A klasszikus nézet, miszerint közbe se kell lépni, míg vér nem folyik, kissé már túlhaladott, de a hozzáértők ma is azt mondják, nem kell azonnal eldobni mindent egy kis testvéri zrika miatt. Érdemes némi teret/időt adnod a gyerekeknek ahhoz, hogy saját maguk találjanak kompromisszumos megoldásokat, vagy okuljanak abból, hogy a viselkedésük mit vált ki a másikból. Ha azonban fizikai vagy verbális agressziót tapasztalsz, olyasmit, amit elfogadhatatlannak tartasz, közbe kell lépned. Jó, de hogyan? A Raisingchildren ehhez ad gyakorlati tanácsokat.
Közbelépés
Ha eldurvulni látszik a helyzet, ha húznak, nyúznak, csapnak, ha gonosz dolgokat vágnak egymás fejéhez, tenni kell valamit. Ha szerencsés vagy, ezt még akkor megteheted, mielőtt valamelyik sírva fakadna. Három lépésben érdemes tüzet oltani.
- Különítsd el őket, ha máshova nem megy, a szoba két sarkába. Ezzel legalább a fizikai agressziónak elejét veheted, és a feszültséget is csökkentheted.
- Őrizd meg a hidegvéred, még ha lehetetlennek is tűnik, különben csak olajat öntesz a tűzre. Energiáidat inkább arra tartogasd, hogy megdicsérd őket, ha jól kezelnek egy-egy konfliktust.
- Ne törekedj azonnali megoldásra. Amikor ki sem látnak az érzelmeik közül, nagyon nehéz kommunikálni velük. Egyszerűen nem értik meg. Ha néhány órával később, esetleg másnap semleges terepen visszatérsz kicsit a helyzet elemzésére, még az is lehet, hogy tanulnak belőle valamit.
Fontos! Ha épp autóban ültök, amikor egymás haját kezdik tépni, akármennyire is sietős, húzódj félre. Nagyon balesetveszélyes, ha az út helyett a „te vagy a hülye!” felkiáltásokra kell figyelned.
Problémakezelés
A viták egy része konkrét ügyek miatt robban ki, máskor viszont mintha csak l’art pour l’art vitáznának a gyerekek. Az utóbbi esetek inkább neked, nektek szólnak, mégpedig arról, hogy figyelmet szeretnének kivívni maguknak. Hogy akaratlanul se mélyítsd az ellentéteket, íme néhány szakértői tanács.
- Legyél fair velük. De vigyázz, ez nem azt jelenti, hogy mindig ugyanúgy kell bánnod velük, vagy grammra pontosan kellene adagolnod a figyelmedet, vagy akár a jutalmat. Az ugye alap, hogy vannak dolgok, amikért egy kétévest még meg kell dicsérni, egy hatévestől pedig már elvárható?
- Kerüld a negatív összehasonlításokat. Az olyan kijelentésekkel, mint „mindig te kezded”, vagy „neked kellene okosabbnak lenned, te vagy a nagyobb”, csak mélyíted a köztük lévő szakadékot.
- Keresd az okokat! Nem lehetsz ott mindig mindenhol, de az azért fontos, hogy néha odafigyelj kicsit. Min is robbant ki már megint a vita? Így nem leszel kiszolgáltatva annak, hogy két verzió közül neked kelljen kiválasztani az igazat.
- Vezessetek be családi szabályokat, igen, akár mint a Supernanny sorozatban. Közösen állapodjatok meg abban, mi oké, és mi nem oké. És ha a szabályzatban (amit akár a nappaliban is kifüggeszthettek) ott van, hogy nem ér a másikat seggfejnek szólítani, bármikor könnyen lehet hivatkozni erre az egyszerű szabályra és a hozzárendelt következményekre.
- Legyen terved! Ha sokat veszekednek a srácok, legyen terved a kisebb és a nagyobb csetepaték esetére is. Egy nyugalmas órában gondold át, mit lépsz, ha átmennek bizonyos határokon, mi lesz a büntetés, és hogy mi az a szint, amikor még nem avatkozol bele a dolgokba.
Harc mindig vanIzmabel / Getty Images Hungary
Mi legyen a harc után?
Ha már lenyugodtak a kedélyek, és van mód kicsit higgadtan beszélni a gyerekekkel, nagy lehetőség van a kezedben: segíthetsz nekik, hogy legközelebb jobb alternatívájuk legyen egymás elkalapálásánál.
- Mondd el nekik, mik a terveid. Például: „Arra jutottam, hogy egyikőtök sem használhatja a tabletet addig, míg nem találunk megoldást erre a folyamatos öldöklésre. Segítetek?”
- Kérd meg őket, hogy mondják el, szerintük miből lett a vita, ők mit sérelmeznek. Így egymás nézőpontjait is megismerhetik, és rájöhetnek: létezhet két érvényes, akár egymással ellentétes igazság is.
- Bátorítsd őket, hogy elmondják, mit szeretnének, mivel lennének elégedettek. Például: „Én csak azt szeretném, hogy néha én is játszhassak a legóval.”
- Brainstormingoljatok! Hadd mondják el, milyen ötletük van a probléma megoldására. Minden ötlet jó ötlet, még az is, hogy „egy percig nálad van, aztán nálam és cserélgetünk”. Jó, ez utóbbi annyira nem, de hadd mondják, mert ettől úgy érzik, tényleg részesei a probléma megoldásának.
- Értékeljétek az ötletet. Miért jó? Tényleg megoldja a problémát?
- Ha nem találtok hirtelenjében megoldást, térjetek vissza rá később. Addig is hadd keressenek újabb ötleteket.
- Próbáljátok ki élesben is, beválik-e, amit kisütöttek. Ha nem, lehet tovább próbálkozni.
Kezeld az érzelmeket
Teljesen normális, ha kikészít az örökös csata, és az is, hogy vannak napok, amikor fát lehet vágni a hátadon, más alkalmakkor meg egy egészen apró szikrától is robbansz. De hidd el, segít, ha megpróbálsz nyugodt maradni. Ha nincs életveszély, ami miatt azonnal kell lépned, számolj tízig (igény szerint ötvenig vagy százig), mielőtt bármit is tennél. Egy kis extra idő segíthet, hogy visszanyerd az önuralmad. Ha ez sem segít, és meg tudod oldani, kérd egy másik felnőtt segítségét.
Mikor kérj segítséget?
Vannak helyzetek, amelyeket nem tudunk megoldani. Ha a gyerekeid különösen agresszívak egymással szóban és verbálisan is, lehet, hogy itt az ideje segítséget kérni. Családonként más persze az ingerküszöb, de a rendszeres, sérülést okozó verekedések és az egymás fejéhez vágott alpáriságok megengedhetetlenek, és hosszú távon közbelépést igényelnek. Már csak azért is, mert a gyerekek későbbi kapcsolataira is negatívan hathatnak. Ha úgy érzed, nálatok is túlléptek egy határon, először a gyerekorvosoddal konzultálj, bizonyára tud segítő szakembert ajánlani.
Szakemberhez fordulni azért is érdemes, mert előfordulhat, hogy a gyerekeket valamilyen pszichés probléma vagy magatartászavar hátráltatja a konfliktuskezelésben. Ennek is jó időben utánajárni.
Ha pedig téged őröl fel a folyamatos vita, ha úgy érzed, minden eszköz elfogyott a kezedből, te is bátran kérj támogatást a családtól és/vagy szakemberektől is.
