Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Augusztus 19-én a Madách Imre Gimnázium honlapján megjelent a kiemelt hírek között egy közlemény az intézmény nevelőtestületének aláírásával arról, hogy nem korlátozzák a digitális eszközök használatát. 9 nappal később felmentették az igazgatót, Mészáros Csabát, aki a média felelősségét is hangsúlyozza az ügyben. Vélemény.
Mindössze 3 héttel egy egyébként rugalmasnak mondható oktatási rendelet megjelenését követően egy felmentett iskolaigazgatóért tüntettek. Nagy kérdés, hogy mégis mi vezetett el idáig, ki milyen szerepet játszott az eseménysor sajnálatos alakításában.
A „mobiltelefonok tiltásáról” szóló rendelet legfeljebb korlátozó
Augusztus 8-án jelent meg a Magyar Közlönyben a Kormány 245/2024. (VIII. 8.) Korm. rendelete. Tiltott és használatban korlátozott használatú tárgyakat különböztet meg a szöveg, a külön kiemelt mobiltelefonok az utóbbiba tartoznak, tehát nincsenek kitiltva az iskolából. A jelen helyzetben kiemelt fontossággal bíró 5.§ A tanuló részére a birtoklás és használat igazgató, valamint pedagógus általi engedélyezését taglalja. A szöveg szerint az engedélyezést az igazgató vagy a pedagógus végzi. Csupán annyi a kötelességük, hogy a tanulmányi rendszerben (KRÉTA) rögzítik, hogy mit, milyen használatra és meddig engedélyeznek. Utóbbi esetében egész tanévre is lehetőséget biztosít a rendelet.
A Madách-gimnázium nevelőtestülete által aláírt közlemény erre az 5.§-ra hivatkozva jelenti be a következő tanévre vonatkozó korlátozási protokollt. Ha elolvassuk a nevelőtestület egyetértésével megfogalmazott szöveget, az teljes mértékben jogkövető magatartást vetít előre, sőt,
garanciát is vállal, hogy a rendeletnek megfelelően helyi szinten hozott szabályozást szigorúan betartatja.
Különösen fontos, hogy mindezt úgy teszi, hogy a gyerekeket is a döntéseikért, tetteikért való felelősség vállalására sarkallja, kilátásba helyezve az adott esetben szükségszerű korlátozásokat.
A „mesteri rendelet”, amit maga a Madách kezdett a tiltás felé terelni
A tantestületi közlemény közepén ez a mondat szerepel:
Iskolánk pedagógiai célja a digitális kultúra helyes használatára való nevelés, nem pedig a tiltás.
A szülőket, diákokat megnyugtatni szándékozó üzenetben kiszólás jellege van a tiltás szónak, mintha a rendelet valós szándékát leleplező kritika hangján szólna, miközben a rendelet eredeti szellemében, annak rugalmasságát kihasználva foglal állást a korlátozás tekintetében.
Az utolsó igazgatói bejegyzésből az derül ki, hogy az államtitkárral való egyeztetés során a rendelet rugalmassága fogalmazódott meg tanulságként, hiszen "milyen mesteri a rendelet, hogy ezt is engedi".
Egyébként tényleg az... lehetne, ha nem kezdték volna tévesen körbemagyarázni minden oldalról. Eredeti, tiszta formájában a tantestületek munkáját tudta volna támogatni (védeni?), hogy az adott intézmény sajátosságainak megfelelően dönthessenek: ha kell, az eddigi gyakorlatnak és házirendnek megfelelően folytatják a munkát (hiszen a diákok ebben partnerek voltak eddig is), vagy különböző mértékű korlátozásokat vezetnek be (tehát definitíve nem tiltást). Ráadásul úgy, hogy minden egyes pedagógus szabadon dönthet. A rendelet ezt a fajta intézményi sokszínűséget irányozta elő elvileg.
Hogyan lett a Madách igazgatójából a tiltás ellen tiltakozó ellenálló?
És akkor jött augusztus 26-a, amikor a média az egy hete nyilvános közleményt felkapta. Az utolsó igazgatói bejegyzésben azt írja Mészáros Csaba:
Ha nincs a médiafelhajtás, nem mentettek volna fel.
Ha elolvassuk a 26-ai és 27-ei médiareakciókat, láthatjuk, nemcsak azzal volt a baj, hogy mekkora figyelmet kapott az ügy, hanem a megfogalmazással is: mindenhol az ellenállás szerepel kulcsszóként. Méghozzá „oldaltól” függetlenül.
Sokan meglepődnek, pedig gyakori forgatókönyv, hogy az ellenállóból mártír lesz. Akkor is, ha ezt a forgatókönyvet csak ráerőltették a főszereplőre. Ahogy ő maga rámutat utolsó igazgatói posztjában saját szakmai és emberi-érzelmi reakciójára reflektálva: „Ma csak én éreztem ezt.” Az események láncolatának következő, utólag logikus fejleményeként, augusztus 28-án a Belügyminisztérium az alábbi indoklással mentette fel a Madách-gimnázium igazgatóját:
Egy jogszabályt be nem tartó, azzal nyíltan szembehelyezkedő vezető nem irányíthat állami intézményt. A Belügyminisztérium 2024. augusztus 28-án azonnali hatállyal felmentette a Madách Imre Gimnázium igazgatóját.
A felmentés aktusa viszont ezt a rugalmasságot, szabadságot érvénytelenítette, és igazolta az augusztus 19-ei közleményben még tévesen használt tiltás szót, hiszen a Madách-gimnázium teljes mértékben a rendelet szövegének és szellemiségének megfelelően kommunikálta a következő tanévre vonatkozó eljárási rendjét.
A rendelet margójára: ha egy gyereknek a bal kezemmel csokit, a jobb kezemmel almát nyújtok, és ő a csokiért nyúl, nem csapkodok addig a kezére, amíg nem hajlandó végre az almáért nyúlni. Ez éppen a Madách által Az ember tragédiájának legvégén, az Úr és az angyalok kara által mondottaknak a kigúnyolása.
A Madách és a többi intézmény továbbra is eldöntheti, hogy korlátoz-e
A már szállóigévé vált madáchi útmutató a Tragédia végén (Mondottam...) előrevetíti, hogy mi vár ránk, például szeptember 1-től. Ahogy Mészáros Csaba utolsó igazgatói bejegyzésében is megfogalmazza ezt a felszabadító érzést: a tanárok tanítani fognak. És az is előfordulhat, hogy szeptembertől teljesen jogszerűen, a rendeletnek megfelelően beírják a KRÉTA-ba, hogy a telefonhasználatot adott céllal és egész tanévben engedélyezik az óráikon a tanulóknak. Ezt a bizonyos 5.§-t maximálisan betartva. Mert egyébként tényleg mesteri ez a rendelet.
