A babahordozás ma már a babakocsi alternatívája lehet

Friss anyukaként számos nehézséggel szembesülünk a kis jövevény érkezésekor. Ezek egyike a baba szállításának megoldása, a másik pedig az, hogyan nyugtassuk meg a babát, ha sír. A két dolog összefügg, hiszen a síró bébit vagy ölbe vevéssel, vagy tologatással, ringatással tudjuk leginkább megnyugtatni – persze a szoptatáson kívül. Ma már számos megoldás áll a szülők rendelkezésére, az autós hordozóktól kezdve a több százezres babakocsikon át az újfajta hordozóeszközökig. Ez utóbbiakat szeretném részletesebben bemutatni.

A hordozás egyidős az az emberiséggel. Már a főemlősök kölykei is hordozottak – avat be az állatvilágig visszanyúló előzményekbe Szabadkai Kriszta hordozási tanácsadó. A majomgyerekek viszonylag fejletten születnek, képesek járni, fogni, így anyjuk szőrébe csimpaszkodni is. Az embergyerek viszont magatehetetlenül és mozgásképtelenül, tulajdonképpen nagyon éretlenül jön a világra. Még évekig a gondozóira van utalva, és bár az anyaméhen kívül van, de még mindig szimbiotikus kapcsolatban az anyával – ez az úgynevezett „negyedik trimeszter” időszaka.

Előember őseink folyamatosan vándoroltak, bejárták a kontinenseket, a járásképtelen utódok pedig nagy evolúciós hátrányt jelentettek számukra – hiszen csupasz szüleikbe már nem tudtak belekapaszkodni, a kézben hordozás pedig jelentős pluszenergiát emészt fel. Valószínűleg véletlenül találták fel a később evolúciós előnyt jelentő hordozóeszközök készítését, amelyek általában egyszerű, könnyen beszerezhető anyagokból, növényi rostokból és állatbőrökből készültek, vagy egyszerű szőttesek voltak. Ilyesmiket használnak manapság is a természeti népeknél, például a busmanoknál, az amazóniai bennszülötteknél vagy az inuitoknál – ismerteti dr. Rosie Knowles hiánypótló, tavaly magyarul is megjelent könyve, a Miért fontos a babahordozás?

Az afrikai kontinensen mindig is népszerű volt és maradt a kendőben hordozás: egy anekdota szerint a kenyai fővárosban alig sikerült babakocsikat értékesíteni, mert az afrikai nők egyszerűen nem értették, mire jó ez az eszköz: sokkal egyszerűbbnek tartják a babájukat egy kendőben magukra kötve szállítani.

Ő valószínűleg nem érti, hogy mire is kéne a babakocsi
Ő valószínűleg nem érti, hogy mire is kéne a babakocsiFotó: Bartosz Hadyniak / Getty Images Hungary

Elsők között a régi-új hordozókendőket kell említeni, amelyek, mint fentebb láttuk, egyáltalán nem új találmányok. A kendő lehet rugalmas vagy szövött anyagú, karikával ellátott, vagy egy egyszerű, nagyjából 5 méter hosszú anyagdarab. Ezek gondosan elkészített szőttesek, amelyekből egy-egy szebb példány húszezer forintnál kezdődik. A rugalmas kendők felvétele egyszerűbb, mint a szövötteké, de nagyobb súlyú babát már nem tartanak meg. Ázsiai eredetűek az úgynevezett mei tai-ok – ezek tulajdonképpen négyszögletes anyagdarabok négy megköthető szárral. A legegyszerűbb a dolgunk az úgynevezett csatos hordozókkal, ahol a derékpántot csattal rögzítjük, a vállpánt pedig olyan, mint a hátizsákoké: csak belebújunk és feszesre húzzuk a csattal. Ezek a hátizsákszerű eszközök léteznek félig kötős vagy tépőzáras változatban is, és vannak kendőből varrottak is. Szinte mindegyik eszközzel lehet elöl, csípőn és háton is hordozni – kivéve a rugalmas kendőt, mert ezt nem lehet eléggé megfeszíteni.

A modern hordozás szabályai

Ami a felvételt illeti, a kendők megkötése és szorosra húzása némi jártasságot igényel, a csatosoknál pedig a hátulra tevés szokott gondot okozni. Ilyen esetben az úgynevezett hordozási tanácsadókhoz vagy a ma már országszerte működő hordozós klubokhoz fordulhatunk. Egyébként sem árt vásárlás előtt a személyes próba, hiszen egy-egy ilyen eszköz ára igencsak borsosnak tűnhet. A magyar márkák 25-30 ezer forint között kínálják a csatos hordozókat, míg ugyanezekért a külföldiek esetében már 50 ezer forintot is elkérhetnek. Ugyanakkor, ha a babakocsi alternatívájaként tekintünk rájuk, valamint arra gondolunk, hogy esetleg két-három gyereket is kiszolgálhatnak, akkor már nem is tűnnek olyan rossz befektetésnek. A hordozós klubokban jelképes díj fejében pár hétre kikölcsönözhetjük az adott eszközt, a tanfolyamon képzett tanácsadóktól személyes segítséget, kötésjavítást, útmutatásokat kaphatunk. Persze sok mindent megtalálhatunk ma már a neten is – oktatóvideók formájában például –, de nekem sokat segítettek ezek a klubalkalmak és a tanácsadók segítőkészsége. Nem utolsósorban pedig hasonló helyzetű anyukákkal is találkozhatunk és tapasztalatot cserélhetünk a klubban, miközben a picik egymással játszanak.

Mint az anyaméhben
Mint az anyaméhbenFotó: Halfpoint / Getty Images Hungary

Ma már kicsit mást gondolunk a helyes hordozásról, mint a nyolcvanas években, amikor még mindenki az úgynevezett kengurukban hordozott. A hordozás 5 mai alapszabálya dr. Rosie Knowles szerint: 1-2. a baba legyen mindig látható és szoros közelségben; 2. legyen elég közel ahhoz, hogy megpuszilhassuk; 3. az álla és a mellkasa közt legyen kétujjnyi távolság; 4. a háta legyen jól megtámasztva. A régi kenguruk háta merev, a terpeszük pedig szűk volt, ezt ma már nem tartják megfelelőnek. Fontosnak tartják viszont a gerinc pontról pontra való megtámasztását, valamint azt, hogy természetes C vagy J alakot vegyen fel a baba háta a hordozóban – hasonlóan az anyaméhben elfoglalt helyzetéhez. A terpesz-guggoló tartás megőrzése hordozás közben szintén újabb elvárás; a régi kengurukban sokkal inkább csak lógtak a babák. A fejet és a gerincet jól meg kell támasztani, a baba fejének pedig mindig ki kell látszania a hordozóból, ezzel biztosítva a szabad légutakat és elkerülve a fulladás veszélyét. A kifelé hordozást ma már nem tartják helyesnek, mivel úgy vélik, a babát túl sok ijesztő inger érheti, és a külvilág zajai elől nem tud az anyjához bújni – bár azt dr. Knowles is elismeri, hogy a babák sokszor szeretnek nézelődni.

Melyek a javasolt hordozók?

Ezzel kapcsolatban van némi vita az egyes hordozós iskolák között. A szigorúbb irányzat véleménye szerint egészen az ülni tudásig csak a kendő megfelelő hordozóeszköz a picik számára, mivel csak ez képes a gerincet az elvárt módon, pontról pontra megtámasztani – de mivel elég bonyolult fel- és levenni és jól megkötni őket, mások megengedőbbek. Több hordozási tanácsadó ismerősöm is úgy véli, hogy mivel nincs igazán tudományos bizonyíték arra, hogy a kenguru káros lenne és csípőficamra hajlamosítana, nyugodtan hordozzunk abban, ami nekünk kényelmes. Az elharapódzni látszó vita a kenguru vagy a csatos hordozó hívei között késhegyre menő kommentháborúkat szokott elindítani az anyukák között az egyes közösségi oldalakon, pedig valójában nem sok értelme van: sokan a mai csatos hordozókat is kenguruként emlegetik, és mivel a hagyományos kenguruk is folyamatosan fejlődnek – a terpeszüket szélesítik, a hátuk sem olyan merev már –, néha már elég nehéz megkülönböztetni a klasszikus kengurut a modernebb változattól. Arról nem is szólva, hogy jól bele lehet taposni a másikba, ha azzal vádoljuk, hogy ártani akar a gyerekének.

5 szabályt kell figyelembe venni
5 szabályt kell figyelembe venniFotó: WIN-Initiative / Getty Images Hungary

Dr. Rosie Knowles már idézett könyve hosszan sorolja, milyen előnyökkel jár a hordozás: a szoros testkontaktusban tartott baba nagyobb valószínűséggel lesz biztosan kötődő gyerek, majd kiegyensúlyozott felnőtt, így a társadalomnak is nagy szolgálatot tehetünk azzal, ha sokat hordozunk. A baba légzését, alvását, szívritmusát, testhőmérsékletét mind-mind jótékonyan befolyásolja az anya közelsége, és az igény szerinti szoptatást is elősegíti – bizonyítja ezt sok élettani vizsgálat, de az anyukák saját tapasztalata is. A mozgásunktól, testmelegünktől a baba sokkal könnyebben elalszik, megnyugszik – a hordozó tehát remek altatóeszköz is. A szülők örömérzetét is növeli a szoros kontaktus a babával: tudományosan bizonyított tény, hogy oxitocin szabadul fel, ha egy kisbabát magunkhoz ölelünk. Mivel hordozva a baba jelzéseit sokkal hamarabb észrevesszük és nem kell a sírásig eljutniuk, a szülők önbizalma is nőhet, hiszen kompetensebb szülőknek tarthatják magukat – ez akár a gyermekágyi depresszió csökkentésében is szerepet játszhat.

A hordozással felszabadul mind a két kezünk, nyugodtan házimunkázhatunk vagy foghatjuk a nagyobb gyerek kezét, azaz az életünket megkönnyítő lehetőségként is felfoghatjuk. Nem kell a rossz minőségű, hepehupás járdákkal, útpadkákkal, esetlegesen a meredek utakkal sem bajlódnunk, mint a babakocsinál. Be kell vallanom, nekem két gyerek után sem sikerült teljesen elsajátítanom a babakocsi tolásának művészetét, valamint azon a dilemmán sem sikerült felülemelkednem, hogy ha egy babakocsinak nagyobb a kereke és ezért nem akad el minden göröngyön, iszonyú nehéz, összecsukhatatlan és autóban szállíthatatlan darab lesz, amit hosszabb távon használni lehetetlenség. Nekem autósként tökéletesen bevált a hordozó, még az egyszerűbben felcsatolható csípőülőke sem tudta kiütni a helyéről, ami – tapasztalataim szerint – a gyerek kényelmes cipelésének problémáját nem oldja meg még rövid távon sem.

Van, aki kimaxolja a hordozást - ezt erővel is bírni kell
Van, aki kimaxolja a hordozást - ezt erővel is bírni kellFotó: Halfpoint / Getty Images Hungary

Azért lássunk pár tényt az árnyoldalról is. Még Rosie Knowles is elismeri, hogy nem minden baba szereti, ha hordozzák, és bizony van, aki sír a hordozóban és nem fogadja el ezt a módszert. Emiatt senkinek sem kellene rosszul éreznie magát, ugyanúgy nem, ahogy a már néha túlzásba vitt szoptatási elvárások esetében sem. A másik szempont a súly. Nyilván ha egy nagyobb babát akár háton vagy elöl is viszünk, fél napon át hordozni biztosan nem szolgál sem a gerincünk, sem a gátunk egészségére. Dr. Knowles ugyan hosszan érvel amellett, hogy igazából csak a modern ember elpuhultságáról van szó, hiszen régen az anyák sokkal nagyobb terheket is könnyedén elcipeltek, mára viszont a csontjaink és ízületeink az ülő életmód miatt elszoktak a nagyobb terheléstől – de ezzel a gyógytornászok aligha értenének egyet. A hordozási tanácsadók is hangsúlyozzák a gyermekágy fontosságát, azaz az első hat hétben csak módjával, de leginkább egyáltalán ne hordozzunk – főleg császármetszés után. De erre is igaz az aranyszabály: mindenki maga érzi, mi esik jól neki, mikor kényelmetlen vagy fájdalmas egy-egy mozdulat a szülés után.

Egy másik kritika szerint szerint a baba mozgásfejlődését hátráltja, ha sokat van az anyjára kötözve. Ezt semmi sem igazolja, sőt az egyensúlyérzéket, az izomtónust is fejlesztik azok az ingerek, amelyek a babát a hordozóban érik, hiszen együtt mozog az anyukájával. Ma már a hordozós tornának több irányzata van: latin tánc ihlette maminbaba, kangatréning, sőt népszerű a baby on bike, a spinning babával végezhető változata is.

Az utolsó kifogás az elkényeztetéssel kapcsolatos. Sokan talán úgy vélik, hogy a sokat hordozott baba önállótlanná válik, és csak később fog leválni a szüleiről. A mai nevelési irányzatok, mint például a kötődő nevelés elmélete, viszont nagyon is bátorítják a gyermek testközelben tartását, mivel így a szükségleteikre szinte azonnal reagálni tudunk. Az irányzat kidolgozói, Mary Ainsworth és William Sears vallják, hogy a gyereket nem külsőleg elvárt szabályok és napirend szerint, hanem válaszkészen, annak igényeire reagálva kell(ene) nevelnünk. Emellett már John Bowlby kutatásai bebizonyították a kötődés fontosságát, és azt, hogy egy gyereket nem lehet elkényeztetni azzal, ha gyakran ölbe, kézbe vesszük, ha figyelünk rá és azonnal reagálunk a jelzéseire. Sőt, ez az egyedüli módja annak, hogy kiegyensúlyozott és sikeres felnőttet neveljünk belőle.

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.