A gyesen levő anya fogalma sokak fejében fonódik össze a semmittevéssel: hogy ez mennyire hamis kép, abba egy friss kutatás is betekintést nyújt. Miért hisszük mégis, hogy aki gyerekével van otthon, az lustálkodik – és miért szakad a nők nyakába a rengeteg munka ennek ellenére?
Amikor első gyermekem születése előtt az utolsó munkanapokat töltöttem a szerkesztőségben, ahol akkoriban dolgoztam, már rögtön ízelítőt kaptam abból, hogyan vélekedik a társadalom arról, milyen gyesen levő anyának lenni. Még családos emberektől is a lehető legnagyobb sztereotípiákat hallottam:
volt, aki megjegyezte, szerinte hamar meg fogom unni majd az otthonlétet, és legalább egy blogot indítok, mert nem bírom ki.
Persze, megbízható, határidőre dolgozó munkaerő voltam, de ettől még az unalom nemigen legyintett meg a szülést követő években. Most már középső csoportos a kisebb gyermekem is, de unatkozni csak szeretnék, de nem tudok.
Anya gyesen sem csak pihen
Persze, nem olyan meglepő, hogy a gyerekkel töltött éveket dögletesen unalmasnak tartja a társadalom egy része: ők valószínűleg azt gondolják, egy újszülött tényleg napi 20 órát alszik, a kúszó-mászó babát elég berakni a járókába pár játékkal, és majd ott elmolyol, amíg megfő az ebéd. Szerintük a kiságyba tett totyogónak elég a mese, egy puszi, majd bájos mosoly az ajtóból, és békésén elszenderedik. Hát, ilyesmiről legfeljebb álmodhat az anyák többsége.
Lehet, hogy fizetős munkája nincsen ugyanis annak, aki egy-két-három évig otthon marad gyermekével,
de egy csecsemő ellátása lehet kétszer olyan embert próbáló is, mint a heti negyvenórás főállás.
Mondjuk, ha a mosdóba sem jutsz el, mert amint leteszed a gyereked az ágyba, üveghangon sír. Vagy ha csak akkor alszik, ha te is ott fekszel mellette, esetleg hordozóban rovod vele a köröket a városban. Ha esetleg allergiás, és mire rájössz, túl vagy több hónapnyi átsírt éjszakán. Nem, az anyák nem unatkoznak, egy cseppet sem.
Mégis a nők házimunkaterhe nő
Ennek ellenére a nemrég bemutatott Kohorsz '18 kutatás szerint megnő a házimunkának a nők által teljesített része, miután gyermekük születik – annak ellenére, hogy a nők nem gondolják, hogy valóban nekik kellene otthon mindent elvégezniük, miközben a férfi keresőtevékenység miatt van távol. A mosogatást, takarítást és bevásárlást intéző nők aránya nő, a főzésben csökkennek terheik, viszont ezt nem a férfiak, hanem mások veszik át tőlük.
A kisbabák megnyugtatása, öltöztetése és etetése női feladat: ezek közül az anyatejes táplálás jellegét figyelembe véve a legutolsót megértjük, a többi azonban lehetne mindkét szülő terhe is.
A levegőztetés és a ringatás olyan feladatok, amelyeket megosztanak a szülők, amit pedig a leginkább hajlamosak a férfiak magukra vállalni, az a fürdetés.
Ez a kutatás is megmutatja, hogy a fizetetlen házimunka terhe, ami már korábban, gyermekszülés előtt is inkább a nők vállát nyomta, az otthon maradó anyák igája lesz, miközben az apákról – szintén egészségtelen módon – azt várja el a társadalom, hogy erőn felül teljesítsenek a munkahelyükön.
Legyenek egészségesebbek az arányok!
Ezért ugyanakkor nem jár nekik sem pénz, sem elismerés. Otthon vagy, neked csak a gyerek a dolgod, nehogy már ne férjen bele a nagytakarítás! Nem kell dolgoznod, komolyan még az ebédet sem vagy képes megfőzni?
Mit csinálsz te egyáltalán egész nap?
Sokak számára lehetnek ismerősek a kérdések: egy mérgezőbb környezetben a gyermek ellátása és a házimunka mellett az anyagi függőség is az önbecsülést és az életminőséget rontó tényező lehet egy nő életében.
Érdemes lenne a sztereotípiák mögé nézni, elfelejteni azt, hogy az anya „csak” otthon van a gyerekkel – hiszen élete egyik legfontosabb feladatát végzi, amikor neveli, gondozza gyermekét, és ez közel sem egyszerű.
Ugyanígy téves szóhasználat, ha az apa besegít – legyen szó házimunkáról vagy a gyerekkel kapcsolatos tennivalókról, ezek neki ugyanúgy feladatai,
nem szívességből kell átvennie belőlük, hanem mert kutyakötelessége a dolog. A közösen viselt terhek mellett – sőt, az apagyes mellett – könnyebb egy nőnek is megőriznie önmagát, és egyszerűbb visszatérnie később a munka világába is. Így ráadásul a férfi feje fölött sem lebeg majd Damoklész kardjaként örökké a fő kenyérkereső hálátlan szerepe: az egész család számára egészségesebb viszonyokat teremt, ha nem kicsinyeljük le azt, amit a gyermek elsődleges gondozója véghez visz a mindennapokban, és nem taszítjuk segítői szerepkörbe a kompetens apákat sem.
