Minden gyerek hazudik, ráadásul okkal. Szülőként a legfontosabb dolgunk rájönni, hogy mi áll a hazugság hátterében, a büntetés ugyanis sok esetben csak még több hazugsághoz vezet.
Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, ha hazugságon kapod a gyereket. Ez a fejlődés természetes része, hiszen keresi a határokat a valóság és a fantázia között, és megpróbálja megvédeni magát a tettei következményeitől. Általában a következő három ok közül valamelyik áll a háttérben.
#1 A fantáziájukat használják
Neked is mesélte már a gyereked, hogy milyen volt, amikor egy egyszarvú hátán lovagolt? Esetleg beszélgettetek már arról, hogy megsértődtek rá a plüssállatai? Vagy ragaszkodott már ahhoz, hogy egy szörny csinált rendetlenséget a szobájában?
A gyerekek fantáziája határtalan, és van, amikor úgy beszélnek ezekről a dolgokról, mintha valóságosak lennének. Ilyenkor tedd fel a kérdést: valóban ez történt, vagy csak szeretnéd, ha ez történne? Az ítélkezés nélküli reakció arra ösztönzi a gyerekeket, hogy elismerjék a füllentést. Ne azt erősítsd benne, hogy rossz, ha a fantáziáját használja, ehelyett segítsd abban, hogy felismerje a valóság és a kitaláció közötti különbséget. Szuper, ha hasonló történeteket mesél, de jó, ha például így kezdi: tudod, mire vágyom nagyon?
#2 El akarják kerülni a következményeket
Volt már, hogy a gyerek a szája sarkán maradt csokikrém ellenére váltig állította, hogy nem evett a sütiből? Hasonlóan ahhoz, ahogy a felnőttek hazudhatnak, hogy elkerüljék a konfliktust a főnökükkel, a gyerekek is gyakran hazudnak annak érdekében, hogy elkerüljék tettük negatív következményeit.
Amikor hazugságon kapod a gyereket, adj neki esélyt, hogy elmondhassa az igazságot. Van, hogy reflexszerűen füllentenek valamit, amikor attól félnek, hogy bajuk lesz. Adj neki pár percet arra, hogy végiggondolja a választ, kapjon lehetőséget az őszinteségre. Ha elmondja, hogy mi történt valójában, értékeld az őszinteségét, hiszen nem volt könnyű elmondania az igazságot. Ha pedig úgy veszed észre, hogy gyakran hazudik amiatt, hogy ne kerüljön bajba, gondold át a fegyelmezési módszereidet.
#3 Meg akarnak felelni
A gyerekek sokszor azért hazudnak, mert le akarnak nyűgözni valakit. Elmesélik a barátaiknak, hogy új rollert kaptak, otthon pedig, hogy az övék lett a legjobb matekdoga – még akkor is, ha ez nem igaz.
Az igazság eltúlzását gyakran saját bizonytalanságuk elfedésére használják. Annak érdekében, hogy megfeleljenek a társaiknak, a gyerekek hajlamosak kitalálni a barátaikéhoz hasonló élményeket, történeteket. Ilyenkor érdemes megvizsgálni a gyerek önbecsülését, ha pedig a hazugságok önbizalomhiányból erednek, dolgozzatok rajta. Beszéljétek át, hogy milyen következményei lehetnek a hazugságoknak, és keressetek lehetőséget arra, hogy a gyerek őszinte kapcsolatot tudjon kialakítani a társaival.
Az elért eredmények helyett dicsérd az erőfeszítéseit. Ne az számítson, hogy ő rúgja a legtöbb gólt a meccsen, hanem az, hogy keményen dolgozott. Erősítsd meg benne, hogy nem kell a legjobbnak lennie ahhoz, hogy elfogadja őt a környezete.
Így reagálj
Teljesen rendben van, ha a hazugságoknak vannak negatív következményei, de emellett helyezzetek nagyobb hangsúlyt az őszinteség fontosságára is. Ha otthon az a szabály, hogy mindig igazat mondtok egymásnak, a gyerek nagyobb valószínűséggel fogja tartani magát ehhez más környezetben is. És végül: mutass jó példát. Ne csak akkor legyél őszinte, amikor egymással beszélgettek, de akkor is, amikor a mozi kasszájában megkérdezik, hogy hány éves a gyerek.
