Füllentettél már olyat, ami kimentett egy helyzetből? Esetleg olyat, amit még most is cikinek tartasz, de egyszerűen nem volt jobb ötleted abban a pillanatban, amikor megtetted? És olyat, amire, míg élsz, emlékezni fogsz?
Minden emberben ott a hazugság – lássuk be, sokszor igen hasznos – képessége, és aki azt állítja, hogy soha nem szokott lódítani, valószínűleg éppen ezzel a kijelentéssel cáfol önmagára. A kisebb füllentések, az igazság nem teljes körű kibontása és a méretes, árulásnak is beillő hazugságok a mindennapi és a közélet részei, ezért nem árt résen lenni.
Sokszor lehet azt hallani, hogy mindenki hazudik. Ez talán igaz is. Olyan kutatási eredmény is van, hogy „az emberek átlagosan két hazugságot mondanak egy nap”. A statisztikák azonban néha elfedik az igazságot (akár hazudhatnak is). Erre derült fény több újabb kutatásban is.
Egy gyereknél is a hazugságnak általában oka van, szülőként a legfontosabb dolgunk, hogy ezt kiderítsük. A büntetés ugyanis csak újabb hazugságokhoz vezethet.
Tesztekkel bizonyították a pszichológusok, hogy a jobb memóriával bíró gyerekek ügyesebben füllentenek, mint kevésbé jó képességű társaik.
Azok, akik hajlamosak elferdíteni az igazságot, sorozatos füllentéseik miatt idővel érzéketlenné válnak saját hazugságaikra.
