Ahány ház, annyi szokás: nagyon nem vagyunk egyformák az ünnepekkor sem. Vannak, akik a csendes, meghitt, szűk körű karácsonyozást szeretik, mások akkor érzik jól magukat, ha hatalmas asztalt oszthatnak meg a népes rokonsággal. Nem egyezünk az ünnepekkor kötelező viselet kérdésében sem.
Eszembe jut egy történet. Tizenegy évvel ezelőtt a lányom kétéves volt karácsonykor. Azon ritka alkalmak egyike volt ez az ünnep, amikor még édesapám és a férjem édesanyja is velünk tudott ünnepelni. A felfokozott hangulatot a kislányom is átvette, nagyon tetszett neki saját csinossága és az is, hogy én is egy kifejezetten karácsonyi hangulatú kötött ruhát vettem fel. Amikor anyósom megérkezett, ahogy szokta, színpadias, széles gesztussal üdvözölte az unokáját: Nahát, hogy te milyen szép vagy, de csinos a ruhád! A kislányom örült a bóknak, de fontosabbnak tartotta, hogy értem szaladjon be. Úgy húzott anyósom elé, hogy közben lelkesen ismételgette: Láttad anyát? Láttad anyát?
Nekem ennyi is elég volt ahhoz, hogy a karácsonyi kiöltözősdivel jó sokáig ne szakítsak, és ma is – amikor a lányomat az én szerelésemnél nagyságrendekkel jobban érdekli a sajátja – úgy legyek vele, hogy azért csak jó legalább egy fokkal csinosabbnak lenni délután.
De erről ahányan vagyunk, annyiféleképp gondolkodunk. Nézzük, milyen érvek és ellenérvek csapnak össze, ha a szenteste ildomos szerelésről van szó.
Az ünnep az ünnep
Tény, hogy az ünnepek varázsa nagy részben abban rejlik, hogy ezeket az alkalmakat szokásokkal, rituálékkal és más külsőségekkel is megkülönböztetjük a hétköznapoktól. A karácsony ráadásul ünnepeink közül is az egyik legpompásabb: a fenyő megadja a csillogó alaphangulatot, de egyébként is minden a szebb arcát mutatja, mint egyébként. Sokan úgy gondolják, ez az ünnep megérdemli, hogy csinos, elegáns ruhával tiszteljük meg.
„Persze, adjuk meg a módját, az ünnepek fontosak, és a szép ruhával ezt húzzuk alá” – véli egy kollégánk, akit egy másik így erősít meg: „Szerintem illik, fontos és sokat hozzátesz az ünnepi hangulathoz – meg a hagyományok életben tartásához – az elegánsabb öltözet.”
Mások viszont úgy gondolják, hogy az ünnepi hangulatot nem a külsőségek teremtik meg, és az egyébként is a végig robotoló háziasszonynak csak pluszteher, ha azt várják tőle, legyen ragyogó és ropogósan csinos.
Hagyományok
Sokan azért állnak a kiöltözés pártján, mert ezt szokták meg: otthon az volt a szokás, hogy mindenki a legjobb formáját igyekezett hozni a fa alatt, és mivel a legtöbben a gyerekkorban átélt örömöket szeretnénk a felnőtt családunkban is megélni, át szeretnénk vinni a hagyományokat. Mások viszont már 20-30-40 évvel ezelőtt sem öltöztek ki, vagy nem különösebben foglalkoztak ezzel, és most is úgy vannak vele: nem szükséges.
„Az illik és hagyomány szavaktól engem kiver a víz, úgyhogy mióta felnőtt tudatomnál vagyok, nálam a karácsonyi pulcsi a befutó, ami kényelmes, ünnepi, sőt vicces is tud lenni. Volt, hogy ajándékba is vettem ilyeneket, azóta a családtagjaim közül is egyre kevesebben feszengenek ingben a fa körül. Szerintem ez szuper kompromisszum, mert mégis valami más, mint a hétköznapi, de nem viszket a kislányok lába a fehér nejlonharisnyában, miközben szakad a csomagolópapír.”
Át lehet szellemülni
Anélkül, hogy nagyon égi síkra terelnénk a dolgot: tény, hogy tiszta, rendezett lakásban, és a hétköznapitól eltérő, annál szebb, díszesebb ruhában sokszor könnyebben jön meg az ünnepi hangulat. Az ünnepre húzott ruhával könnyebben átszellemülünk.
Kollégáink közül is többen voltak, akik számára a másmilyen (ha nem is ünnepélyes) ruha nagyon sokat hozzá tudott tenni az élményhez.
„Én szeretek VALAMI mást felvenni, mint szoktam, de közben utálok kényelmetlen ruhában lenni, különösen, hogy a karácsony mindennél jobban az otthon. Szóval legszívesebben egy karácsonyi pizsamában tölteném az ünnepet, de ez eddig nem jött össze (mindig volt nálunk vendég), így marad a Mikulás-sapkás-kutyás-pulcsi és a szigorúan papucstalan mezítláb.”
„Talán ez egy kicsit régimódinak tűnhet, de szerintem ez is segít abban, hogy az ember »felkészítse a lelkét az ünnepre«, hogy kizökkenjen a hétköznapokból, hogy valami máshogy történjen, mint amúgy szokott.”
Mások szerint viszont mindez inkább teher, sőt nyűg, és nincs igazi haszna. Ha van hangulat, van extra ruha nélkül is, ha nincs, megette a fene.
A gyerekeknek jó
Vannak, akik számára a legfontosabb, hogy gyerekeik számára széppé és átélhetővé tegyék az ünnepeket, hiszen ők is pontosan tudják, milyen hosszú ideig elkíséri az embert az ünnep megszokott hangulata.
„Én imádtam gyerekkoromban harisnyában meg a fehér galléros, kék bársonyruhámban karácsonyozni. (Talán az én harisnyám nem viszketett :D) Később, amikor anyával ketten éltünk, megvoltak a saját karácsonyi szeánszaink (például mindig az Igazából szerelemre csomagoltunk ajándékot), amikhez az is hozzátartozott, hogy a kedvenc szép ruhánkat vettük fel. Én ilyenkor különben szeretek valamilyen egyberuhát viselni, de általában olyat választok, ami akkor sem feszélyez, ha összekenem a vacsoránál, ha összegyűrődik a kanapén, vagy ha leülök benne társasozni a szőnyegre (és most már az is szempont, hogy nagy valószínűséggel kutyaszőrös is lesz).”
Mások viszont épp a gyerekek miatt nem öltöznek ki: jaj, hát épp a legszebb ruháját maszatolja össze, és abban csússzon négykézláb az asztal alatt?
Mi lesz a kényelemmel?
A kiöltözésellenesek sokszor hivatkoznak arra, hogy az életben annyi helyen kell kikenve-kifenve megjelenni, hogy teljesen felesleges ennek még otthon is teret engedni és a terített asztal mellett kényelmetlenkedni. A másik tábor viszont túlzásnak érzi az ezzel kapcsolatos fenntartást. Szerintük úgy is karácsonyra öltözhetünk, ha nem feszengős holmiba bújunk.
„Az elegancia meg a kényelem nem zárja ki egymást. Én sem kisestélyiben nyomulok, eleve nincs olyan ruha a szekrényemben, amiben ne érezném jól magam.”
„Nem feltétlenül kell, hogy feszengjünk élére vasalt, ropogós ingben a fa alatt, a »más ruha« jelentheti azt is, hogy valami olyasmit viselek, amit általában nem, ha például egész évben kosztümben meg magassarkúban rohangáltam, akkor valószínűleg a kedvenc melegítőm vagy pizsamanadrágom lesz az, ami ki tud zökkenteni, és ez is teljesen rendben van.”
„Nekem igazából a szülinapom miatt volt mindig különleges a karácsony. Legalábbis gyerekként. Ma már inkább bosszant, hogy sosem tudok egy normális bulit összehozni, mert mindenki a családdal karácsonyozik. Amúgy én is az ing vagy pulcsi megoldás híve vagyok.”
+ Ja és azt tudtad, hogy nem is mindenki szereti a karácsonyt?
Szerkesztőségünkben is vannak, akik ruha ide vagy oda, nincsenek oda a karácsonyért.
„Hogy őszinte legyek: sosem figyeltem erre, és mindig is utáltam a karácsonyt, szóval egy ünnepi időszakot se tudok visszaidézni, hogy voltam-e valaha elegáns. De lehet, hogy idén az leszek, mert a karanténhetekben meg sokat voltam slendriánul lezser. Ez a 2020... mindent megváltoztat.”
„Akkor én leszek a kivétel. Amint a gyerek nagyobb lesz, végleg abbahagyom ezt a karácsonyozást, és alig várom. Addig humorral szoktam megpróbálni jókedvet hozni, nem öltözök ki, hanem be, amiben a lányom is partner. Én felveszem azt a csúnya pulcsit, amin a Mikulásnak kitömött pocakja van, és ha megütögeted, azt mondja hogy ho-ho-ho. Ördögszarv is kötelező, de csak amelyik világít is. A leggiccsesebb karácsonyfadíszt felkötöm nyakláncnak, és jöhet a Jézuska.”
