Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egressy Mátyás eltűnése sok kamaszt nevelő szülőben aggodalmakat ébresztett: vajon mit tehetnek annak érdekében, hogy gyermeküket megóvják az éjszakában? A bűnmegelőzési szakértő szerint a tiltás biztosan vakvágány, az alapokat pedig már kisgyerekkorban le kell tenni.
Talán soha nem derül ki, pontosan mi történt a végzős gimnazista fiatalemberrel, aki bulizni indult a budapesti éjszakába, de már nem tért haza. Szülők tömegének szorulhatott össze a gyomra, amikor a legkülönbözőbb feltételezések napvilágot láttak: az italába kerülhetett valami, zavart állapotban vélték látni sokan a főváros utcáin. A kamaszok szülei úgy érzik, valamit tenniük kellene – de mi legyen az? Dr. Molnár István Jenő bűnmegelőzési szakértőt, az Így védd meg a gyermeked című kötet szerzőjét kérdeztük a témában.
A frusztráció nem jó szülői tanácsadó
„Általában nem kifizetődő, ha a szülő frusztrációval közelít egy témához, ugyanígy az sem, ha tabusít valamit. A szülőknek nem szabad elfelejteniük, hogy ők is voltak fiatalok, amitől most meg akarják óvni a gyerekeiket, azt maguk is megcsinálták.
Ha ezt felidézik, megértik, hogy nem működik az elrettentés.
Ha behúzzuk a kéziféket, azzal ellenállást váltunk ki a fiatalból” – int óvva a szakértő attól, hogy tiltással reagáljon valaki az esetre.
A fiatalok természetes válaszreakciója egy ilyen esetre ugyanis az, hogy hasonló velük úgysem történhet meg.
„Elsősorban biológiai okokból kifolyólag lazában kezelik a döntéseket: agyunkban a döntésekért felelős prefrontális kéreg csak huszonéves korra fejlődik ki teljesen, ekkorra tényleg benő a fejünk lágya. Azzal nem érünk el sokat, ha intelmeket fogalmazunk meg” – taglalta Molnár István Jenő. A szülőknek ehelyett azt tanácsolja:
beszéljenek élményszerűen, kérdezzenek rá a gyerekeknél, miért mennek szívesen bulizni és akkor mit, hogyan szoktak csinálni.
Tiltás helyett párbeszéd kell
Hogy ilyen kérdésekre valós és őszinte válaszok érkezzenek, ahhoz egy hosszú folyamaton kell gyermekeddel végig menned. Ha a serdülő fél, hogy a szülei mit fognak szólni ehhez vagy ahhoz, értelmezhetetlen beszélgetések alakulhatnak ki a fenti kérdéseket követően, vagy nem is jön létre olyan helyzet, amelyben eljuthatnának eddig.
„Úgy kell a gyerekekkel kommunikálni, hogy bizalmi légkört teremtsünk, nyissunk feléjük. Ha Azahriah-t, Desh-t vagy Krúbit hallgatnak, ne azt kérdezzük, hogy mi ez a szar, hanem azt, hogy melyik a legjobb száma, és mi tetszik neki benne.
Ha Fortnite-ot játszanak, ne az legyen a reakció, hogy már megint ezzel a hülyeséggel foglalkozol, hanem kérdezzük meg, mit szeret a játékban, mit jelent a power up vagy mire jók a skinek.
Ha előkészítjük a terepet, akkor olyan kényesebb témákról is tudunk beszélgetni, mint a szex, a bulik vagy az alkohol, de ehhez elsődleges, hogy ne kinyilatkoztassunk, hanem megtudjuk, mi van a gyerek fejében” – fogalmaz a szakember.
A szülő legyen a segítség forrása
Egressy esete kapcsán is érdemes lehet rákérdezni, mit hallott arról, hogyan gondolkodik a témában, és ha eljut a beszélgetés addig, hogy mit lehet tenni, ha valaki bajba kerül az éjszakában, felvázolhatók megoldási módok. Megbeszélhetjük vele, hogy legyen mindig a zsebében pénz taxira, vagy hogy a társaságból egy ember mindig maradjon kicsit józanabb – ebben annak a megértése is ott van, hogy alkoholt fog fogyasztani.
„A tabusítás fölösleges, a gyerekek többsége úgyis megy a többiekkel. Az a fontos, hogy ha baj van, hívjon fel nyugodtan. Én azt szoktam mondani, és ezt írom a könyvemben is, hogy akkor leszek jó szülő, ha olyan bizalmi kapcsolatot alakítok ki a fiaimmal, hogy
ha rosszul lesznek egy fesztiválon, akkor nem azt mondják, hogy csak apámnak ne szóljatok, hanem azt, hogy hívjátok apámat!
Tiszteljük meg a gyereket azzal, hogy látjuk benne a felelősségtudatot is” – a szakértő szerint így lesz a legkisebb esély egy, a mostanihoz hasonló, sajnálatos esetre, bár fontosnak tartja kiemelni azt is: valójában nem tudjuk, pontosan mi történt azon az éjjelen.
A félelem sosem segít
Azzal kapcsolatban, hogy az utóbbi időkben valóban több-e az eltűnés – a budapesti fiatal után egy kórházban eltűnt, idősebb férfit is kerestek, majd legújabban egy kétgyerekes családapát -, kétféle magyarázati lehetőséget is említ Molnár István Jenő. Az egyik szerint lehetséges, hogy a médiafigyelem miatt többen választják azt az utat, amit az eset mögött látni vélnek. Erre kiváló példa az öngyilkosság, amellyel kapcsolatosan számos tanulmányban bizonyították, hogy a szuicid cselekmények száma trendszerűen képes növekedni, azaz, ha tudomást szerzünk arról, hogy néhányan voltak olyan „bátrak”, hogy így léptek ki szorult helyzetükből, akkor mások is könnyebben döntenek így. A másik – és jelen esetben a valószínűbb – magyarázat szerint ugyanakkor egyszerűen
kiélezettebb a figyelmünk, jobban észrevesszük az eltűnéseket, amire az algoritmusok működése még rá is segít.
„Ha mindebből azt értjük meg, hogy rosszabb lett a világ, és így megyünk oda a gyermekeinkhez, elvágjuk a velük való kommunikációt. A szubjektív biztonságérzet törékeny dolog, sokszor olyanok tartanak igazán egy bűncselekménytől, akiknek esélyük sincs arra, hogy az velük megtörténjen – például olyanok félnek a migránsoktól, akiknek a lakóhelyén egy sem fordult meg. Ez aláhúzza a felelősség kérdését bizonyos témákról folytatott kommunikációban” – vélekedik a szakértő.
A kamaszkorról Szél Dávid pszichológussal is beszélgettünk korábban.
