Egy jó napirend folyamatos és állandó – írja a szakirodalom, azonban a legtöbb család életében éppen a változás az, ami folyamatos. A hétvégéink eltérnek a hétköznapjainktól, sokszor történik váratlan esemény, és a csecsemőnk is olyan sebességben fejlődik az első évek során, ami gyakorta kívánja meg a már kialakult napirend módosítását. A változás pedig általában megviseli a gyerekeket – kivéve, ha tudjuk, mire kell odafigyelnünk!
A csapból is az folyik, hogy mennyire fontos a gyerekek egészséges fejlődésének szempontjából a megfelelő napirend. A szakirodalom a folyamatosságra és a rugalmasságra esküszik, ez a két fogalom azonban korántsem értelmezhető mindig egyértelműen. Idő szerinti pontosságra kellene törekednünk, vagy épphogy a gyerek feltételezett igényeihez alkalmazkodjunk? A hétvégéken se merjünk elszakadni a napirendtől, vagy egy kis változatosság a gyereknek is jót tesz? A válasz nem mindig egyszerű. Ha pedig körbenézünk, milyen minták vesznek körül minket a környező családokban, általában mindenre látunk példát. Nem vagyunk kisegítve. Ahhoz, hogy valóban magabiztosak lehessünk a saját gyerekünk helyes napirendjének kialakításában, tisztában kell lennünk azzal, hogy is mit ad egy jó napirend a gyereknek.
Szerzőnkről
Tarkovács Cecilia szülő-gyerek coach, a kisgyermekkori fejlődés és nevelés elkötelezett szakértője. Több mint ötéves kisgyermeknevelői (bölcsődei) tapasztalata terelte a szülők célzottabb támogatásának irányába, majd saját praxisának megalapítására.
Szülőnek lenni állandó változást jelent, amivel nem mindig könnyű egyedül megbirkózni. Szülő-gyerek coachként célja támaszt nyújtani mindazoknak, akiknek küzdelmük, nehézségük vagy csak kérdésük adódik a gyereknevelés és a családi hétköznapok kérdéskörében.
Utódaink úgy jönnek a világra, hogy ki vannak szolgáltatva a környezetüknek. Még nem értik a belső és külső történéseket, nem tudják egyértelműen kommunikálni a gondjaikat, nem képesek ellátni magukat, és végképp nem tudnak tájékozódni az időben. Számukra a környezet kiszámíthatatlan, azaz bizonytalanságot és bizalmatlanságot kelt, a megfelelő fejlődéshez márpedig biztonságérzetre van szükségük. Bizonyára mi is kisebb-nagyobb mértékben megtapasztaltuk már a saját bőrünkön, milyen, amikor nem tudjuk, mire számítsunk. Frusztráltak leszünk tőle, és ez a gyerekek esetében sincs másképp. A híres gyereknevelési könyvek által agyonhangoztatott témakörök, mint a következetesség, a gyermekközpontú kommunikáció, az állandó napirend, az altatási rutinok mind a kiszámítható és biztonságos környezet megteremtésében játszanak szerepet. Ezek segítik a kicsiket abban, hogy tudják, mire számítsanak, s azokhoz minél hamarabb és minél könnyedebben alkalmazkodni tudjanak. A kiszámíthatóság ellensúlyozza a kiszolgáltatottságot, és ezért mi felelünk. A szülők által kialakított szokások és kommunikáció által tanulják meg, hogy mikor van nappal, és mikor éjjel; hogy mikor eszünk, és mikor játszunk; vagy hogy mikor hagy el minket anya/apa, és mikor várhatjuk őket vissza. A napirend egyik elsődleges szerepe, hogy időben támpontot adjon a gyereknek, s ezzel lelki nyugalmat, biztonságot teremtsen a számára.
A napirend változhat, de a rituálénak nem kell változnia
A hirtelen és váratlan események negatívan hatnak a gyerekekre, éppen a fentebb említett okokból kifolyólag. Amikor tehát napirendet alakítunk ki, fontos, hogy időt szánjunk a rákészülésekre is. Az egyes tevékenységeket (alvást, evést, öltözést, stb.) megelőző szertartások és rituálék nagyon hasznosak lehetnek, hiszen időben irányt mutatnak, s közben mégis időt engednek a gyereknek a ráhangolódásra. Ennek a legnagyobb haszna általában az étkezésekkor és az altatásokkor mutatkozik meg, amikor a kicsik – még a világ iránti túlzott kíváncsiságukból fakadóan – amúgy is nehezen törődnek bele az elcsendesedésbe és a nyugton levésbe. Az alvást megelőző szertartások, mint például a függöny behúzása, a suttogás, a félhomályban történő pelenkacsere, a halk énekelgetésünk és az összebújásunk viszont – ha megtartjuk a rituálé állandó sorrendjét – sokat könnyít a helyzeten. A kis szertartásjellegű rákészülésekben a gyerek is együttműködő, mert aktív részese lehet a folyamatnak, ugyanakkor a megszokás és kiszámíthatóság következtében meg is barátkozik a pihenőidővel. Ez működik minden más napirendi pontnál is, mert a gyerek tudja, hogy mire számítson. Nekünk csak az a teendőnk, hogy következetesek legyünk, s kevésbé egy meghatározott időpontra, mint inkább mindig a dolgok egymásutániságának megtartására fókuszáljunk.
A szülők következetessége érthető módon tehát fontos a gyerekek számára, de akkor miként is kellene értelmeznünk a rugalmasságot? A hétvégéink többnyire eltérnek a hétköznapjainktól, ráadásul a csecsemőink is olyan sebességgel fejlődnek az első évek során, ami gyakorta megkívánja a már kialakult napirend módosítását. A nappalok egyre aktívabbá válnak, az éjszakák pedig jó esetben egyre nyugodtabbá. A mi rugalmasságunk szükséges ahhoz, hogy ezeket a változásokat megfelelően le tudjuk követni, megtartva közben a gyerek számára a biztonságérzetet. A napirendi pontokhoz kapcsolódó szertartások és rituálék ebben segíthetnek nekünk. A kommunikációnk, a közös játékpakolás, asztalterítés, szalvétahajtogatás, ruhaválasztás, vagy bármilyen egyéb, a gyerek szintjének megfelelő tevékenység segíthet a gyerek számára átvészelni a változások okozta diszkomfortérzést. Ezek a kialakult szokások teremtik meg a valamelyest váratlan helyzetek kiszámíthatóságát. Akár vendégségben vagyunk, akár elcsúsztunk egy kicsit az időben, vagy anya/apa helyett más végzi az altatást, az ismert szertartások oldják a gyerek belső feszültségét, és segítenek neki alkalmazkodni a körülményekhez. A szokások megnyugtatják, eligazítják őt az időben.
Amikor valami zavart okoz a család életében, és a gyerek viselkedése megváltozik (feszültebb, fáradtabb, rosszabbul alszik, stb.), az első és legfontosabb, hogy a napirendet ellenőrizzük. Mennyire kiszámítható a számára? Mennyire alkalmazkodik a jelenlegi szükségleteihez? Mennyi új, esetleg váratlan inger éri a környezetéből? A közös rituálék kialakítása mindig kapaszkodót jelent a gyerek számára, és ez megadja a biztonságérzetet a bizonytalanságban is. Ha erre szülőként odafigyelünk és időt szánunk, azzal egyfelől fejlesztjük a gyerekeink alkalmazkodóképességét, másrészt megkönnyítjük nemcsak az ő, de a saját életünket is. Ez pedig hosszú távon minden befektetett energiát megér.
