A gyerek irányába tanúsított állandó és érzékeny válasz- és szolgálatkészségünk természetes, szeretetteljes és odaadó magatartásnak tűnik, éppen ezért olyan könnyű beleesni a csapdájába. Kutatások szerint ugyanis az engedékeny szülők gyerekei éretlenek, önállótlanok és gyakran agresszívek is lehetnek.
A még fejlődésben lévő racionális agy, a felborult hormonok és az én keresése tökéletes célponttá teszi a kamasz gyereket arra, hogy függőségei alakuljanak ki (videójáték, dohányzás, közösségi média), és az online térben ráadásul védtelen is. A mi hozzáállásunk kulcs lehet ennek megelőzésében.
Az óvodás korú gyerekek gyakran éreznek szerelemhez hasonló érzést egyik szülőjük iránt, ami miatt a másikkal szemben elutasítóvá válnak. Ezt nevezzük az ödipális konfliktus időszakának. Megjelenése teljesen természetes, azonban ha rosszul értelmezzük, az negatív hatással lehet a gyerekkel való kapcsolatunkra.
A gyerekek látszólag bagatell dolgok miatt akadnak ki és rendeznek jelenetet. Legalábbis kívülről így tűnik. Ha azonban kicsit mélyebbre ásunk, megláthatjuk, hogy ők is pont azoknak az értékeknek a védelmében igyekeznek cselekedni, amelyeket mi, felnőttek is féltve őrzünk.
Manapság a rágcsálnivalóknak komoly értékük van, hiszen a szülőket rengetegszer húzzák ki a pácból. Gyors megoldást nyújtanak hisztik, éhségrohamok, sőt még „nem evések” esetén is. A korai hozzászokás azonban komoly negatív hatással lehet a gyerekek fejlődésére, és nem csak az elhízás miatt.
A „united front”, azaz a szülői oldalról érkező egyetértés valóban tiszta kereteket biztosíthat a gyerek számára, de csakis akkor, ha őszinte. Az őszinteségünk hiánya ugyanis, akárcsak a szülők közötti állandó veszekedés, a gyerekben bizonytalanságot kelt.
A gyerekek második életévükben könnyen válhatnak finnyássá időszakosan, különösebb környezeti változás nélkül is. Ilyenkor kell odafigyelni, mert a mi szülői reakciónk hatással lehet arra, hogy idővel oldódik vagy erősödik ez az állapot.
Egy pszichológiai elmélet szerint mindenkinek van egy gyerek-, egy szülő- és egy felnőtténje, amelyek jó esetben közös, összehangolt munkával segítenek minket az élet nyújtotta helyzetek megfelelő értelmezésében és az azokra történő reagálásban. Előfordul azonban, hogy személyiségünk egyes részei elmaradnak a fejlődés során – és itt kezdődnek a problémák.
Nem is olyan ritkán fordul elő, hogy bár a szülőknek nincs semmilyen betegségük, gyermekük mégis valamilyen genetikai rendellenességgel jön világra, vagy még a terhesség alatt veszti életét. Ennek hátterének megértéséhez egy picit el kell mélyednünk a genetikában és az öröklődésben, de érdemes, mert végre megértjük, miért kell ennyire odafigyelni nemcsak a terhesség, de a babatervezés időszakában is, és mekkora csoda az, hogy egészséges gyerekek születhetnek.
A novemberi szmogos, ködös idő nem kedvez sem a tüdőbetegeknek, sem az asztmás, allergiás gyerekeknek. Ám a jellemzően nagyvárosokban felgyűlő szennyezett levegő már az egészséges szervezetre is hatással van, nem is kicsit.
„Pillanatnyilag stabil az állapota" – korababás anyukaként sokáig ebbe a mondatba tudott kapaszkodni dr. Rádi Kata és Bakos Boglárka, akikben egy életre nyomot hagytak a gyötrő bizonytalanságban töltött hetek. Ma már hálásak a sorsnak, mert ez a trauma segített megtalálni az élethivatásukat: támaszt nyújtani koraszülött gyermekeknek és családjuknak. A Korábban Érkeztem Alapítvány alapítójával és elnökével beszélgettünk.
Sokunkat foglalkoztat a gondolat, vajon mire emlékszik egy kisbaba a saját születéséről, a méhen belül tapasztalt élményekből. Hogy éli meg a világrajövetelét, és később milyen emlékeket tárol róla? Vajon egész életünkben cipeljük ennek minden terhét, vagy nem véletlenül vész homályba?
A 26 éves Padányi Anna jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának PhD-hallgatója. Skóciából érkezett haza a híres Edinburgh-i Egyetemről, ahol az emberi agy működését tanulmányozta. A fiatal lány úgy gondolja, a szorgalom, a kitartás és a kíváncsiság vezette az agykutatás területére és az ehhez szükséges képzések elvégzéséhez is.
Az influenza elleni oltás körül eddig is zajlottak viták: felesleges beadatni, vagy igenis fontos megelőzni egy olyan betegséget, ami szövődményként akár súlyos tüdőgyulladást is okozhat? A kérdés 2020-ban aktuálisabb, mint valaha.
2020. november 9-én a koronavírus második hulláma kapcsán a korábbinál szigorúbb korlátozó intézkedéseket vezettek be Magyarországon. Az egyre fokozódó társadalmi nyomással összefüggésben nemcsak a különböző szabadidős programhelyszínek bezárásáról, a családi rendezvények létszámkorlátozásáról döntöttek, de arról is, hogy a 14 éves kor feletti diákok esetében szerdától ismét digitális tanrendre állnak át az iskolák.
Ugyan már, nekünk is elsőre összejött, ne aggódj! Semmi baj, majd a következő hónapban gyakrabban szeretkeztek. Örülj neki, legalább nem lóg rajtad máris egy gyerek, én is megőrülök tőle! Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal tulajdonképpen csak a kést forgatod annak a nőnek a szívében, akinek még nincs gyereke.
A családból kiemelt gyerekeket ma már a rendszer igyekszik minél hamarabb újra családi környezetben elhelyezni, hiszen az intézményes nevelés nem képes pótolni azt a légkört és kötődést, ami segítené a gyerek egészséges fejlődését. De mit tehet, ha nincs szülő, aki örökbe akarná fogadni, és nincs nevelőszülő, aki gondoskodhatna a gyerekekről?
Az utóbbi hónapokban kis túlzással még a csapból is az folyt, hogy a közösségi médiában ne posztoljunk a gyerekről. Csoportok alakultak pró és kontra, rengeteg cikk és poszt született, arról viszont kevés szó esett, hogy mi az oka annak, hogy a szakemberek szerint egyáltalán nem kéne gyerekekről posztolni.
Eddigi ismereteink szerint a gyerek úgy készül, hogy a hímivarsejt megtermékenyíti a petesejtet, majd a kétféle genetikai információból létrejön az új kis élőlény. A tudomány jelenlegi állása szerint viszont pár évtized múlva újra kell majd írni a biológiakönyveket.
Gyereket nevelni egyszerre csodálatos és iszonyatosan fárasztó. Nem feltétlenül csupán a napi teendők és a felelősség súlya miatt: ha jó szülők akarunk lenni, sok esetben fájdalmas belső folyamatainkra kell rálátnunk, és azok segítségével változnunk.
Beszélgetni a szexualitásról? Még felnőttek között sem megy ez olyan egyszerűen. Egyáltalán nem csoda hát, ha szülőként, tanárként gondban vagyunk, hogy pontosan miről és hogyan beszéljünk kamaszodó gyermekeinkkel, tanítványainkkal.
A babavállalás felnőtt életünk egyik legfontosabb döntése. Sok információt gyűjtünk össze előtte, próbálunk tudatosan készülni arra, hogy mikor szülessen meg első gyermekünk vagy bővüljön kistestvérrel a család. A koronavírus-járvány miatt bizonytalan egészségügyi helyzet új kérdéseket és megoldandó problémákat vet fel, ezért összegyűjtöttük, hogy milyen kötelező és ajánlott vizsgálatokkal lehet biztosítani a nyugodt babavárást, és mennyiben változik ezek menete.
A gyerekek rövid úton képesek bármely szülőt az őrületbe kergetni azzal, hogy semmit sem esznek meg abból, amit eléjük teszünk, és csak piszkálják a tápláló ennivalót. Ám ha beszélgetni tudnánk néhány állatanyukával, mindjárt megnyugodnánk: nem csak a mi gyerekeink pfujolnak mindenre.
Arról nem tehetünk, ha mi sem értjük a matekházit, és már rég elfelejtettük a német nyelvtan szabályait, de a saját türelmünkön tudunk csiszolni, és ezen is sok múlhat az otthoni oktatás idején. És persze máskor is.
A hírek akkor is utolérik a gyerekeket, ha még nem elég nagyok ahhoz, hogy egyedül olvasgassák a hírportálokat. És mivel ezek a hírek gyakran ijesztőek, a szülőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a gyerekeket az életkoruknak megfelelően megnyugtassuk.
