Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Itt a gyermeknap – a jelen helyett most a jövőre koncentrálva annak jártunk utána, mennyire értjük azt a jövőt, amelyre gyermekeinket neveljük, és tisztában vagyunk-e azzal, milyen kompetenciák segíthetik majd őket sikerekhez felnőttként?
A gyermeknap a legkisebbekhez kötődő pozitív képzetek megtestesítője: egy felhőtlen, boldog, gondtalan esemény, amelyet vidámság tölt meg. Szülőként ugyanakkor a mindennapokban sokszor találkozunk ezzel ellentétes érzelmekkel, ha nem a jelenre, hanem gyermekünk jövőjére koncentrálunk. Milyen iskolába adjuk? Milyen szakma választásában segítsük? Egyáltalán: milyen jövőre számíthat?
Veres Rita, az Edisonplatform társalapítója és vezetője a Bridge Budapestből kinőtt kezdeményezés friss kutatása alapján árulta el, mivel tehetjük a legjobbat gyermekünknek – figyelj jól, a jövőbeli sikereket nem biztos, hogy még két különóra hozza majd meg!
Az utóbbi két év nem volt könnyű, sok aggodalom merült fel bennünk saját és természetesen gyermekeink jövőjét illetően is. A kutatásból mi derült ki, milyen elvek és félelmek irányítják leginkább a szülőket ma Magyarországon?
Amikor tavaly elkezdtük ezt a kutatássorozatot, nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen jövőkép él a szülők fejében: csak reagálnak a helyzetekre, vagy esetleg van bennük tudatosság, és tudnak hosszú távon gondolkozni olyan krízishelyzetekben, mint amilyet a koronavírus vagy az ukrajnai háború jelent. Beigazolódott, hogy a szülők útkeresésben vannak: keveset tudnak még arról, hogy milyen eszköztárhoz nyúlhatnak. Ez volt az egyik fontos eredmény, amelyet a kutatás megmutatott, a másik pedig az, hogy a szülőket is foglalkoztatja, vajon tudnak-e az iskolákkal és a fejlesztőkkel együttműködésben dolgozni. Az iskolákban sokszor a fáradtságot, a fásultságot látták, azt, hogy nem feltétlenül modern eszközökkel tanítanak ott. A félelmek közt a társadalmi instabilitás miatti aggodalom volt idén a legerősebb, megelőzve azokat a félelmeket, amelyek már tavaly is jelen voltak: ezek a gazdasági válság, a kiszámíthatatlan jövő és az újabb járványok érkezése.
Nagyot változott a világ azóta, hogy a mai szülők gyermekek voltak. Milyen pontokban a legnehezebb az átállás?
Az egyik a szakmák, a munkaerőpiac megváltozása. Nehéz már elképzelni, milyen szakmák lesznek majd akkor, amikor a gyermekünk felnő, ez kihúzza a szülő lába alól a talajt. A másik terület a digitális világgal való megbarátkozás: akik digitális szülőnek vallották magukat, azok sem azokon a platformokon vannak jelen, mint a gyerekek.
A harmadik a szülői szerep, felelősség határa, hogy hogyan tudunk a legjobban segíteni a gyerekeknek.
Szülői perszónák
Túlaggódó helikopterszülő - mindenen aggódik: melyik a jó iskola, a jó szakkör, ez rányomhatja bélyegét a gyerek gondolataira is. Ezek a szülők kifejezetten szkeptikusak az iskolával szemben is, próbálnak mindent saját hatáskörükben megoldani. A technikai fejlődésnek köszönhetően folyton szemmel tartják gyermeküket.
„Majd lesz valahogy”-szülő – a bizonytalanságot úgy oldják meg, hogy még nem gondolnak bele a helyzetekbe.
Tudatosan irányító szülő – tudatosan döntenek, digitálisabbak, tájékozottabbak.
A kutatás alapján megalkottunk szülői perszónákat is, amelyek persze kissé görbe tükröt mutatnak (lásd keretes írásunkat) – az első a túlaggódó helikopterszülő, a második a „majd lesz valahogy”-szülő, akiből a legtöbb van, a harmadik pedig az igazán tudatos. Jó lenne, ha az utóbbiból több lehetne.
Ha már nem tudjuk, milyen szakmák világában kell majd gyermekünknek helytállnia, milyen lehetőségeink vannak arra, hogy segítsük jövője alakulását?
Eredmények helyett a hogyanra fókuszáljunk. Ne konkrét szakmát keressünk számára, hanem a jövő tudására és kompetenciáira találjunk rá.
Minden szakértő és jövőtrendkutató azt mondja, hogy ha nem is tudjuk megmondani, mi lesz majd a legfontosabb szakma, abban biztosak vagyunk, hogy melyek azok a szociális és emberi kompetenciák, amelyekre gyermekeink támaszkodni tudnak majd. Idetartozik a kreativitás, együttműködés, a kritikus gondolkodás és az alkalmazkodóképesség.
Amit most a gyermekemért meg tudok tenni, az az, hogy a tudás mellett ezeket a kompetenciákat is átadom neki. Ezek azért is jó fogódzók, mert családi környezetben is jól fejleszthetők – persze az a leghatékonyabb, ha mindenhol ezt tanulja a gyermek. Négy szakkör és hat és fél nyelv helyett inkább arra figyeljünk, hogy a gyermek mennyire kreatív, problémamegoldó és önálló.
Az Edisonplatform által indított szülői edukációs hírlevélsorozat, a „21 lecke 21. századi szülőknek” épp abban segít, hogy közelebb hozza a jövőben fontos kompetenciák és tudás világát. Bemutatja, hogy melyek a legfontosabbak, mit jelentenek, hogyan lehet fejleszteni azokat, a leckék ráadásul ingyenesen érhetők el mindenki számára.
Tehát nem programozást és agyagozást kell választani a zongora és a sakk helyett, hanem ezeket a területeket érdemes fejleszteni?
Nem extra teher kell, hanem új szemléletmód. Nem az a lényeg, hogy a gyerek 42 különórára járjon, nem kell még egy programot rátennünk, hanem kapjon szabad teret arra, hogy unatkozzon és kreatívkodjon.
Említetted azt is, hogy egy szülő nem biztos, hogy a gyerek által kedvelt platformokon, mondjuk, a TikTokon eligazodik. Én 41 évesen valószínűleg nem is tudom átélni ugyanazt ezen a felületen, amit a gyermekem: még ha használom is az alkalmazást, nem úgy szólok másokhoz, mint egy tini. Hogyan hidalható át ez a szakadék?
Egyre nehezebben, mert ne áltassuk magunkat, valóban más korosztályba születtünk.
Valós nehézség, hogy meg tudjuk-e találni a helyünket ebben a világban, de a gyerekek jól be tudnak vezetni minket oda.
Érdemes megnézni, ők mit szeretnek benne, és mire szeretik használni. Ha van bennünk nyitottság arra, hogy körülnézzünk ebben a világban, az segít. Már csak azért is érdemes ezt a világot megismerni, mert a kutatás alapján nagyon megoszlanak a vélemények arról, hogy kinek kell megtanítania ezt a világot a gyermekeknek.
És kinek?
Az biztos, hogy a szülőknek nagyobb felelőssége van. Egy gyerekre a kortársai is nagy hatással vannak, de elsősorban a szülő tud segíteni neki ebben. Az iskolán túli fejlesztők is meg tudják mutatni, hogy lehet ebben a világban értékes tartalmakat készíteni vagy eligazodni, de a Hintalovon Alapítvány nem véletlenül foglalkozik a digitális szülőséggel. Zseniális dolgokat tesznek le az asztalra, amelyekből kiderül: ez is tanulható.
Sokáig a gyermek digitális világba való bevezetése annyit takart, hogy óvjuk meg a veszélyektől – ritkán esik szó az értékekről, amelyeket ott megtalálhat.
A digitális világ amellett, hogy a veszélyeket felnagyította, értékeket hozott közelebb. Olyan fantasztikus edukatív tartalmak érhetők el segítségével, amelyekkel a gyermek magától tud játékos módon tanulni, közben pedig barátokat szerezhet. Fontos, hogy a félelmeink mellett legyen pozitív jövőképünk is a digitális világgal kapcsolatosan: ha látjuk, mit tudunk felfedezni segítségével, az kiegyensúlyozza a félelmeket.
