a hét kérdése 6 - Dívány

Michael Jackson, Marton László, Kevin Spacey, Kerényi Miklós Gábor, Morgan Freeman, Kenderesi Tamás. Csak néhány név azok közül, akik kapcsán az utóbbi néhány évben, hónapban, napban egymás mellett került mérlegre emberi és művészi, legutóbb sportolói minőség. A sort hosszan folytathatnánk, mert nincs olyan hét, amikor ne derülne ki kínos vagy vállalhatatlan dolog egy-egy elismert emberről. De vajon el tudjuk választani a magánembert az általa elért művészi vagy sportteljesítménytől? És egyáltalán szabad-e, kell-e elválasztanunk ezt a kettőt?

Azonos munkakörben azonos bér: magától értetődő, demokratikus elvnek tűnik. A valóságban azonban sokszor tapasztalunk különbséget olyanok fizetése között is, akik nap mint nap ugyanazt a munkát végzik. Azt ugyanis, hogy ki mennyit keres egy-egy tisztségben, sok különböző tényező befolyásolja, és sokan vannak, akik szerint nem is várható el a teljes egyenlősdi, mert akármilyen beosztásban is dolgoznak, egészen más értékeket teremthetnek cégüknek az egyes munkavállalók.

Akár gyerekekről, akár felnőttekről van szó, a békés együttélés érdekében mindenkinek be kell tartania bizonyos viselkedési normákat, ha közösségben élünk. Ez már csak azért is fontos, hogy problémamentesen, gördülékenyen teljenek a mindennapok. De kinek a feladata, hogy megtanítsa mindezt a gyerekeknek?

Már az első gyerek megszületése előtt rengeteg kéretlen tanácsot kapunk, és általában nem várat magára sokat az első arra vonatkozó kérdés sem, hogy mikor jön a kistesó. De mi van akkor, ha nem jön?

Tudjuk, hogy a túlsúly (mértékétől és a lerakódott zsír elhelyezkedésétől függően) mérhetően növeli jó néhány egészségügyi probléma kockázatát, a jelentős többlettel rendelkezőknek pedig hosszú távon az életkilátásaik is rosszabbak, mint azoknak, akiknek a súlya a normál tartományba esik.

A társasházi élet egyik legnehezebb kérdése kétségkívül az, hogyan ápoljunk jó viszonyt a szomszédokkal. Hiszen annyi mindenen össze lehet veszni, a szelektív hulladékgyűjtéstől kezdve a kisállattartáson keresztül az erkélyen való dohányzásig.

Nemcsak a fociban vagyunk mind otthon, a tízmillió gyerekpszichológus és szuperszülő hazája is vagyunk: alig van olyan nevelési kérdés, szülői magatartás, hozzáállás, amellyel kapcsolatban ne lennének már jó előre kész válaszaink.

A magyarok általában szinkronos vetítésekre ülnek be a moziba. Ennek ellenére azonban időről időre felmerül a kérdés, hogy nem járnánk-e jobban, ha feliratosan néznénk meg a külföldi filmeket.

A gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésekben nem mindig értünk egyet. Ahogy a szeretetünket sem egyformán fejezzük ki. Mennyiben befolyásolja az érzelmeink kimutatásának módját, hogy milyen mintákat hozunk otthonról, vagy hogy mit látunk a környezetünkben?

Szülőként sokszor kapunk kéretlen tanácsokat. Nem kéne neki annyi csokit adni, attól pörög így fel az a gyerek. Igenis kéne neki csokit adni, szüksége van az édesre. Kicsit jobban oda kéne figyelni, anyuka, mert az előbb is majdnem leesett ez a kisfiú. Jaj, ne féltse már annyira, ha leesik, majd megtanulja! Hát minek ennyi gyerek, azt fel is kell nevelni! Higgye el, kéne neki egy testvér.

Nem kérdés, hogy mennyire átalakult a házasság intézménye az elmúlt évek, évtizedek alatt. Sokak szerint az esküvő felesleges pénzkidobás, a házasság csak egy darab papír, és egyre több pár gondolja úgy, hogy inkább megkímélik magukat az egésztől.

„Ha végre itt a nyár és meleg az idő / Az ember strandra jár, mert azért van itt ő” – szól a közismert dal. De ki tud felszabadultan strandolni, amikor annyi mindenre kell figyelni? Nem elég, hogy saját bikini- vagy úszónadrágformánk miatt agyonaggódjuk a nyaralást, de arra is fel kell készülnünk, hogy akár alul-, akár túlöltöztetjük gyerekünket a strandon, lesznek olyanok, akiknek nem tetszik majd, amit látnak.