Amikor a világra jön egy kisbaba, mindenki tanácstalan egy kicsit: mit tegyen, hogy a lehető legjobb legyen a csecsemőnek? Ezért már a kórházban ellátják az újdonsült anyákat a megfelelő instrukciókkal a szoptatással és a gyerek ápolásával kapcsolatban. No ezek a szabályok azok, amelyek kiverték néhány anyukánál a biztosítékot.
Természetes, hogy a gyerekek tizenéves koruk körül elkezdenek érdeklődni a randizás, a szerelem, a szex iránt. A legtöbb fiataloknak szóló könyv, film és sorozat a tinédzserkapcsolatok romantikus vonatkozásaira fekteti a hangsúlyt, emiatt pedig hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, ami a rózsaszín buborékon túl van.
Elméletben rengeteg módszerünk van szülőként arra, hogy fegyelmezzük, rendre és tisztelettudásra neveljük a gyerekünket. Kár, hogy ezek közül csak kevés működik a valóságban. A régi, megfélemlítésen alapuló szigort jobb, ha elfelejtjük – sokkal hatékonyabb praktikákat mutatunk!
Minden gyerek szeret eljátszani a gondolattal, mi történne, ha egy napra ő lehetne a főnök, és mindenkinek azt kéne csinálnia, amit ő kitalált. Biztos nem lenne aznap iskola, és a napi édességadag is az egekbe szökne. És bizony a történelemben több alkalommal is előfordult, hogy egészen fiatal gyerekek kerültek olyan helyzetbe, amikor nem egy napig, de hosszú évtizedekre határozták meg, hogyan működjön egy egész ország.
Az elmúlt hetek egyik legfelkapottabb közéleti témája a Meseország mindenkié című mesekönyv fogadtatása volt. A témáról mindenkinek volt véleménye, a vita pedig egy idő után messze túlmutatott az eredetileg 1500 példányban nyomtatott gyűjteményes köteten.
A legtöbb felnőtt azt gondolja, hogy a gyerekeknek a szüleik és más felnőttek utasításait követve kell megtanulnia a tiszteletet: ők úgy gondolják, hogy a jó gyerek megtanulja elnyomni a vágyait és az impulzusait. Ezzel szemben sokan vannak, akik szerint megfelelő támogatással a gyerek megtanul külső kényszerítés nélkül beilleszkedni a közösségbe.
A gyerekek különösen érzékenyen reagálhatnak arra, ha egy barátjuk felidegesíti őket vagy másokat bánt meg. Abban azonban, hogy ők maguk miként válhatnak minél megértőbb, együttérzőbb, megbízhatóbb pajtássá – és felnőtté –, valamennyiüknek útmutatásra van szüksége. Ebben segítenek a pszichológus tanácsai.
A legtöbb szülő tettei azon alapulnak, hogy jót szeretnének a gyereküknek, és szeretnék megkímélni a kellemetlenségektől. Vannak azonban olyan jó szándékkal elkövetett dolgok, amelyek inkább többet ártanak, mint használnak.
Vendégszerzőnk megoldásfókuszú pszichológus, aki egy meglepően eredményes módszerről ír, amivel elsősorban az iskolában megjelenő problémákat – nehezen kezelhető gyerekek, problémás osztályok, sőt iskolai bántalmazás – lehet könnyen és eredményesen kezelni.
A névválasztás az első olyan tevékenységünk (leendő) szülőként, ami hatással lesz a gyerek életére, szóval nem érdemes elbagatellizálni vagy elviccelni.
Azok a gyerekek, akik időben találkoznak könyvekkel, akár csak úgy, hogy a képeket nézegetik, akár úgy, hogy mesét hallgatnak, szívesebben olvasnak majd, és ez az iskolai teljesítményükön is meglátszik később. Akiknél gyermekkorban kimaradnak a könyvek, nagyobb valószínűséggel kapnak már az első iskolai időszakban rossz visszajelzéseket, így kevésbé lesznek motiváltak. Na de mit tehetünk értük akkor, amikor még egészen kicsik?
Mindannyian a legjobbat szeretnénk a gyerekeinknek. Ha eltöri a karját, ha belázasodik, rögtön tudjuk, hogy mi a teendő. Egy szorongó, depressziós gyerek esetén azonban gyakran tanácstalan a szülő.
Nem kell drámát csinálni abból, ha a barátok miatt egyre jobban kiszorul gyereke életéből. Szakértőnk elmagyarázza, hogyan kezelheti ezt a helyzetet.
Az igazán jó mese nem csak a gyerekeké. A jelképekkel teli mesevilágba kicsiknek és nagyoknak is jólesik befeledkezni: a hősök élettörténeteiben akkor is magunkra ismerünk, ha a mesék szokásos közegei, a falu, a királyság és az Óperencián túli világ nem is a mindennapjaink részei.
Tűzzel-vassal óvod a gyereket attól, hogy az édességipar karmai közé kerüljön? Vagy jóval megengedőbb vagy, és úgy gondolod, egy kis nass még nem ártott meg senkinek? Vagy esetleg az a fajta szülő vagy, aki szigorúan csak fektetés után esik neki egy nagy üveg nutellának?
Az iskolabezárásokkal nemcsak a matematika- és az irodalomórák maradnak el, de a mindennapos testnevelés is. A bezártság miatt sokkal kevesebb szabadtéri programot szervezhetünk, és ki tudja még, mit hoz a jövő. A gyerekeink pedig elpuhulnak… legalábbis ha hagyjuk.
Anya, mikor lesz vége a járványnak? Meddig járunk iskolába? Apa, tényleg elköltözünk, ha elveszíted a munkádat? Betegség, élet, halál, tragédiák: a gyerekek mostanában többet kérdeznek ezekben a témákban, mint valaha.
Nincs mit szépíteni, a stressz az életünk szerves része. Amikor olyan helyzetben találjuk magunkat, amit első ránézésre képtelenek vagyunk megoldani, ráadásul a veszteség lehetősége is benne van a pakliban – mint például a koronavírus-járvány idején –, akkor ez fokozottan igaz.
Horváth Lili színésznőt nem kell külön bemutatnunk: Tordai Teri színművésznő lánya saját jogán is kiváló, Jászai Mari-díjas színésznővé vált. Most egy olyan darabban játszik Gergye Krisztián rendezésében, amelyik nagyon fontos kérdéseket tesz fel a nézőknek anyaságról, életről, kreativitásról, szabadságról, érvényesülésről.
Akár fiúról, akár lányról van szó, legyen konfliktuskerülő vagy épp vezéregyéniség, bármelyik gyerekkel előfordulhat, hogy fizikai bántalmazást szenved el társaitól. Szülőként igen nehéz helyzetbe kerülünk: visszaüssön, vagy ne üssön vissza?
Régóta foglalkoztatja a tudományt és magukat az örökbe fogadó szülőket is az a kérdés, hogy a környezet vagy a gének szerepe esik-e nagyobb súllyal a latba az adoptált gyerekek fejlődésében. A magatartás-genetika is ezt vizsgálja, és érdekes megfigyeléseket tesz – az örökbe fogadó szülőkkel együtt.
Szeretetteljes családi légkör, minőségi oktatás, egészséges ételek, testmozgás, pihenés. Csupa olyan dolog, amire a gyerekünk jóllétéhez szükséges alapvető feltételként tekintünk. És mi van az alkotással? Segíthet-e testileg-lelkileg jól lenni a kreatív tevékenység? Igaz, hogy akár a későbbi társadalmi beválásban is nagy szerepe lehet annak, hogy gyerekként lehetőségünk van-e rendszeresen elmélyült alkotótevékenységet folytatni?
A legtöbb iskolás korú gyerek rajong az állatokért, és szívesen olvas róluk szóló történeteket, nézeget aranyos képeket. Észszerű döntésnek tűnik környezet és állatvilág tematikájú könyvet nyomni a kezébe, ám nem mindegyik képviseli azt a minőséget, amit elvárunk.
Ha kamaszok kerülnek szóba, a bulizás, a szenvedélybetegségek, a nevelési nehézségek vagy a botrányos öltözködés jutnak eszünkbe, pedig rengeteg olyan fiatal él itthon és külföldön egyaránt, aki már kamaszkorában előrevitte a világot – gondoljunk csak Greta Thunbergre. De rajta kívül is voltak és vannak tinik, akik zsenge koruk ellenére kiválóan helytálltak az élet színpadán.
És ha igen, hova tűnik ez a rengeteg csont, mire felnőnek? És egyáltalán: mi volt a természet oka arra, hogy eleinte több csontot kapjunk, később pedig elvegye tőlünk közel a harmadát annak, ami van?
