Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A kamaszok jelentős időt töltenek közösségi média böngészésével, és jellemzően inkább „belebotlanak” a hírekbe, mintsem szándékosan rájuk keresnének. Ez az a korosztály, melynél vagy ki sem alakult a hírfogyasztás kultúrája, vagy igen csekély a valóságban történő események iránti érdeklődés. Éppen ezért a serdülők vannak a leginkább kitéve a hamis információk és álhírek veszélyének.
A tapasztalatok szerint a 14 és 18 év közöttiek jóval több figyelmet szentelnek annak, hogy mit mondanak az influenszerek és a hírességek, mint annak, hogy mit írnak az újságírók. Ráadásul a kapott információk és a hírforrások megbízhatóságát sem mindig ellenőrzik. A mostani serdülő korosztály tagjai néhány éven belül választópolgárokká válnak, éppen ezért jelentős szerepük lesz a demokrácia, az ország sorsának alakításában. Ezért is fontos, hogy ki tudják szűrni a hamis információkat a hírfogyasztás során. Az ELTE PPK kutatói friss tanulmányukban azt vizsgálták, milyen tényezők segítik, illetve akadályozzák a tinédzsereket a hamis információk felismerésében. A kutatás eredményéről dr. Faragó Laurát, az ELTE Pszichológiai Intézet Szociálpszichológia Tanszékének oktatóját és kutatóját kérdeztük.
Az álhírek életkortól függetlenül óriási veszélyt jelentenek. Miért épp a kamaszokra gyakorolt hatását vizsgálták?
Egyrészről azért, mert a témában kevés kutatás foglalkozott eddig a serdülőkkel, ez a korosztály egy kifejezetten elhanyagolt szegmens volt, pedig egy általános problémával állunk szemben. A serdülő esete már csak azért is érdekes, mert ők azok, akikhez az idősebb generációk segítségért fordulnak a digitális nehézségek leküzdése érdekében, például azért, hogy segítsenek megtalálni a lementett képet vagy dokumentumokat a számítógépen. A serdülők ilyen szempontból egy kifejezetten kompetens generáció, azonban azt mutatják a kutatások, hogy a digitális írástudásuk nem tökéletes, vagyis nincs meg az a képességük, hogy az interneten terjedő információkat szűrni tudják annak ellenére, hogy általában ők segítik az idősebb generációkat, például a szülőket, a nagyszülőket. Esetünkben a vizsgálatba bevont fiatalok átlag életkora 16 és fél év volt.
A kutatás végeztével milyen eredményre jutottak? Mi lehet segítségükre a kamaszoknak abban, hogy különbséget tudjanak tenni az álhírek és a valódi információk között?
Esetükben is, ahogyan korábban már egy egyetemisták bevonásával elvégzett kutatás során is az analitikus gondolkodás kifejezetten fontosnak bizonyult abban, hogy a fiataloknak felismerjék és különbséget tudjanak tenni az álhír és a valódi hír között.
Milyen tényezők befolyásolhatják a középiskolások hírfogyasztási szokásait?
Kifejezetten sok tényezőt vizsgáltunk, megnéztük például a demográfiai tényezőket, az etnikai hovatartozást, a szocioökonómiai státuszt, vagyis, hogy a nemekhez való tartozás hogyan hat a tájékozódásra. Mindemellett alkalmaztuk a szociálpszichológiában mostanában új mérőeszközként használt bullshit iránti fogékonyságot is.
Ezt olyan beugratós mondatokkal mértük, amelyek igazán hangzatosak voltak, de valójában semmi értelmük nem volt.
Ilyen volt például az a kijelentés vagy idézet, hogy „A transzcendencia a kiválóság kapuja.” Ez igen magasztosan hangzik, de valójában egy értelmetlen mondat. A vizsgálatba bevont fiataloknak tíz ilyen és ehhez hasonló állítást kellett értékelniük, és eldönteniük, hogy van-e értelmük vagy sem.
Azok, akik ezeket felismerték, az álhíreket is jobban meg tudták különböztetni a valós hírektől.
Mértünk továbbá a fiatalok kognícióigényét is, ami arról adott képet, hogy mennyire szeretnek gondolkodni, gondolkodtató feladatokat megoldani a serdülők. Ez is egy olyan tényező, ami összefügg egyrészt az analitikus gondolkodással, másrészt pedig a bullshit iránti fogékonysággal. A kutatás során kiderült az is, hogy azok, akik a többségi társadalomhoz tartoznak szintén jobbak például az álhírek felismerésében. Sőt, minél magasabb volt a szülők iskolai végzettsége, és minél többgenerációs értelmiségi családból származik valaki, annál könnyebben fel tudja ismerni az álhíreket.
Mindemellett talán az egyik legfontosabb tényező a kognitív reflexió, ami azt mutatja meg, hogy mennyire motivált az analitikus gondolkodás használatára a serdülő. Ezt logikai feladatokra hasonlító feladványokkal mértük. Szerencsés felfedezésnek tartom, hogy az álhírek felismerésében az analitikus gondolkodásnak sokkal fontosabb szerepe van, mint a demográfiai mutatóknak. Ez azt jelenti, hogyha valaki valamelyik etnikai kisebbséghez tartozik, de egyébként analitikusan gondolkodik, az védőfaktort jelenthet. Ettől függetlenül egyáltalán nem mindegy, hogy valaki honnan jön, honnan származik.
A vizsgálat végeredményével, vagyis a fiatalok kognitív képességeivel összességében elégedettek lehetünk, vagy van aggódni valónk?
Véleményem szerint a helyzet reménykeltő, különösen akkor, ha motiválni tudjuk a fiatalokat arra, hogy használják az agyukat, és ne csak robotpilóta üzemmódban görgessék a hírfolyamokat, hanem valóban figyeljenek oda a hírekre. Tehát hogyha ezt az éberséget fel tudjuk bennük kelteni, akkor még a hátrányosabb demográfiai jellemzőkkel bíró fiatalok is felfigyelnek a különbségekre, és ki tudják szűrni az álhíreket. Mi alapvetően bizakodóak vagyunk, és egyértelműen látszik, hogy az álhírek felismerése azoknál a fiataloknál működik jól, akik ténylegesen gondolkodnak és motiváltak gondolkodni. Tehát most már az a fő kérdés, hogyan tudjuk a serdülőket motiválttá tenni. Ezen még dolgoznunk kell.
A mesterséges intelligenciával foglalkozó hazai szakemberek úgy vélik, az AI-t olyan irányba kell terelni, hogy a mi magyar gondolkodásmódunk szerint tudjon segítséget adni.
