Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Bár az általános iskola utáni továbbtanulással járó felvételi macerát a legtöbb gyerek inkább kihagyná, nyolcadik után nincs mit tenni: valamerre mindenkinek mennie kell. De mi van a negyedikesekkel és a hatodikosokkal? Vajon jól döntenek azok a szülők, akik különböző megfontolások alapján már korábban másik iskolába viszik, felvételiztetik a gyereket?
A kérdés persze nem válaszolható meg általánosságban. Ahány gyerek, család, iskola, annyiféle szempont merülhet fel, melyek közül most mi is megpróbálunk felvillantani párat. Heti kérdésünk így szól: Kell-e felvételizni nyolcadik előtt?
Négy, hat, nyolc
Magyarországon az 1985-ös Oktatási Törvény alapján szerveződött újra a hat- és a nyolcosztályos gimnáziumi képzés, kiegészítve a ma is többségben lévő 8+4 évfolyamos képzési rendszert. Az újító szemléletű oktatásformákhoz pedagógusok és szülők is nagy reményeket fűztek, ezeket ugyanakkor (kiemelkedő sikerek mellett) nem minden intézményben sikerült beváltani. Mára ezek a gimnáziumtípusok is diverzifikálódtak, az országosan mindig az élmezőnyben teljesítő, sokak által versenyistállónak aposztrofált elit iskolák mellett ma már lazább hat- és nyolcosztályosban is tanulhatnak a gyerekek. Bár jó esetben a tanulók szempontjai az elsődlegesek, ha iskolaváltásról, iskolaválasztásról van szó, a nyolc- és hatosztályos iskolákba készülő gyerekek szülei maguk is komoly elvárásokat fogalmaznak meg az intézményekkel kapcsolatban. Nézzük, milyen szempontok mentén döntenek a családok!
A jó képességű gyerek
Sok családban nem is kérdés, menjen-e a gyerek: a minimális erőfeszítés mellett alsóban végig kitűnő srácok esetében (akikből egyébként nincs olyan kevés, mint gondolnánk) kikövezettnek tűnik az út a magasabb színvonalú oktatást nyújtó intézményekként számontartott iskolákba. Ott a helye a legjobbak között, mondják a szülők, akik sokszor úgy érzik, a több feladat, a magasabb elvárások csak jót tehetnek gyerekük fejlődésének. Sok gyerek esetében be is válik ez a taktika: egy jól megválasztott gimnáziumban nemcsak, sőt, nem is feltétlenül a magasabb léc, de a jellemzően több elérhető szakkör, különóra csábító: csupa olyan elfoglaltság, ami segíthet kibontakoztatni gyerekünk tehetségét.
Mások szerint ugyanakkor a jó képességek, a kiváló alsós teljesítmény még nem feltétlenül ok arra, hogy kisgimnazistát csináljunk a gyerekből: lehet akármilyen jó tanuló, ha jó helyen van az aktuális iskolában, ha bízunk a felsős tanárok szakértelmében, ha jó osztályközösség alakult ki, nem biztos, hogy jót teszünk a gyereknek azzal, ha nagyobb kihívást keresve továbbvisszük. Kihívás lesz itt is, mégpedig hamarabb, mint számítanánk rá: a felső tagozat egy sima általánosban is magasabb lécet jelent, 11-12 éves kortól pedig már a serdüléssel is bajlódniuk kell a gyerekeknek.
Nem jó a felső
Sok szülő tapasztalata, és még több félelme, hogy a jó színvonalú alsós oktatás és a szeretni való tanító után már jóval (csúnya kifejezéssel) hígabb a felső tagozat. Nemcsak a negyedik és hatodik után gimnáziumba vitt, jó képességű gyerekek hiánya érezhető (eltűnnek azok, akik többnyire húzták a többieket is), de a tanári kar tagjai sem feltétlenül olyan elhivatottak, mint a rajongásig szeretett tanító néni vagy egy magas presztízsű gimnáziumban tanító szaktanár. Bár utóbbi persze messze nem törvényszerű, és nagyon sok iskola felső tagozatán dolgoznak kiváló képességű, hivatástudattal rendelkező tanárok, tény, hogy a magasabban képzett (például még a régi rendszerben szerzett egyetemi diplomával vagy több oklevéllel is rendelkező) tanárok számára értéket jelent gimnáziumban tanítani. Ők nagyobb eséllyel választják azt, mint egy általános iskola felső tagozatát. Ugyanakkor ez a felhígulás némiképp öngerjesztő folyamat is: a szülők egy része már előre tart tőle, és ez elől menekítené a gyerekét, pedig ha több jó képességű gyerek maradna az egyébként jól működő osztályban, lehet, hogy lassan megfordulna a tendencia.
Jobb oktatás
A számok (például a kompetenciamérések adatai) arra engednek következtetni, hogy a négy- és hatosztályos gimnáziumban tanuló gyerekek sok tekintetben jobban teljesítenek, mint a velük egykorú általánosba járó diákok. Ez hosszabb távon is meghatározhatja a továbbtanulási, majd boldogulási esélyeiket – mondják azok a szülők, akik 10-15 éves távlatban tervezgetik a gyerekük jövőjét. Jobb oktatás=jobb teljesítmény=jobb esélyek, állítják fel az egyenlőséget. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy a jobb eredmények mennyiben köszönhetők a magasabb színvonalú oktatásnak, és mennyiben annak, hogy ezekbe az intézményekbe eleve a jobb képességű és jobb anyagi helyzetű családokból származó gyerekek kerülnek be. Sokan vannak, akik eleve felróják ezeknek az iskolatípusoknak, hogy mélyítik a szegregációt, és hogy a jó képességű gyerekeket elszipkázó osztályok teljesítményének összevetése a lemaradókat gyűjtőkével messze nem igazságos.
Jobb gyerekanyag
A szülők egy része nemcsak magasabb színvonalú oktatást, tehetséggondozást vár el a kisgimnáziumtól, de azt is, hogy „válogatott” gyerekek között tudhassa majd a sajátját. Úgy spekulálnak, hogy ezekben az intézményekben csupa tanulós, szorgos, illedelmes kisdiák ül majd, akik nem zavarják az órát, és akik mind abban érdekeltek, hogy minél több mindent megtanuljanak. Részben bizonyára igazuk van (saját tapasztalat is, de más ismerősök is megerősítik), mert ezekben az osztályokban tényleg érdeklődő gyerekek verbuválódnak össze, és bár természetesen mindenhol van magatartás-probléma, a tanári tapasztalat is az, hogy jobban lehet haladni, ha az osztálynak több mint a felét érdekli, amiről a tanár beszél. Ugyanakkor azért ezek a gyerekek is éppen olyanok, mint a többiek, az életkorukból adódó tipikus nehézségek itt is megjelennek. Lehet akármilyen jó is egy iskola, bullying, túlzott kütyüzés és magatartás-probléma itt is elő fog fordulni.
Felvételi stressz
Az ellentábor a fenti cáfolatok mellett jellemzően azzal érvel, hogy a felvételivel járó hercehurca teljesen felesleges stressznek teszi ki a gyereket, és ez egyáltalán nem biztos, hogy jó hatással lesz rá. Tény, hogy a felvételit megelőző időszak az érintett családok esetében nagyon zűrös tud lenni. A tapasztalat az, hogy valamiféle külön rákészülés nélkül, pusztán az általánosban tanultakra alapozva nemigen lehet dűlőre jutni a feladatsorokkal, így a felvételiző gyerekek többsége (és a bekerülő gyerekek döntő többsége) valamilyen előkészítőre vagy magántanárhoz jár. Ez az általánosban is szaporodó követelmények mellett egyáltalán nem könnyű, akár hétköznap délutáni, akár hétvégi elfoglaltságról van szó. Mind a hat-, mind a nyolcosztályos gimnáziumokba jelentős túljelentkezés tapasztalható, így a felvételiző gyerekek nagyobb részének jó esélye van arra, hogy kudarc éri a felvételi eljárás során, és akkor meg sok hűhó semmiért. Ugyanakkor – emelik ki mások – nyolcadikban egyébként is felvételizni kell, és a stressz csak nagyobb lesz, amikor már muszáj menni, így a korábbi felvételizés gyakorlásnak is jó lehet.
Működő közösség
Sokan vannak, akik nem szeretnék a gyereküket kivenni abból a közösségből, amibe az általánosban már beleszokott. Általánosból gimibe szokni eleve nagy váltás, és talán épp a kisebbeknek nehéz, akik a 17-18 évesek között tényleg egészen aprónak tűnnek majd az új iskolában. Nehezíti a helyzetüket az is, ha egyedül mennek tovább, ha nem ismernek senkit az új közösségben: az első félév biztosan az ismerkedésé, míg a régi közösségben tovább mélyülnek a már kialakult barátságok. Sok szülő már csak ezért sem háborgatja a felvételi és az iskolaváltás ötletével a gyerekét. Mások viszont úgy vannak vele, hogy az igazán mély, sokszor felnőttkorig is kitartó barátságok épp a középiskolában szoktak szövődni, és minél több idő van a barátságok kialakulásra, annál jobb. Ráadásul a hat- és nyolcosztályos iskolákban kiemelt szerepet tulajdonítanak a közösségépítésnek is: a délutáni programok, estek, a különböző tematikus táborok nemcsak az iskolai identitás kialakulását, de a barátságok megszilárdulását segítik.
Amikor a gyerekünk továbbtanulásáról döntünk, a legjobb, amit tehetünk, ha nemcsak figyelembe vesszük (vélt) igényeit, de részletesen átbeszéljük vele, mi lenne az igazán jó számára. Ha vágyik a nyolcosztályosba, hadd tegyen egy próbát akkor is, ha mi magunk nem erőltetnénk, ha viszont semmi kedve az egészhez, nézzünk magunkba: igazából miért olyan fontos nekünk a korai továbbtanulás?
És te mit gondolsz? Kell nyolcadik előtt felvételiztetni a gyereket?
A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik:
