jaj, még annyi minden van hátra, a felét sem tudom, stb. Ha minden nap legalább egy tantárgyat előveszek, max. kettőt, és azzal úgy nagyjából foglalkozom másfél-másfél órát, tökéletesen meg tudom tanulni.”
„Ha érettségi éve van, az más, ott azért megérheti már ilyenkor elkezdeni tételeket kidolgozni. De belátás nélkül az se megy, szóval a gyereknek meg kell rá érnie” – mondja egyik kollégánk, aki szerint egyébként semmi szükség tanulásra a szünetben.
Van, amikor a szülő akarja
A téli szünet után nagyon hamar elérkezik az első félév vége, és sok szülő van úgy vele, hogy január első felének az igyekezetről, a javításról kell szólnia. Ahhoz pedig, hogy januárban javítani lehessen, muszáj már decemberben, a szünetben is tanulni, gondolják. Egyes szülők úgy vannak vele, hogy
„ha év közben nem tanult, most majd legalább megtudja, hol lakik a magyarok istene”.
Más szülők épp ellenkezőleg vélekednek:
„Nekem van véleményem, csak nagyon rövid: szerintem nem kell tanulni a téli szünetben. Egyébként nagyon örülök, hogy a gyerekem olyan iskolába jár, ahol szintén ezt gondolják. Jártak nagyobb gyerekeim olyanba is, ahol adtak feladatot szünetekre, és semmiféle előnyét nem láttam. Iszonyú hosszas könyörgésre nagy nehezen nekiültek a szünet vége felé, megcsinálták a feladatot... és? Mit nyertek vele? A világon semmit, csak volt egy pár veszekedésünk, hogy miértnemtudszmárnekiülni, miértkellazutolsópillanatrahagyni, úgyismegkellcsinálni, satöbbi.”
Van, ahol a gyerek akarja
Nem ritka, hogy maga a gyerek, jellemzően elvárásoknak megfelelve ragaszkodik ahhoz, hogy valamit a téli szünetben is tanuljon – de nem mindig jön össze. Nem akar lemaradni, elmaradni a többiektől, ezért saját maga osztja be az idejét.
„24-25-26-án biztosan nem tanulok semmit, talán 27-28-29-én picit tanulgatok, aztán szilveszterkor-másnapján sem, és utolsó nap majd belehúzok :D Mint mindig. Nem így kellene, mert sok tantárgyból kétesre állok és szünet után témazárók, de ez van, nem tudom magam rávenni.”
„Sajnos valószínű, hogy az utolsó pillanatban, előbb nem hiszem, hogy rá tudom venni magamat: ma ért véget a suli, karácsonyig most már pihenek, ajándékot csomagolok, aztán karácsony, rokonlátogatás, majd a kedvenc időszakom a 2 ünnep közt, akkor nincs szívem tanulni, majd jön a szilveszter, 1-jén meg alszom. Vagyis marad 1 napom, ehhez jó sok leckém van, rengeteg TZ-t írunk rögtön szünet után. Azért majd megpróbálom elkezdeni korábban, de eddig sose sikerült.”
