Amikor a gyerekek kicsik, megszokjuk, hogy a legtöbb gondolatukat azonnal megosztják velünk. Annak ellenére, hogy ez sokszor fárasztó, megnyugtat az érzés, hogy mindent tudunk, ami a kis fejükben zajlik. Idővel azonban a kisgyerekekből nagyobbak lesznek, ami együtt jár azzal, hogy már nem avatnak be minden gondolatukba.
Ezen a ponton aztán gyakran visszasírjuk az állandóan fecsegő gyereket, a párbeszédek a milyen volt a suli? és a jó mondatokra korlátozódnak, az élményeit és a gondolatait már más irányba csatornázza: a barátaival csetel és naplót ír. Bármilyen formában is foglalja írásba a gondolatait, sokszor nehéz megállni, hogy ne pillantsunk bele, ne olvassuk el, hogy mi történt a gyerekkel. A szándék a legtöbb esetben jó, hiszen csak szeretnénk jobban megérteni, közelebb érezni magunkhoz a gyerekünket, és a szükségleteinek megfelelően reagálni egy-egy élethelyzetben.
Tény, hogy végiglapozva a gyerek naplóját, sok minden kiderülhet számunkra. Ezzel együtt azonban átlépünk egy határt, a gyerek magánélete iránti tiszteletét, ami a legtöbb esetben aztán a szülő-gyerek kapcsolat rovására megy.
Ezt megelőzendő, hagyj fel a megszokott kérdésekkel, amikre rendszerint egyszavas válaszokat kapsz. A szülők generációk óta ugyanazt a kérdést teszik fel (mi volt a suliban?) és ugyanazt a választ kapják (semmi.). Hogy mit csinálhatsz másképp te? Tegyél fel konkrét kérdéseket. Kérdezd meg, mivel töltötte a szüneteket, milyen az új büfé, vagy mivel foglalkoztak rajzórán. Ha pedig mégis úgy érzed, hogy kísértésbe esnél, ne feledd, hogy a naplóírásnak számos előnye van, amik lehet, hogy semmivé foszlanak, ha kiderül, hogy más is olvassa a sorokat. Amellett, hogy a kisebb gyerekek gyakorolják az írást, segít azonosítani, szavakba önteni az érzéseket és tapasztalatokat, és ez hozzájárul a feldolgozásukhoz is. Annak felismerése, hogy valaki beleolvas a korábban privátnak hitt írásaikba, nemcsak a gyerekek szüleikbe vetett bizalmán ronthat, de előfordulhat az is, hogy a gyerek elveszti a lelkesedését az iránt, hogy a gondolatait és az érzéseit megfogalmazza és kiadja magából.
Ha felmerül benned a kérdés, hogy vajon az engedélyével elolvashatod-e a naplóját, a rövid válasz az, hogy nem. Ha a gyerek nem ajánlja fel magától, hogy átolvasd, amit írt, ne kérd, hogy ilyet tegyen. Ha valamit meg akar osztani veled, azt meg fogja osztani. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy ha nemet mondanak a kérésedre, úgy érezhetik, hogy titkolózniuk kell előtted, vagy olyan dolgokat kell megosztaniuk, amiket csak maguknak szántak. Erre pedig egyik gyereknek sincs szüksége.
Az egyetlen eset, amikor indokolt lehet belenézni a gyerek privát dolgaiba, ha úgy érzed, veszélyben van, például szexuális visszaélés áldozata, vagy olyan lelki állapotban van, ami miatt esetleg kárt tehet magában. A legtöbb eset azonban szerencsére nem ennyire komoly, és a kíváncsiságod nem indokolja, hogy átlépd a gyerek által állított határokat.
