Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Azt, hogy a különböző életciklusok során hogyan alakul a személyiségünk, kialakulnak-e személyiségzavarok, sok tényező határozza meg, ideértve a genetikát és a biológiát is. De a szülők és a környezet hatása vitathatatlan.
Daniel S. Lobel klinikai szakpszichológus összeszedte azokat az általános nevelési hibákat, amik növelik a személyiségzavarok kialakulásának valószínűségét. Az otthoni környezet és a gyereknevelés különböző módszerei ugyanis jelentős hatással vannak a gyerekek személyiségfejlődésére. És bár a szándék a legtöbb esetben jó, sokszor nem a megfelelő módszerrel próbálunk segíteni a gyerekeknek.
Hiba #1: A gyereknek nem kell felelősséget vállalnia a döntéseiért és tetteiért
Sok szülő a gyermeke iránti empátia miatt hajlamos másokat hibáztatni ahelyett, hogy felelősségre vonná a gyereket. Ennek egy nagyon egyszerű példája, amikor a szülő a tanáron kéri számon, ha a gyerek rossz jegyeket kapott az iskolában, ezzel őt védve ahelyett, hogy felelősségre vonná a teljesítménye miatt. Felelősségvállalás helyett másokat hibáztatni a borderline és narcisztikus személyiségzavarok jellemzője, a fenti mintával pedig ezt a megküzdési formát adjuk tovább a gyerekeinknek.
Ha viszont a szülő a tanárral egyeztetve keres megoldást a gyerek teljesítménybeli problémáira, a gyerek megtanul felelősséget vállalni a döntéseiért és a viselkedéséért. Erre azonban csak támogató közegben lesz lehetősége.
Hiba #2: Az elkerülésre való ösztönzés
Vannak szülők, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gyerekeik elkerüljék a fájdalmas és kényelmetlen helyzeteket. Ha például a gyerek nem szeret tömegközlekedéssel iskolába menni, mert esőben elázik, nem szívesen közlekedik idegenekkel, nem akar a menetrendhez igazodni, szülőként két lehetőségünk van. Dönthetünk úgy, hogy minden reggel és délután kocsival hozzuk-visszük a gyereket, aminek következtében elkerüli a számára kényelmetlen helyzetet. Ha mindenben ezt a mintát követjük, a gyerek egy idő után képtelen lesz működni olyan környezetben, amiben nem érzi komfortosan magát. A rögeszmés-kényszeres vonásokkal rendelkező egyénekre jellemző ez a merevség.
Ennél sokkal egészségesebb, ha megbeszéljük vele, hogy miért fontos neki, hogy autóval vigyük. Innen már csak egy lépés, hogy jól segítsünk, például azzal, hogy új nézőpontokat mutatunk be neki. Egy ilyen nézőpontból lehet, hogy a közlekedés nem a kényelemről szól, hanem ugyanolyan szükséges része az életünknek, mint a fogmosás vagy a házi feladat elvégzése.
Hiba #3: Az áldozati szerep erősítése
A szimpátia és empátia következtében sok szülő tovább erősíti a gyerek áldozati szerepét, valahányszor bántják. Erre kiváló példa, amikor a gyerek mondjuk nem kerül be a kiszemelt csapatba, ezt pedig a szülők azzal magyarázzák, hogy azokat, akik bekerültek, jobban kedvelik. Ez arra ösztönzi a gyereket, hogy kirekesztve érezze magát ahelyett, hogy elfogadná annak a lehetőségét, hogy a többiek nála jobban teljesítettek.
A gyerekben egyre erősödő áldozati szerep növeli a tehetetlenség és a sérülékenység érzését, és ez sok esetben káros hatással van a fejlődő önértékelésre, miközben arra tanít, hogy tartani kell a kihívásoktól és az új emberektől, helyzetektől, ami a paranoid és a borderline személyiségzavar jellemzője.
